Egy hét egy faj 8. - A 40 éves Mátrai Tájvédelmi Körzetet ünnepeljük 2025.11.24. 14:00

A Mátrai Tájvédelmi Körzetet 1985-ben hozták létre a Mátra hegység központi részén. A védetté nyilvánítás célja a területen található földtani értékek, a táj jellegét meghatározó felszínformák, a felszíni vizek, a természetes növénytársulások, a védett növény- és állatfajok megőrzése, a felüdülést is szolgáló erdei- és gyógyklíma megóvása és fenntartása volt. A Mátrai Tájvédelmi Körzet fennállásának 40. évfordulóját ünnepelve, hetente megjelenő cikksorozatunk keretében az év végéig hétről hétre bemutatunk egy-egy, a területre jellemző emblematikus fajt.



A kis légykapó (Ficedula parva) a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, azon belül a légykapófélék (Muscicapidae) családjába tartozó madárfaj. Egyik kiemelkedő kulcsfaja az erdei ökoszisztémának, ezt támasztja alá hazánkban fokozottan védett státusza is. Természetvédelmi értéke 100 000 Ft. Az öreg hímek könnyen felismerhetők narancsos torkukról és begyükről, valamint ólomszürke fejükről. A fiatalok és a tojók már jóval szerényebb színekkel büszkélkedhetnek, mondhatni egyszínű barnás tollazatuk van. Felismerésüket azonban megkönnyíti jellegzetes farokmintázatuk, a szélső faroktollakon ugyanis látványos fehér „tükör” látható, mely repülés során megvillan.

Éneklő hím kis légykapó (Fotó: Tóth Péter)

A Mátrai Tájvédelmi Körzetben ennek a fajnak a sorsa közel sem sikertörténet. Fontos látnunk, hogy önmagában a védett területek megléte nem minden esetben elégséges egy-egy természeti érték megóvásához. Egyrészt a védett területeken kívül is jelentős hatások érhetik egy faj állományait, melyekre nincs ráhatásunk, másrészt olykor a védett területeken hozott intézkedések sem megfelelőek.

A fiatalok színei nem kirívóak, jellegzetes farokmintájuk azonban segíti a felismerést

40 éve, a tájvédelmi körzet megalakulásakor még rendszeres fészkelő volt a hegységben. Sőt, a védett területek kijelölésének fontos szempontja volt e kulcsfajnak a jelenléte is! Állománynagysága azonban az ezredfordulóra erősen lecsökkent. A 2000-es évek elején már csak néhány helyen volt ismert költése, majd néhány év múlva teljesen eltűnt, mint fészkelő. Utoljára a Csörgő-völgyben észleltek költő párokat. Azóta csupán ritka átvonuló a tájvédelmi körzetben, elsősorban az őszi időszakban kerülnek elő példányai.

A hímek begye narancsszínű, fejük ólomszürke

Vajon mi történhetett, ami miatt teljesen eltűnt a Mátrából ez a faj? Mint az a legtöbb hasonló esetben is igaz, nem vezethető vissza az egész csupán egyetlen okra. Több tényező együttes hatásáról kell beszélnünk. Egyrészt fontos megemlíteni azt, hogy hosszú távú vonulóról van szó, állományainak nagy része az indiai szubkontinensen tölti a telet. A hosszú távú vonuló madárfajokról általánosságban elmondható, hogy nagy bajban vannak. Állományaik világszerte csökkennek, melynek oka főként a klímaváltozás, a tájhasználat drasztikus átalakulása, valamint a természetközeli élőhelyek megszűnése a vonulási útvonalakon és a telelőterületeken. Ezekre a folyamatokra sajnos vajmi kevés ráhatásunk van, a másik fontos tényező azonban a hazai élőhelyek állapota, ahol viszont már nagyrészt a mi vállunkat nyomja a felelősség. A kis légykapó speciális élőhelyi igényekkel bír Magyarországon. Elsősorban a bükkösökhöz kötődik, de nem akármilyen bükkösökhöz! Két fontos élőhelyi sajátosság emelendő ki, az egyik a nedves mikroklíma; jellemzően patakvölgyekben költ. A másik a természetes erdőszerkezet. Fontos az erdő változatos korösszetétele, az idős, odvasodásra hajlamos fák szintén szükségesek, de kis benapozott foltok is kellenek, ahol rovarokra tud vadászni. A homogén, gazdaságilag kezelt erdők jellemzően nem tudják teljesíteni ezeket a követelményeket. A kis légykapó védelmét nagyban segíthette volna, ha a tájvédelmi körzet kijelölésével együtt nagy kiterjedésű, érintetlen erdőtömbök is létrejöttek volna, ahol kiemelkedően jó költőhelyeket találhatott volna.

Vonuló kis légykapó a Mátrai Tájvédelmi Körzet területén, 2023 szeptemberében

Lesz-e még kis légykapó fészkelés a Mátrában? Alkalmi megtelepedése nem kizárható, de rendszeres fészkelésre sajnos már nagyon kicsi az esély. A fentebb már említett okok mellett a klímaváltozás erősödő hatása miatt is egyre kevésbé lesz alkalmas a térség számára. Mindenesetre a kis légykapó története fontos példaként áll előttünk, bízunk benne, hogy a többi hasonló faj esetei sikertörténettel zárulnak majd.

Képek: Molnár Márton

Kapcsolódó

4 Austausch mit dem Kiskunság Nationalpark / Exchange with the Kiskunság National Park

4 Austausch mit dem Kiskunság Nationalpark / Exchange with the Kiskunság National Park

2023.04.19. 14:18
Vom 23. bis zum 28. Oktober waren wir in dem Kiskunság Nationalpark, der Nationalpark wurde im Jahr 1975 gegründet und liegt zwischen Donau und Theiß in der Mitte von Ungarn. Die beiden Freiwilligen Paul und Tristan absolvieren hier ihren Freiwilligendienst, wie Marei und ich sind sie auch mit dem Kulturweit Programm in Ungarn. Damit wir die diversen Landschaftsformen in Ungarn etwas besser kennen und verstehen lernen können, haben wir uns, so wie die Freiwilligen vor uns für ein gemeinsames Austausch Projekt entschieden. Während sich das bewaldete Bükk Gebirge durch verschiedene Karstformationen und Kalksteinberge auszeichnet, sind im Kiskunság Nationalpark verschiedene Steppen, Salzwiesen und Weiden vorzufinden. Beide Nationalparks sind also sehr unterschiedlich und in ihrer Biodiversität einzigartig, weshalb der Austausch eine spannende Lernmöglichkeit darstellt.An dem meisten Tagen waren wir mit Csaber einem der Ranger des Kiskunság Nationalparks unterwegs, dieser hat uns viel über die Artenvielfalt in Nationalpark erklärt. Die Puszta steppe bieten ein Lebensraum für zahlreiche Pflanzen und Tiere, so hatten wir das Glück an einem Tag great bustards (Großtrappen) zu sehen. Diese gehören mit einem Gewicht von bis zu 16 kg zu den schwersten flugfähigen Vögeln der Welt. In den letzten zweihundert Jahren ging der Mitteleuropäische Bestand fast verloren, weshalb die Vögel heute besonders geschützt werden müssen. Weiterhin haben wir Common Hackberries (Amerikanischer Zürgelbaum) herausgerissen, diese aus Amerika importierte Pflanze stellt durch ihre rasante Verbreitung eine starke Gefährdung für die Artenvielfalt da. Die Lebensbedingungen im Nationalpark sind günstig für die Common Hackbeeries, so dass sie sich schnell weiterverbreiten können, weshalb ihr Bestand reguliert werden muss. Breitet sich eine invasive Pflanzenart zu weit aus und gefährdet die heimische Artenvielfalt, so wird eingegriffen. Würden sich die invasiven Pflanzen weiter ausbreiten und dann von einer Krankheit befallen werden, so wären direkt alle Pflanzen betroffen, aus diesem Grund soll die Artenvielfalt geschützt werden. Im Kiskunság Nationalpark durften aber auch viele andere spannende Erfahrungen machen, in der Waldhütte in welcher wir in der Woche unseres Aufenthalt gelebt haben, gab es keine Heizung, weshalb wir Holz gehakt haben um zu heißen, Trinkwasser gab aus Kanistern und zum Duschen haben wir ein Duschfeuer angemacht. Durch diese Erfahrung sind uns viele Privilegien noch einmal deutlich bewusster geworden und wir haben sie noch mehr zu schätzen gelernt. Die Erfahrungen im Kiskungság Nationalpark waren also auf ganz vielen verschiedenen Ebenen sehr bereichernd.
Tovább olvasom