Finn nagy godák a Bükkalján 2022.10.10. 15:30

A 2022. évi tavaszi gátkarbantartási munkálatok végzése érdekében kialakított alacsonyabb vízállás, majd a száraz, meleg nyári időjárás és az öntözési célú vízkivétel együttesen azt eredményezte, hogy augusztusra a Bükkalja egyik legnagyobb állóvizének, a Hórvölgyi-víztározónak a vízszintje jelentős mértékben csökkent, aminek következtében több hektárnyi területen alakult ki sekély vízborítás, illetve került felszínre az iszapos tófenék.

Ennek a környezeti változásnak azonban nemcsak „kárvallottjai”, hanem „haszonélvezői” is voltak. Utóbbiak közé tartozott a madarak egy jól körülhatárolható, többé-kevésbé vízhez, iszapfelületekhez kötődő, sajátos életmódot folytató csoportja, melyet összefoglalóan 'partimadarak’ néven ismerünk. Ezt a csoportot – madarász szakzsargonnal élve – ’limikolák’* néven is elkülönítjük. Az ide tartozó számos bíbic-, lile-, partfutó-, cankó- és szalonkafaj, a gólyatöccsel, a gulipánnal, a pólingokkal és még több más fajjal együtt, a Lile-alakúak (Charadriiformes) népes rendjébe tartozik, ahogy jelen írás tárgya, a nagy goda (Limosa limosa) is.

Színes gyűrűkkel jelölt nagy godák (Limosa limosa) a Hórvölgyi-víztározón (fotó:Zay Mária) A felvétel teleszkópon keresztül mobiltelefonnal készült, a kódok leolvasását követően.

E fokozottan védett madárfajunk mocsárrétjeink, szikes gyepeink egyre ritkuló költőfaja, melynek fészkelő állománya a legutóbbi adatok** szerint csupán 80-320 párra tehető országosan. A nagy godának mint hazai fészkelő fajnak a ritkaságát, veszélyeztetettségét híven tükrözi pénzben kifejezett természetvédelmi értéke, ami 500.000 Ft/egyed, ill. fejlődési alak. Sajnos a faj teljes elterjedési területén sem jobb a helyzet, így pl. Európában a csökkenő állományú, ún. sérülékeny fajok közé tartozik. A nagy goda nálunk is költő törzsalakjának (Limosa limosa limosa) fészkelő területe a Skandináv-félszigettől Nyugat- és Közép-Európáig, onnan a Kelet-európai-síkságon és a Nyugat-szibériai-alföldön át a Jenyiszejig terjed. Hazánkban – a kisszámú költőpártól függetlenül – még vannak olyan helyszínek és időszakok, ahol és amikor e faj egyedei nagy tömegben láthatók, ugyanis még napjainkban is ezerszámra vonulnak át a Kárpát-medencétől északabbra fészkelők, mind az őszi (augusztus-november), mind a tavaszi (március-április) időszakban, emellett átnyaraló madarak is akadnak. A vonuló kisebb-nagyobb csapatok főleg az Alföld és a Kisalföld vizes élőhelyein (szikes tavak, lecsapolt halastavak stb.) jelennek meg, ahol vándorlásukat megszakítva, hosszabb-rövidebb időt töltenek el, majd folytatják útjukat.

A vonulási szempontból kisebb jelentőségű, „nem alföldi” vizeknél, így pl. a Bükkalja víztározóinál is mutatkoznak időnként nagy godák, ha kedvező vízviszonyokat találnak. A kedvező vízviszonyokat e faj esetében – sok más partimadárhoz hasonlóan – az alacsony vízállás, az előbukkanó iszapfoltok jelentik. Ilyen környezeti állapot általában a nyári vízszint csökken(t)ések után következik be, de tavasszal is előfordulhat, ha addigra nem alakul ki magas vízállás, azaz nem töltődik fel teljesen a tómeder.

E sorok aktualitását az adja, hogy először sikerült a faj Észak-Európában is élő törzsalakjának őszi átvonulását igazolni a Bükk térségében. A 2022. augusztus 9-én a Hórvölgyi-víztározónál végzett megfigyelés alkalmával ugyanis két, színes lábgyűrűkkel is jelölt madár került teleszkópunk látómezejébe. A piros és sárga gyűrűk adta színkombináció, valamint a sárga színű gyűrűkön szereplő egyedi kódok alapján „visszakeresett” madarakat – a magyar Madárgyűrűzési Központ tájékoztatása szerint – Közép-Nyugat-Finnországban, Kempele és Liminka települések közelében, fióka korban gyűrűzték, 2022. június 5-én, illetve 2022. június 7-én. A két madár alig több, mint két hónap múlva, augusztus 9-én, már a Bükkalján volt, minimálisan 1921, illetve 1909 kilométert maga mögött hagyva. A két eset azt bizonyítja, hogy a Finnországban költő nagy godák (vagy számosan közülük) ősszel hazánk érintésével, olykor a Bükkalján is megállva jutnak el a telelő területükre, ami a Szaharától délre is lehet.

Megjegyzendő, hogy a fajt illetően nem csak ez a két leolvasás történt a Hórvölgyi-víztározónál. Korábban, tavaszi migrációjuk idején, 2019. április 9-én sikerült egy példányt beazonosítani színes gyűrűi alapján. A madarat három évvel korábban, 2016. április 13-án, öreg hímként jelölték Fehéroroszország déli részén, Turov településnél. Ebben az esetben az nyert megerősítést, hogy a költőterületekre történő tavaszi visszatérésük során is útba ejtik Magyarországot, és esetenként a Bükkalja vizeit is, a Kárpátoktól északra, észak-keletre fészkelő nagy godák.

*A limikola szó a szintén a partimadarak csoportjába tartozó sárjáró régebbi, latin nemi nevéből (Limicola) ered.

** Szép T., Csörgő T., Halmos G., Lovászi P., Nagy K. & Schmidt A. (szerk.) 2021. Magyarország madáratlasza. – Agrárminisztérium, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest


Szerző: Fitala Csaba ny. természetvédelmi területfelügyelő

Kapcsolódó

8 Unsere Erfahrungen als Freiwillige in Ungarn

8 Unsere Erfahrungen als Freiwillige in Ungarn

2023.04.19. 14:31
Seit fast fünf Monaten sind wir nun schon hier in Ungarn und arbeiten im Direktorat des Bükk-Nationalparks. Schon etwas emotional schauen wir auf den letzten Monat und die Zeit, die uns noch in unserem Freiwilligendienst bleibt. Aber vor allem schauen wir voller Dankbarkeit auf die Zeit, die wir hier schon verbracht haben. Der sechsmonatige Freiwilligendienst hier in Ungarn war für uns beide die erste lange und vor allem alleinige Reise ins Ausland und am Anfang haben wir uns natürlich unsere Gedanken gemacht, ob alles so verlaufen würde, wie wir es uns erhofften. Wenn wir eins gelernt haben, dann ist es, dass man aus schwierigen Situation am besten lernen kann und dass Erfahrungen – egal ob gute oder schlechte – uns als Menschen wachsen lassen. In unserer Zeit hier hatten wir das Glück, vor allem gute Erfahrungen machen zu dürfen: Wir haben die Gastfreundschaft vieler Ungar:innen kennengelernt, Freundschaften fürs Leben geknüpft und sind ein ganzes Stück eigenständiger geworden. In den letzten fünf Monaten sind wir viel gereist, haben unser Bestes im Ungarisch lernen gegeben und viele neue Menschen kennengelernt. Des Weiteren haben wir einen Einblick in die Natur des Bükk-Gebirges und die vielfältigen Aufgaben des National- und Geoparks gewinnen können. Besonders bei der Arbeit mit den Ranger:innen war es spannend, ihren Blick auf Bio- und Geodiversität vermittelt zu bekommen. Aber nicht nur die Vielfalt der Natur haben wir ganz neu betrachten und verstehen gelernt, wir haben auch gelernt zuzuhören. Wenn wir mit Freund:innen und Verwandten von Zuhause telefoniert haben, wurden wir oft gefragt, wie Ungarn und seine Menschen denn so seien. Während der Zeit hier haben wir gelernt, dass es keine einfache Antwort auf diese Fragen gibt; es ist nicht leicht zu sagen, wie ein ganzes Land ist oder alle Menschen in diesem Land sind. Denn jeder Mensch ist ein Individuum mit eigener Geschichte und eigenem Blick auf die Welt. Wir können bloß zuhören und versuchen, zu verstehen, wie die einzelnen Menschen denken, ohne etwas verallgemeinern zu wollen. Und mit je mehr Menschen wir uns unterhalten haben, desto vielschichtiger wurde unsere Sichtweise. Denn wie in jedem Land haben die Menschen auch hier ganz unterschiedliche Sichtweisen und Perspektiven auf unterschiedliche Themen – egal ob im Alltag, bei Persönlichem, der Lebensweise oder Politik. Der Freiwilligendienst hat uns gelehrt, dass ganz viel Schönes geschehen kann, wenn man etwas Neues ausprobiert, offen an Herausforderungen herangeht und einfach mal „ja“ sagt. Beim Einleben hat es sehr geholfen, uns unser Zuhause gemütlich einzurichten und mit Fotos, Pflanzen und Kerzen zu personalisieren sowie die Stadt Eger und ihre Menschen möglichst gut kennenzulernen. Momentan nehmen wir zum Beispiel an einem Jumping-Kurs teil; mit vielen Einheimischen Sport zu machen, ist jedes Mal ein Highlight unserer Woche. Uns hat dieser Auslandsaufenthalt im Rahmen eines Freiwilligendienstes unglaublich stark bereichert und können ihn aus vollem Herzen weiterempfehlen. Wir wünschen dir alles Gute für die nächste Reise! Marei und Ronja
Tovább olvasom