Finnországban gyűrűzött vörös vércsére bukkantak 2020.05.12. 15:43

A vörös vércse -Falco tinnunculus Linnaeus 1785- Európában a legelterjedtebb és az egyik leggyakoribb ragadozómadár.

Európa valamennyi országában, a zárt erdők kivételével, minden élőhelytípusban megtalálja életfeltételeit. Elterjedési területének északi és keleti részén jellemző a vonulás, míg a többi területen elsősorban a fiatalok vonulnak, kóborolnak. Magyarországon az állomány nagyobb része délre vonul, de mindig akadnak idősebb példányok, akik maradnak. Tavasszal, márciusban térnek vissza költőhelyeikre.

A vonulás a legveszélyesebb időszak egy madár életében. Fiatalon főleg ki vannak téve, a tapasztalatlanságuknál fogva, időjárási viszontagságoknak, táplálékhiánynak, fajtársak és egyéb agresszívabb fajok vegzálásának, valamint az emberi tevékenység okozta veszélyeknek. Rövid távon, még mindig kevesebb az ilyen veszélyforrás és európai környezetben az aktuális jogi védelmeknek köszönhetően a vadászat talán nem, míg az elektromos vezetékhálózat kevésbé ér el olyan tömeges pusztításokat, mint ezt az afrikai kontinensen inkább tapasztalhatjuk.


Szűkebb hazánk, dél-heves madárvilága, a terület mozaikosságának köszönhetően nagyon változatos. A mezőgazdasági kultúrtájban gyepek, fasorok, kisebb erdőfoltok, vízfolyások-vízállások színesítik a képet, ami gazdag táplálékkínálatával csábítja az „átutazókat” és a költeni szándékozó madarakat egyaránt. Ragadozó madarak közül a vörös vércse az egyik legáltalánosabb és mindenki által is jól ismert faj. Jelentős költőállomány található a területen, akik nagyon kényelmes módon mások által épített fészkekben nevelik fiókáikat. Ahol ők megtalálják a számításaikat ott szinte bármiben leköltenek, legyen az szarkák, varjak, ölyvek, hollók által épített fészek. Az ember által épített környezetet sem vetik meg, legyen az városi környezet, tanya vagy épp gyár-magtár épülete. Előszeretettel költ mesterséges költőládákban is, a számukra kihelyezett vércseládákat a szakemberek elsősorban olyan területekre helyezik ki, ahol nem áll rendelkezésre egyéb költésre alkalmas fészek.

Nagyfüged határában intenzív mezőgazdálkodást tapasztal az ember, hatalmas egybeművelt területekkel, kevés vad számára is alkalmas búvóhellyel, fasorral, cserjésekkel. A megmaradt fákon kihelyezésre kerültek vércsék, baglyok, szalakóták számára költésre alkalmas mesterséges odúk, ládák lehetőséget teremtve, ezen fajoknak a terület kolonizálására. A terület része a Hevesi-sík Natura 2000 madárvédelmi területnek, így a természetvédelmi kezelő (BNPI) fontos feladata a kijelölésül szolgáló védett fajok helyzetének erősítése, állományuk stabilizálása.

Áprilisban, ezen költőládák ellenőrzése folyamán a természetvédelmi őrszolgálat az egyik vörös vércsék által már jól ismert és használt láda alatt egy elpusztult példányt talált. A madár lábán gyűrű volt, így a standard eljárásnak megfelelően az országos madárgyűrűzési központtal vettük fel a kapcsolatot. Itt gyűlnek össze az országos gyűrűzési adatok és itt kerülnek értesítésre is a külföldi gyűrűzési központok. Az értesítést követően most kaptuk vissza az adatokat a megtalált madárral kapcsolatban.

A fiatal madarat 2018.06.23-án gyűrűzték Liperi település közelében Finnországban fiókaként és 2020. április 6-án került kézre Nagyfüged határában. Ez 1757 km-es távolságot jelent, 1 év 9 hónap és 23 nap távlatában. Az elpusztulás oka ismeretlen.

A Magyar Madárvonulási Atlasz alapján Finnországból kerül kézre a második legtöbb példányszámban vörös vércse -14 pld.-, ami bizonyíthatja, hogy a tőlünk északabbra élő állomány a Kárpát-medencén keresztül vonul dél felé, valamint egy részük csak idáig vonul. A finnországi madarakat szinte kivétel nélkül fiókaként jelölték.

A természetvédelmi őrszolgálat elkötelezett a természeti értékek megőrzése iránt, védelme és bemutatása elsődleges a szerepkörében. Legyen az ritka és fokozottan védett, páratlanul szép Boldogasszony papucsa vagy egy „teljesen átlagos, hétköznapi” madár, mint a vörös vércse, mindennek és mindenkinek megvan a helye és szerepe a természeti értéktárban.

Óvjuk, védjük környezetünket!

Kapcsolódó

4 Austausch mit dem Kiskunság Nationalpark / Exchange with the Kiskunság National Park

4 Austausch mit dem Kiskunság Nationalpark / Exchange with the Kiskunság National Park

2023.04.19. 14:18
Vom 23. bis zum 28. Oktober waren wir in dem Kiskunság Nationalpark, der Nationalpark wurde im Jahr 1975 gegründet und liegt zwischen Donau und Theiß in der Mitte von Ungarn. Die beiden Freiwilligen Paul und Tristan absolvieren hier ihren Freiwilligendienst, wie Marei und ich sind sie auch mit dem Kulturweit Programm in Ungarn. Damit wir die diversen Landschaftsformen in Ungarn etwas besser kennen und verstehen lernen können, haben wir uns, so wie die Freiwilligen vor uns für ein gemeinsames Austausch Projekt entschieden. Während sich das bewaldete Bükk Gebirge durch verschiedene Karstformationen und Kalksteinberge auszeichnet, sind im Kiskunság Nationalpark verschiedene Steppen, Salzwiesen und Weiden vorzufinden. Beide Nationalparks sind also sehr unterschiedlich und in ihrer Biodiversität einzigartig, weshalb der Austausch eine spannende Lernmöglichkeit darstellt. An dem meisten Tagen waren wir mit Csaber einem der Ranger des Kiskunság Nationalparks unterwegs, dieser hat uns viel über die Artenvielfalt in Nationalpark erklärt. Die Puszta steppe bieten ein Lebensraum für zahlreiche Pflanzen und Tiere, so hatten wir das Glück an einem Tag great bustards (Großtrappen) zu sehen. Diese gehören mit einem Gewicht von bis zu 16 kg zu den schwersten flugfähigen Vögeln der Welt. In den letzten zweihundert Jahren ging der Mitteleuropäische Bestand fast verloren, weshalb die Vögel heute besonders geschützt werden müssen. Weiterhin haben wir Common Hackberries (Amerikanischer Zürgelbaum) herausgerissen, diese aus Amerika importierte Pflanze stellt durch ihre rasante Verbreitung eine starke Gefährdung für die Artenvielfalt da. Die Lebensbedingungen im Nationalpark sind günstig für die Common Hackbeeries, so dass sie sich schnell weiterverbreiten können, weshalb ihr Bestand reguliert werden muss. Breitet sich eine invasive Pflanzenart zu weit aus und gefährdet die heimische Artenvielfalt, so wird eingegriffen. Würden sich die invasiven Pflanzen weiter ausbreiten und dann von einer Krankheit befallen werden, so wären direkt alle Pflanzen betroffen, aus diesem Grund soll die Artenvielfalt geschützt werden. Im Kiskunság Nationalpark durften aber auch viele andere spannende Erfahrungen machen, in der Waldhütte in welcher wir in der Woche unseres Aufenthalt gelebt haben, gab es keine Heizung, weshalb wir Holz gehakt haben um zu heißen, Trinkwasser gab aus Kanistern und zum Duschen haben wir ein Duschfeuer angemacht. Durch diese Erfahrung sind uns viele Privilegien noch einmal deutlich bewusster geworden und wir haben sie noch mehr zu schätzen gelernt. Die Erfahrungen im Kiskungság Nationalpark waren also auf ganz vielen verschiedenen Ebenen sehr bereichernd.
Tovább olvasom