A világszerte veszélyeztetett madárfaj állománya 38%-kal esett vissza 10 év alatt a régióban, így az új projekt legfontosabb célja ennek az ijesztő tendenciának a megértése és visszafordítása.
Kerecsensólyom (Falco cherrug) Fotó: Bagyura János
A kerecsensólyom a ragadozó madarak általános üldözése és a mezőgazdaságban nagy mennyiségben használt kiemelten veszélyes vegyszerek (mint pl. a DDT) miatt az 1970-es évekre a kipusztulás szélére került Közép-Európában. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) 1974-es megalakulásakor a hazai állományt kevesebb mint 10 fészkelő párra becsülték. Az ezt követő három évtizedben az MME és a közben sorra megalakuló nemzeti park igazgatóságok fajmegőrzési munkájának eredményeként a magyar állomány jelentősen megerősödött. A kiemelkedő hazai kerecsensólyom-védelmi eredmények nemzetközi elismerésben részesültek és a munkát az Európai Unió LIFE programja is támogatta.
A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság koordinálásában 2006 és 2010, majd 2010-2014 között valósult meg két kerecsensólyom-védelmi LIFE projekt, amelyek a Tagállamok szavazata alapján Brüsszelben elnyerték a “Legjobb LIFE projektek” díját is (https://sakerlife.mme.hu). Az észak-alföldi régió kerecsensólyom-állományának közvetlen védelmével legutóbb a 2010-ben zárult első projekt foglalkozott, míg a második projekt fő célja a hazai tapasztalatok átadása volt Bulgária és Románia számára. A Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság koordinálásában 2014 és 2018 között zajló harmadik projekt pedig a sólymok táplálékául szolgáló emlősfajok védelmében ért el sikereket.
Műfészekben nevelkedő kerecsensólyom fiókák Fotó: Szitta Tamás
A sikeres fajmegőrzési program hatására a hazai állomány 2010-ig folyamatosan növekedett, majd országosan mintegy 150-180 fészkelő pár környékén stabilizálódott a populáció. Ugyanakkor az egyes fészkelőterületek között jelentős különbségek alakultak ki: míg Dél-Magyarországon lassan továbbra is nőtt az állomány, addig az észak-alföldi régióban jelentős csökkenést tapasztaltak a szakemberek. Itt 2009 és 2019 között 72-ről 45 párra (38 %-kal) zsugorodott a populáció. Ennek hátterében egyrészt a legfontosabb ismert veszélyeztető tényezők lehetnek, úgy mint az áramütés, a ragadozók illegális mérgezése és lelövése, valamint a madarak ütközése légvezetékekkel és járművekkel. Emellett egyértelmű problémát jelent a zsákmányállatok - különösen az ürgék és a hörcsögök - állománycsökkenése, valamint az agrártájban a természetes élőhelyek folyamatos visszaszorulása. Ugyanakkor a szakemberek sem tudják teljes bizonyossággal, hogy mindezek közül melyiknek pontosan mekkora szerepe van, illetve, hogy állhat-e még valami eddig ismeretlen probléma is a regionális állománycsökkenés hátterében.
A most induló, “A kerecsensólyom védelme az Észak-alföldi régióban (LIFE21-NAT-HU-LIFE SakerRoads)” című projekt célja, hogy pontosan felmérjék az egyes veszélyforrásokat és megpróbálják a legfontosabbakat mérsékelni. A hat évig tartó projektet 75 %-ban az Európai Unió LIFE programja támogatja, amelyhez a társfinanszírozást a magyar állam, valamint a projektpartnerek biztosítják. A projektben az MME mellett részt vesz a Hortobágyi és a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, valamint a MAVIR Zrt. is.
A projektben az MME a Hortobágyi és a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, valamint a MAVIR Zrt. vesz részt Fotó: Bagyura János
A projekt fókuszterülete négy észak-alföldi Natura 2000 (uniós védettséget élvező) terület, így a fajmegőrzési akciók elsősorban a Jászság, a Hortobágy, a Hevesi-sík és a Borsodi-Mezőség Különleges Madárvédelmi Területen kerülnek megvalósításra. A projekt keretében a legmodernebb módszerekkel követik nyomon a kerecsensólyom példányokat, így nyomkövetők, kamerák, speciális jelölő gyűrűk és tollakból kinyert DNS-ujjlenyomat segítségével azonosítják a szakemberek az egyes példányokat és így próbálják megállapítani, hogy milyen tényezők okozhatják az állomány csökkenését.
A terepi felmérésekben a természetvédelmi őrszolgálat mellett az MME méreg- és tetemkereső kutyás egysége, valamint számos önkéntes is részt vesz. A szakemberek a költő sólyompárok mellett felmérik és madárbarát átalakításra javasolják a régió legveszélyesebb középfeszültségű elektromos oszlopainak fejszerkezeteit is, de az illegális természetkárosító cselekedetek megelőzésére is különös figyelmet fordítanak. A kerecsensólyom magától nem épít fészket, ezért a nemzeti park igazgatóságok az idős fákon, míg a MAVIR a nagyfeszültségű hálózaton fejleszti a faj költésére már rendelkezésre álló műfészek-hálózatot. Emellett a projekt keretében különböző módszerekkel tesztelik a táplálék-kínálat és a költési siker növelésének lehetőségét is. A Különleges Madárvédelmi Területeken a nemzeti park igazgatóságok a helyi önkormányzatokkal együttműködésben a mezőgazdasági területek között húzódó dűlőút-hálózat mentén állítanak helyre természetközeli élőhelyeket, amely túlmutat a kerecsensólyom védelmén, hiszen így a táplálékláncon keresztül az agrártáj egész biodiverzitása és ellenállóképessége növekedhet.
Kerecsensólyom fiókák zárt költőládában Fotó: Bagyura János
A kerecsensólyom (Falco cherrug) világszerte veszélyeztetett ragadozó madár, az Európai Unió állományának kétharmada Magyarországon fészkel. Jelentősebb állománya az Unióban hazánkon kívül Ausztriában, Szlovákiában és Romániában költ, emellett csak Csehországban és Bulgáriában található még néhány fészkelő pár. Hazánkban fokozottan védett, természetvédelmi értéke egyedenként 1 millió Ft.
A kerecsensólyom Magyarország kultikus madárfaja, hiszen eredetmondáink turulja nagy valószínűséggel a kerecsensólyom Altaj hegységi változata lehetett. Emellett a faj európai állományának jelentős része a Kárpát-medencében fészkel, így megőrzésében is kiemelt szerepe van a magyarországi hazai természetvédelemnek.
Indexkép: Horváth Márton
