A Taktaközben tevékenykedő természetvédelmi őrszolgálat régi álma valósult meg az elmúlt hetekben, ugyanis végre az egykor szebb napokat is látott prügyi gyurgyalag-telep renoválása. A példás összefogás részletei alább olvashatóak.
A partfal keletkezésének eredete több évtizedes múltra tekint vissza, ennek ellenére pontos információink nincsenek a terület kialakulásának körülményeiről. Valószínűleg a folyamatos homokbányászatnak köszönhetően jött létre a gyurgyalagok fészkeléséhez szükséges függőleges profilú homokfal, melybe a madarak akár 2 méter mélyen is belevájhatják költőüregeiket.
Gyurgyalagok (Fotó: Jakab Sándor)
A gyurgyalag (Merops apiaster) hazánk talán legszínpompásabb madárfaja, ezért megjelenését nehéz is szavakba önteni. Torka aranysárga, testének alsó része kékes, míg fejének teteje és háta vörösesbarna színekben pompázik, de a fiatal madarak tollazata kevésbé élénk árnyalatúak. Csőre enyhén hajlott, melynek segítségével a levegőben kapja el a jellemzően darazsakból, lepkékből és más repülő rovarfajokból álló táplálékát. Érdekesség, hogy bár a házi méh a táplálékbázisának csak egy kis részét képezi, ennek ellenére népi neve, a méhészmadár is hártyásszárnyúakból álló táplálékára utal. Sőt, tudományos nevében az apiaster fajnév, illetve angol elnevezése, a ’bee-eater’ is méh evőt jelent. A fullánkos rovarok elfogyasztása nem egyszerű feladat, azonban a gyurgyalagoknak erre is megvan a speciális technikájuk. A zsákmányuk elfogása után ugyanis valamilyen kemény felületnek, általában egy ágnak csapkodják, dörzsölik az áldozataik potrohát, így megszabadulva a nemkívánatos részektől.
Gyülekező gyurgyalagok (Fotó: Jakab Sándor)
A gyurgyalag Európa déli vidékein általánosan elterjedt madárfaj, de az északabbi területeken, pl. Belgiumban, Dániában és Anglia déli részén is megtaláljuk összefüggő fészkelő-területeit. Kisebb elszigetelt költőállománya alakult ki Dél-Afrikában is.
Vonuló madárfaj, mely augusztus-szeptember táján indul Kelet- és Dél-Afrikában lévő telelőterületeire. Költőterületeire, a jól bevált folyók menti lösz- és homokpartfalakhoz szakadópartokhoz, rendszerint április végén, május elején érkezik vissza.
Gyurgyalag-költőüregek (Fotó: Soós Gábor)
A prügyi gyurgyalagtelep is egy ilyen évtizedek óta működő fészkelőhelye ezeknek a madaraknak, azonban a partfal állapotának folyamatos romlása miatt mára már csak kisszámban tudnak a területen költeni. A 2019-es állományfelmérés szerint mindössze 30 páros populációnak biztosított otthont ez az egykori homokbánya.
Nem volt ez ám mindig így. Ugyan komolyabb állományfelmérések csupán 2003-tól történtek a telepet érintően, de ebben az évben még 97 pár gyurgyalag és 70 pár partifecske (Riparia riparia) talált itt költésre alkalmas partfalat. A telep már ekkor is Magyarország egyik legnépesebb gyurgyalag-élőhelyének számított, a rekord viszont a 2011-es állományfelmérés során becsült 160 pár gyurgyalag volt. A kiemelkedően magas szám a 2010-es árvízi védekezésnek volt köszönhető, ugyanis az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság (továbbiakban ÉMVIZIG) innen termelte ki a gátak megerősítéséhez szükséges homokot, aminek következtében helyenként 10 méter magas partfal állt a madarak rendelkezésére.
Azóta sajnos nem történt jelentősebb beavatkozás a gyurgyalagok élőhelyének megőrzése érdekében és ennek következtében a homokfal állapota folyamatosan romlott. Csupán a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársainak és a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Bükki Helyi Csoport tagjainak áldozatos, kétkezi munkájával lehetett fenntartani az utóbbi években helyenként már csupán fél-egy méter magasságú partfalat. Ehhez némi pozitív hatással járult hozzá az illegális homokbányászat, szebben fogalmazva az extenzív bányaművelés is.
A kép jobb oldalán a partfal munkálatok előtti állapota látható (Fotó: Soós Gábor)
Az idei évben viszont, köszönhetően az ÉMVIZIG, valamint a szomszédos földterület-tulajdonos hozzájárulásának, megvalósulhatott végre a homokfal teljes szélességének és felső 1/3-ad részének kotrása, ami az elmúlt évek állapotaihoz képest hatalmas eredménynek tekinthető.
A kotrás utáni állapotról készült képek magukért beszélnek. 168 m hosszú, helyenként 3 méter magas függőleges partfal került kialakításra, mely nem jöhetett volna létre a földmunkákat végző Ivanics Tamás önzetlen munkája nélkül.
Zajlik a munka (Fotó: Soós Gábor)
Panorámakép a frissen renovált gyurgyalag telepről (Fotó: Soós Gábor)
A gyurgyalag telep egyes szakaszai (Fotók: Soós Gábor)
A gyurgyalag fokozottan védett madárfaj, természetvédelmi értéke 100.000 Ft. A fajt számos veszély fenyegeti, köztük élőhelyeik fokozódó megszűnése, de megemlíthetjük a vonulás során őket is érintő illegális vadászatot, vagy a gyurgyalagok által „megkárosított” méhészek rosszindulatú reakcióit is.
Védelmük érdekében azonban számos lehetőségünk adódik, így például a fent említett módon az élőhelyeik fejlesztése, kialakítása. A gyurgyalagok sokszor már egy-egy nagyobb homokbuckába is képesek beleköltözni, azonban ha ismerünk aktív gyurgyalagtelepeket és segíteni szeretnénk ezeknek a színpompás madaraknak, nincs másra szükségünk, mint néhány lapátra és lelkes kézre. Ha évente felfrissítjük az otthonukat jelentő partfalakat, akkor nagyban hozzájárulunk az egyes populációk fennmaradásához.
Ezúton is köszönjük az ÉMVIZIG-nek és Somos László földtulajdonosnak a munkálatok elvégezéséhez való hozzájárulását, illetve Ivanics Tamás gazdálkodónak az élőhely renoválásában végzett lelkiismeretes munkáját.
Gyurgyalag zsákmányával (Fotó: Soós Gergő)
