Finn nagy godák a Bükkalján 2022.10.10. 15:30

A 2022. évi tavaszi gátkarbantartási munkálatok végzése érdekében kialakított alacsonyabb vízállás, majd a száraz, meleg nyári időjárás és az öntözési célú vízkivétel együttesen azt eredményezte, hogy augusztusra a Bükkalja egyik legnagyobb állóvizének, a Hórvölgyi-víztározónak a vízszintje jelentős mértékben csökkent, aminek következtében több hektárnyi területen alakult ki sekély vízborítás, illetve került felszínre az iszapos tófenék.

Ennek a környezeti változásnak azonban nemcsak „kárvallottjai”, hanem „haszonélvezői” is voltak. Utóbbiak közé tartozott a madarak egy jól körülhatárolható, többé-kevésbé vízhez, iszapfelületekhez kötődő, sajátos életmódot folytató csoportja, melyet összefoglalóan 'partimadarak’ néven ismerünk. Ezt a csoportot – madarász szakzsargonnal élve – ’limikolák’* néven is elkülönítjük. Az ide tartozó számos bíbic-, lile-, partfutó-, cankó- és szalonkafaj, a gólyatöccsel, a gulipánnal, a pólingokkal és még több más fajjal együtt, a Lile-alakúak (Charadriiformes) népes rendjébe tartozik, ahogy jelen írás tárgya, a nagy goda (Limosa limosa) is.

Színes gyűrűkkel jelölt nagy godák (Limosa limosa) a Hórvölgyi-víztározón (fotó:Zay Mária) A felvétel teleszkópon keresztül mobiltelefonnal készült, a kódok leolvasását követően.

E fokozottan védett madárfajunk mocsárrétjeink, szikes gyepeink egyre ritkuló költőfaja, melynek fészkelő állománya a legutóbbi adatok** szerint csupán 80-320 párra tehető országosan. A nagy godának mint hazai fészkelő fajnak a ritkaságát, veszélyeztetettségét híven tükrözi pénzben kifejezett természetvédelmi értéke, ami 500.000 Ft/egyed, ill. fejlődési alak. Sajnos a faj teljes elterjedési területén sem jobb a helyzet, így pl. Európában a csökkenő állományú, ún. sérülékeny fajok közé tartozik. A nagy goda nálunk is költő törzsalakjának (Limosa limosa limosa) fészkelő területe a Skandináv-félszigettől Nyugat- és Közép-Európáig, onnan a Kelet-európai-síkságon és a Nyugat-szibériai-alföldön át a Jenyiszejig terjed. Hazánkban – a kisszámú költőpártól függetlenül – még vannak olyan helyszínek és időszakok, ahol és amikor e faj egyedei nagy tömegben láthatók, ugyanis még napjainkban is ezerszámra vonulnak át a Kárpát-medencétől északabbra fészkelők, mind az őszi (augusztus-november), mind a tavaszi (március-április) időszakban, emellett átnyaraló madarak is akadnak. A vonuló kisebb-nagyobb csapatok főleg az Alföld és a Kisalföld vizes élőhelyein (szikes tavak, lecsapolt halastavak stb.) jelennek meg, ahol vándorlásukat megszakítva, hosszabb-rövidebb időt töltenek el, majd folytatják útjukat.

A vonulási szempontból kisebb jelentőségű, „nem alföldi” vizeknél, így pl. a Bükkalja víztározóinál is mutatkoznak időnként nagy godák, ha kedvező vízviszonyokat találnak. A kedvező vízviszonyokat e faj esetében – sok más partimadárhoz hasonlóan – az alacsony vízállás, az előbukkanó iszapfoltok jelentik. Ilyen környezeti állapot általában a nyári vízszint csökken(t)ések után következik be, de tavasszal is előfordulhat, ha addigra nem alakul ki magas vízállás, azaz nem töltődik fel teljesen a tómeder.

E sorok aktualitását az adja, hogy először sikerült a faj Észak-Európában is élő törzsalakjának őszi átvonulását igazolni a Bükk térségében. A 2022. augusztus 9-én a Hórvölgyi-víztározónál végzett megfigyelés alkalmával ugyanis két, színes lábgyűrűkkel is jelölt madár került teleszkópunk látómezejébe. A piros és sárga gyűrűk adta színkombináció, valamint a sárga színű gyűrűkön szereplő egyedi kódok alapján „visszakeresett” madarakat – a magyar Madárgyűrűzési Központ tájékoztatása szerint – Közép-Nyugat-Finnországban, Kempele és Liminka települések közelében, fióka korban gyűrűzték, 2022. június 5-én, illetve 2022. június 7-én. A két madár alig több, mint két hónap múlva, augusztus 9-én, már a Bükkalján volt, minimálisan 1921, illetve 1909 kilométert maga mögött hagyva. A két eset azt bizonyítja, hogy a Finnországban költő nagy godák (vagy számosan közülük) ősszel hazánk érintésével, olykor a Bükkalján is megállva jutnak el a telelő területükre, ami a Szaharától délre is lehet.

Megjegyzendő, hogy a fajt illetően nem csak ez a két leolvasás történt a Hórvölgyi-víztározónál. Korábban, tavaszi migrációjuk idején, 2019. április 9-én sikerült egy példányt beazonosítani színes gyűrűi alapján. A madarat három évvel korábban, 2016. április 13-án, öreg hímként jelölték Fehéroroszország déli részén, Turov településnél. Ebben az esetben az nyert megerősítést, hogy a költőterületekre történő tavaszi visszatérésük során is útba ejtik Magyarországot, és esetenként a Bükkalja vizeit is, a Kárpátoktól északra, észak-keletre fészkelő nagy godák.

*A limikola szó a szintén a partimadarak csoportjába tartozó sárjáró régebbi, latin nemi nevéből (Limicola) ered.

** Szép T., Csörgő T., Halmos G., Lovászi P., Nagy K. & Schmidt A. (szerk.) 2021. Magyarország madáratlasza. – Agrárminisztérium, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest


Szerző: Fitala Csaba ny. természetvédelmi területfelügyelő

Kapcsolódó

2022/1. - 9. Tree studies

2022/1. - 9. Tree studies

2022.08.23. 15:57
Baumstudie[28.07.2022]Gemeinsam mit einer ungarischen Studentin haben wir in der letzten Zeit begonnen Bäume auf einer Weide zu tracken und nach einem ausführlichen Katalog zu beurteilen. Im Nationalpark sprechen wir immer von „Veteran Trees“, also besonders alten Bäumen. Bisher kann keiner Abschätzen wie viele es sind, es sind nur recht grobe Angaben von ca. 1000 Bäumen. Jedem Baum ist ein A4 Zettel gewidmet, auf dem erst Daten wie die Koordinaten, der lateinische Name und Maße wie z.B. die Höhe und der Umfang angegeben werden müssen. Für die Ermittlung der Höhe des Baumes wird eine Entfernung von 20m abgemessen. Von dort aus wird mit einem analogen Höhenmesser der Winkel zum Beginn des Stamms und der Winkel zum höchsten Teil der Baumkrone bestimmt. Die beiden Zahlen ergeben gemeinsam die Höhe. Danach kommen 36 Felder in denen unter anderem Angaben über Astlöcher, Kronen- oder Starkastabbrüche, Krankheits- oder Pilzbefall, Moos- und Flechtenvorkommen und Nester, die sich im Baum befinden. Zusätzlich kommen dann noch einmal 15 weitere Felder, wo z.B. nach anderen Bäumen in der direkten Umgebung gefragt wird. Die Aussagen, die wir über die Bäume treffen werden immer mit der Hilfe von für solche Studien angefertigte Kataloge getroffen. So sind in manchen Fällen verschiedene Bilder dargestellt und wir müssen entscheiden, welches dem untersuchten Baum am nächsten kommt. Zusammengefasst ist es eine sehr detaillierte Studie, weshalb wir am ersten Tag auch nur insgesamt 8 Bäume geschafft haben. Mit der Zeit wird man jedoch deutlich routinierter und muss nicht mehr alles erst im Katalog nachschlagen, wodurch die Arbeit deutlich schneller vorangeht. Insgesamt haben wir dennoch nur 60 von den ca. 1000 Bäumen tracken und beurteilen können.
Tovább olvasom