Hegyvonulat meglepetéssel teli barlangrendszerrel
Története, keletkezése
A Rónabányát DK-ről szegélyező, ÉÉNy-DDK-i irányú, 626 m magas hegyvonulat a Salgó hasadékvulkánjához hasonló bazaltos vulkáni működés során keletkezett. A Szilvás- és a Bagókő bazaltkitörésének kora azonban 3,8-2,2 millió évre tehető (a pliocén végétől feltehetően áthúzódva a pleisztocén elejére), szemben a Salgó-hegy 5,3 millió éves korával. Belső szerkezetükre inkább az elágazó, több, kisebb kitörési centrummal rendelkező vulkáni felépítmény a jellemző, semmint az összefüggő hasadékvulkáni jelleg.
A többfázisú kitörések anyagából üde lávakőzetek, salakos-breccsás lávák és apró vulkáni törmeléket tartalmazó tufák (lapillitufa) rétegződtek egymásra. A kitörési fázis első szakaszát heves robbanásokkal kísért törmelékszórás jellemezte. Az ennek során létrejött apró kőzettörmeléket és vulkáni bombákat tartalmazó, hullámosan rétegzett hamu- és porrétegeket a Szilvás-kő hasadékaiban tanulmányozhatjuk. A kitörés második szakaszában bazalt lávafolyás indult meg a Szilvás-kő kráteréből és az ahhoz kapcsolódó kisebb (ún. parazita) kráterekből (Bagó-kő).
A puhább vulkáni törmelékes kőzet későbbi lepusztulása eredményeként a mai hegygerincet alkotó kemény vulkáni csatornakitöltés jellegzetesen oszlopos elválású bazaltja maradt vissza. Az öt- és hatszög keresztmetszetű, karcsú bazaltoszlopok jól tanulmányozhatók a Bagó-kő bazaltbányájában.
Felszínalaktani jellemzők
A kis szilíciumtartalmú, hígan folyó bazaltlávák jellemző sajátossága az oszlopos elválás. Az oszlopok a lehűlés során fellépő zsugorodási feszültségek hatására alakulnak ki, amelyek olyan óriási erővel feszítik a kőzetet, hogy abban a felszínre, mint hűtési felületre, merőlegesen hasadások, repedések keletkeznek. Az egymással párhuzamosan futó repedések által közrefogott oszlopok legtöbbször öt- vagy hatszög keresztmetszetűek, gyakran teljesen szabályosak. A jelenség típusos előfordulásait láthatjuk például a Szilvás-kő keleti oldalán, egy felhagyott kőfejtőben, ahol a 20 méter magas, kicsit dőlt oszlopok különleges látványt nyújtanak. A hegy északnyugati oldalának kőfejtőjében az oszloposságnak egy ritka példájával találkozhatunk: a függőleges oszlopokon, hozzájuk szervesen kapcsolódva vízszintes oszlopok alakultak ki.
Kialakulásukat tekintve különlegesek a Szilvás-kő barlangszerű járatai. A tetőszintbe mélyedő széles hasadékok úgy keletkeztek, hogy a bazalt alól kitermelték az idősebb, miocén kori szénrétegeket, s a felhagyott bányajáratok beomlásával a felszínig nyíló repedések jöttek létre. A barlangászok már több mint tíz járatot tártak fel ebből a szakemberek által konzekvenciabarlangnak nevezett ritka barlangtípusból, mintegy 200 m összhosszúságban. A tetőről érdemes lemenni a hegy gyomrába. Láthatjuk a vulkáni működés első szakaszában kiszórt, rétegzett hamut a lapillikkel, a vulkáni bombákkal és lávafoszlányokkal együtt. Ha figyelmesebben megnézzük őket, olyan bombákat is fölfedezhetünk, amelyek becsapódásukkor meghajlították a befogadó kőzet rétegzettségét. Találhatunk sárgás színű üledékeket és fehéres riolittufát is. Ezeket könnyen felismerhetjük a környezetüktől elütő színükről.
Érdekesség
Ha tájolónkat a hasadék északkeleti végén, szorosan a tufafal előtt elhúzzuk, meglepő dolgot tapasztalunk. A műszer mintha "megbolondult" volna, összevissza mutatja az "északi" irányt. Magyarázata egyszerű: a piroklasztitban a rendesnél nagyobb mennyiségű magnetit található, s az érzékeny tűt az téríti ki a helyes irányból. A szűk és egyre mélyülő hasadékban különleges mikroklíma alakult ki. A mindkét végén zárt hasadék úgy működik, mint a jégbarlang. A nehezebb hideg levegő megül benne, és azt zártságánál fogva sem a légáramlatok, sem a meleg levegő nem tudják kiszorítani onnan. Így előfordul, hogy nyáron is hó, helyesebben firn található a hasadék alján.
