A vulkáni katasztrófa

Az ipolytarnóci lábnyomos rétegeket fedő vulkáni anyag (Gyulakeszi Riolittufa Formáció - alsó riolittufa szint) a tanösvény középső szakaszán jelenik meg, végig kísérve a lábnyomos homokkő kibúvását,

Régebben úgy gondolták, hogy a vulkáni katasztrófa a Vezúv ókori működéséhez hasonlóan plíniuszi kitöréssel vette kezdetét, nem csoda, hogy a területet Ősvilági Pompejinek nevezik a szakirodalomban. A tűzhányó kitörést portufa szórás vezette be, melynek legalsó, sárgásbarnás, csíkozott rétege egyidejű nedvesség- kicsapódás kíséretében halmozódott fel az ősi felszínen, tufitos védőleple a legszebb növénylenyomatokat őrizte meg az utókornak. Az ősélőhelyet lavinaként betemető riolittufa áradat később érkezett, alapi torlóárjának görgetett tufagolyói a tanösvény mentén jól láthatók.

Horzsaköves, szürkés-fehéres anyagából feketés foltok, sávok sötétlenek ki. Az egykori növényzet faszenes töredékeit a forró vulkáni anyag ágyazta magába.

A tanösvény mentén található fatörzsek egymással közel párhuzamosan, KÉK irányban dőltek ki, jelezve az ártufa haladási irányát. Ugyanezt az irányt jelzik a földrengések által generált kisméretű iszapredők is Korpás László megállapításai szerint. A 2.Védőcsarnoknál lábnyomos homokkő padok közé ékelődő vöröses színű portufa "betelepülési jelenség" talán a partszegélyi terasz képződményre a torlóár által később blokkszerűen rábuktatott dombvonulat tektonikai zónája miatt tapasztalható.

A vulkáni katasztrófa elpusztította az ősi Ipolytarnócot, de egyúttal lehetőséget adott arra, hogy maradványai átvészeljék az évmilliókat. Az idők folyamán a riolittufából kiszivárgó kovasavas oldatok járták át az alsóbb rétegeket, kötőanyagot adva a lábnyomok homokkövének és a fatörzseknek egyaránt. A vulkáni anyagon mért újabb kormeghatározások pontosították a lábnyomok korát is, a legkorszerűbb radioizotópos mérések 17 millió évesnek mutatják azt, amit a jóval régebbi laboratóriumi vizsgálatok 20 millió évesnek gondoltak. A vulkáni tevékenység tudományos vizsgálata folyamatban van, további eredmények várhatók.

A legújabb vizsgálatok eredményeit részletező publikáció már más fényben tünteti fel a vulkáni katasztrófa lefolyását, az angol nyelvű cikk itt érhető el.
A 25. Magyar Őslénytani Vándorgyűlésen is ismertették az eredményeket. A kutatást vezető Karátson Dávid ELTE vulkanológus előadásának kivonata szerint:
"(...) multidiszciplináris megközelítést alkalmaztunk az Ipolytarnócot elpusztító robbanásos riolitos kitörés lefolyásának, szakaszainak behatárolására. A térfogatelemzés alapján VEI≥7 méretű mega-kitörés plagioklászon meghatározott Ar-Ar kor alapján 17,2 millió évvel ezelőtt játszódott le. Eseményléptékű rekonstrukciója azt mutatja, hogy az első fázis egy kis térfogatú, de igen nagy energiájú freatomagmás sűrűségár volt, mely ≥1500 km2-t érintett, és Ipolytarnócnál egy egymásba fogazódó, szárazföldi-árapályövi őskörnyezet betemetődését okozta. A sűrűségárhoz nedves, akkréciós lapillit tartalmazó hamu kihullása társult, majd – nem ismert hosszúságú szünet után – pliniusi horzsakőhullás, végül akár 40 m vastagságú ignimbritet lerakó piroklaszt-ár követte, mely utóbbi teljesen betemette a helyszínt. Ugyanakkor a látszólag hasonló i. sz. 79. évi Vezúv-kitöréstől eltérően, amely forró piroklaszt-sűrűségárakkal pusztította el Pompejit, Ipolytarnócon az alsó piroklasztit-egységbe keveredett, el nem szenesedett fatörzsek, ágak, ép levelek jelenléte, valamint a nagy térfogatú záró ignimbrit paleomágneses tulajdonságai alacsony hőmérsékletű eseményre utalnak. Ez kiválóan megőrizte az egykori élőhelyet, beleértve az egyedülálló lábnyomokat, és magyarázatul szolgálhat az állatvilág elmenekülésére is."