Túramanók fedezték fel idén is a Bükk élővilágát 2023.08.29. 08:32

Július 24. és 28. között a természet iránt érdeklődő 8-12 éves gyermekeket fogadtuk hagyományos Túramanó napközis táborunkban.

Az első délelőttöt a Felsőtárkányi-tó élővilágának felfedezésével töltöttük, amely a kétéltűek közül, a barna varangy fontos szaporodó helye. Az ebihalak többsége már végtagokat növesztett és apró békaifjoncként elhagyta lárvakori bölcsőjét, néhány átalakulóban lévő egyedet azért még sikerült megfigyelnünk a sekély parti részen. A mintavételben és határozásban a közkedvelt guruló laboratóriumunk, a Vidra Verda és vezetője Csákiné Dobos Laura környezeti nevelő volt segítségünkre. A gyerekek csapatokat alkotva igyekeztek minél többféle élőlényt a mintavevő edénybe halászni. A kisebb verseny persze megfelelő motivációként szolgált, hogy aztán a legeredményesebb csapat 13 különböző fajhoz tartozó makrogerinctelen élőlényt határozhasson meg, melyeket kinagyítva, nagyképernyőn is megfigyelhettünk. Délután sem „jöttünk ki a vízből”, egy ősi mesterséget, a papírmerítést próbáltuk ki, mely nagyszerű lehetőséget kínál a hulladék papír újrahasznosításához.

Kedden – táborunk nevéhez hűen – túracipőt húztunk és Felsőtárkányból Noszvajra gyalogoltunk át. A természetközeli, holtfákban gazdag bükköst elhagyva a Várhegy déli oldalán ereszkedtünk úticélunk felé. Útközben, az Attila-kútnál Bodzás János természetvédelmi őrrel futottunk össze, no nem véletlenül, János a madárgyűrűzés rejtelmeibe avatott be minket, a közelben felállított madárhálóknak köszönhetően.

Szerdán kisvonatra ültünk, és egészen a Stimecz-házig zakatolt velünk a a mozdony a felújított, nyitott vagonokkal. A végállomástól a tanösvényen bandukolva értünk el a nagy örömünkre még működő Vörös-kői karsztforráshoz. Útközben kétszer is elkapott minket a zivatar, de ez nem szegte kedvét a Túramanóknak, sőt, nagyobb lelkesedéssel fogtunk hozzá a kemencében sült pizza elkészítéséhez. Nem is maradt éhesen senki, így aztán jóllakottan vártuk alkonyatkor a denevérek érkezését. A tóparton felállított hálóba öt különböző faj is berepült, Gombkötő Péter zoológiai referens mindig érdekfeszítő előadásán a denevérek mellett a kérdések is repkedtek. Igen későre járt már, mikor kénytelenek voltunk takarodót fújni.

Csütörtök délelőtt a Barát-rétig sétáltunk, lepke- és fűhálókkal felszerelkezve. „Végre! Megyünk rovarokat gyűjteni!” – hangzott az örömkiáltás, hiszen évek óta ez az egyik legnépszerűbb programunk. Az első nap megalakult csapatok újabb kihívás elé néztek, ezúttal egy rét élővilágát lehetett feltérképezni. A természetben való szabad futkározás mellett a felfedezés öröme is ott volt a mosolyokban: „Jé, mennyi minden bújik meg a fűszálak között!”, „Mekkora szöcske!”, „Odanézz! Éppen elkapta a hálójával!”. És valóban, egy gyönyörű darázspók kötötte gúzsba a szemünk láttára aznapi ebédjét, egy pórul járt sáska alakjában. Bogarak, lepkék, poloskák, kabócák, szöcskék, sáskák, megannyi rovarrend képviselőivel megismerkedhettünk, mert nyitott szemmel jártunk a vadvirágos réten. A sokszínűség a délutáni foglalkozáson is visszaköszönt, ezúttal szó szerint: a batikolás technikáján keresztül varázsoltuk színessé a fehér pamutpólókat.

Pénteken Felsőtárkányból a Nagy-Eged csúcsáig túráztunk, a tetőről csodálatos kilátás nyílt a Mátra vonulataira. Az Eged-hegyi tanösvényen leereszkedve jutottunk el aznapi végcélunkig, a Mátyus udvarig, ahol egy finom ebéddel zártuk az ötnapos természetismereti tábort.

Kapcsolódó

8 Unsere Erfahrungen als Freiwillige in Ungarn

8 Unsere Erfahrungen als Freiwillige in Ungarn

2023.04.19. 14:31
Seit fast fünf Monaten sind wir nun schon hier in Ungarn und arbeiten im Direktorat des Bükk-Nationalparks. Schon etwas emotional schauen wir auf den letzten Monat und die Zeit, die uns noch in unserem Freiwilligendienst bleibt. Aber vor allem schauen wir voller Dankbarkeit auf die Zeit, die wir hier schon verbracht haben. Der sechsmonatige Freiwilligendienst hier in Ungarn war für uns beide die erste lange und vor allem alleinige Reise ins Ausland und am Anfang haben wir uns natürlich unsere Gedanken gemacht, ob alles so verlaufen würde, wie wir es uns erhofften. Wenn wir eins gelernt haben, dann ist es, dass man aus schwierigen Situation am besten lernen kann und dass Erfahrungen – egal ob gute oder schlechte – uns als Menschen wachsen lassen. In unserer Zeit hier hatten wir das Glück, vor allem gute Erfahrungen machen zu dürfen: Wir haben die Gastfreundschaft vieler Ungar:innen kennengelernt, Freundschaften fürs Leben geknüpft und sind ein ganzes Stück eigenständiger geworden. In den letzten fünf Monaten sind wir viel gereist, haben unser Bestes im Ungarisch lernen gegeben und viele neue Menschen kennengelernt. Des Weiteren haben wir einen Einblick in die Natur des Bükk-Gebirges und die vielfältigen Aufgaben des National- und Geoparks gewinnen können. Besonders bei der Arbeit mit den Ranger:innen war es spannend, ihren Blick auf Bio- und Geodiversität vermittelt zu bekommen. Aber nicht nur die Vielfalt der Natur haben wir ganz neu betrachten und verstehen gelernt, wir haben auch gelernt zuzuhören. Wenn wir mit Freund:innen und Verwandten von Zuhause telefoniert haben, wurden wir oft gefragt, wie Ungarn und seine Menschen denn so seien. Während der Zeit hier haben wir gelernt, dass es keine einfache Antwort auf diese Fragen gibt; es ist nicht leicht zu sagen, wie ein ganzes Land ist oder alle Menschen in diesem Land sind. Denn jeder Mensch ist ein Individuum mit eigener Geschichte und eigenem Blick auf die Welt. Wir können bloß zuhören und versuchen, zu verstehen, wie die einzelnen Menschen denken, ohne etwas verallgemeinern zu wollen. Und mit je mehr Menschen wir uns unterhalten haben, desto vielschichtiger wurde unsere Sichtweise. Denn wie in jedem Land haben die Menschen auch hier ganz unterschiedliche Sichtweisen und Perspektiven auf unterschiedliche Themen – egal ob im Alltag, bei Persönlichem, der Lebensweise oder Politik. Der Freiwilligendienst hat uns gelehrt, dass ganz viel Schönes geschehen kann, wenn man etwas Neues ausprobiert, offen an Herausforderungen herangeht und einfach mal „ja“ sagt. Beim Einleben hat es sehr geholfen, uns unser Zuhause gemütlich einzurichten und mit Fotos, Pflanzen und Kerzen zu personalisieren sowie die Stadt Eger und ihre Menschen möglichst gut kennenzulernen. Momentan nehmen wir zum Beispiel an einem Jumping-Kurs teil; mit vielen Einheimischen Sport zu machen, ist jedes Mal ein Highlight unserer Woche. Uns hat dieser Auslandsaufenthalt im Rahmen eines Freiwilligendienstes unglaublich stark bereichert und können ihn aus vollem Herzen weiterempfehlen. Wir wünschen dir alles Gute für die nächste Reise! Marei und Ronja
Tovább olvasom