Szent György ünnepe, a valódi tavasz kezdete.
A pásztorok életének egyik kiemelkedő eseménye volt április 24-e, Szent György-napja. Hagyományosan ezen a napon történt az állatok első kihajtása is téli szálláshelyeikről, valamint a pásztorok, béresek fogadása és ettől a naptól számították az igazi tavasz kezdetét. A Szent György-nap egy ősi pásztorünnep volt, ezért ehhez a naphoz számos hiedelem és népszokás is kapcsolódik. Gyakori volt például, hogy a marhákat láncon, tojáson hajtották keresztül, s azt tartották, hogy a jószágok ettől olyan erősek lesznek, mint a lánc és olyan gömbölyűek, mint a tojás.
Fotó: Horkay Ágnes
A kihajtás - a közhiedelemmel ellentétben - nem egy konkrét nap, hanem egy több hétig tartó folyamat, amit számos tényező befolyásolhat. Ezek közül a legfontosabb a legelők állapota és az időjárás alakulása. A gyepterületek növekedési erélyét és a talajszerkezetét nagymértékben befolyásolja a hőmérséklet és a csapadékviszonyok alakulása. Ezekre a tényezőkre a védett természeti területek kezelése során fokozottan figyelnünk kell, hiszen a nagytestű állatok a vizenyős, laza talajon nagy taposási kárt okozhatnak, ezáltal károsíthatják a gyepvegetációt is. A batúzi állatállománnyal legeltetett területeinken kiemelten fontos a természetvédelmi szempontok figyelembe vétele, mivel az itt található Nagy-szék és a Kisecséri-legelő dűlők nem csak tájképileg kiemelkedő értékek, de számos olyan botanikai és zoológiai ritkaságnak is otthont adnak, melyek speciális kezelést igényelnek. A tájegység egyik legjelentősebb zoológiai értéke a magyar szöcskeegér (Sicista trizona), amelynek itt található egyetlen ismert hazai állománya. Emellett több védett madárfaj számára is élőhelyet biztosítanak ezek a gyepek, ilyen például a kék vércse (Falco vespertinus) vagy a parlagi sas (Aquila heliaca) is. Ezen fajok védelme érdekében, a táj elsődleges kezelési eleme a legelőre alapozott extenzív állattartás. A természetvédelmi kezelésként alkalmazott legeltetés során nemzetközileg elterjedt módszer az ősi jellegű, ellenálló, ún. génbank háziállatfajták használata. Igazgatóságunk a gyepek megfelelő állapotban tartását, a térségre jellemző őshonos állatfajtákkal - furioso - north star fajtájú lovakkal, valamint a veszélyeztetett mezőgazdasági állatfajták közé sorolt magyar merinó juhokkal, a szintén az előbbi kategóriába sorolt magyar tarka szarvasmarhákkal és a nem rég érkezett kárpáti borzderes szarvasmarhákkal- valósítja meg.
Fotó: Horkay Ágnes
Állattenyésztési szempontból a kihajtással kapcsolatos előkészítő munkák valójában már sokkal korábban, az előző év őszén elkezdődnek a legelők tisztításával, ápolásával, majd folytatódnak a kihajtás előtt az állategészségügyi és egyéb technológiai kezelésekkel (pl.: fülszámozás, az esetlegesen elhagyott fülszámok pótlása, lovak körmölése). Tavasszal pedig minden állatfajnál fontos technológiai lépés a legelőhöz, a friss fűhöz szoktatás. Ami azt jelenti, hogy a végleges legelőn tartózkodás időszakát megelőzi egy 1-2 hétig tartó, napi kétszeri rövidebb időtartamú legelési időszak. Idén áprilistól 96 magyar tarka szarvasmarha, 60 kárpáti borzderes szarvasmarha, 130 furioso north-star fajtájú ló és 400 merino juh veheti birtokba a pusztát.
Gál Renáta
természetvédelmi referens
Területkezelési és Birtokügyi Osztály
