Emberéletet mentett természetvédelmi őrünk - Szerencsés véletlen az erdőben 2026.02.25. 18:00

Február elején, egy keddi napon kisebb terepbejárásra indultam Bükkzsérc külterületén. Habár egy nem túl sűrű és feladatokkal teli napnak ígérkezett, egy váratlan telefonhívás mindent megváltoztatott. A terepi munka előnye néha, hogy a hegyek között nincs térerő, és nem zavarják meg teendőjében az őrt egyéb feladatokkal. Ugyanakkor ez a hátránya is, mivel nem tudjuk egymást elérni, amikor kellene, és ha baj van, nehezen jön a segítség.

Szinte egész nap térerőmentes helyen tartózkodtam, egy kisebb útszakasz kivételével, ahol végül többszöri keresés után ért utol Bartha Attila tájegységvezető telefonon. Habár a térerő nem kedvezett és csak minden második szavát lehetett érteni, nem úsztam meg, hogy egy értekezletre sürgősen be kelljen ugranom helyette Egerbe.

Így aztán sietve indultam a kocsihoz a csúszós úton, a szakadó hóesésben. Még így is félő volt, hogy nem érek oda időben, mivel az autó még kilométerekre volt tőlem. Bő félóra erőltetett menet után megpillantottam a kocsit, és felcsillant a remény, hogy mégis időben ott leszek az értekezleten.

Azonban a kocsihoz közel érve minden megváltozott. A parkoló autótól kicsit lejjebb az úton, jó harminc méterre tőlem, furán mozgó élőlényre lettem figyelmes. A medve vagy Jeti, esetleg egy mátranováki fanyűvő lehetőségét kizárva rájöttem, hogy egy négykézláb furán távolodó emberrel van dolgom. Habár lehet, a noszvaji pincesoron nem lett volna ennyire szokatlan ez a látvány, itt a Bükk belsejében igencsak különös volt. Mivel éppen szakadt a hó, és már mindent befedett, az esetleges gombász lehetőségét is kizártam.

Felismerve a helyzetet, hogy egy feltételezhetően bajba jutott emberrel van dolgom, megkérdeztem, segíthetek-e. Ekkor az úr elmondta, hogy Répáshutáról ment át a buszhoz Bükkzsércre, amikor megcsúszott és elesett. Az esés következtében a csípő tájékát beütötte. Kétszer is próbált lábra állni, de nem tudott. Ezért négykézláb, nagy fájdalmak közepette próbált eljutni a Hosszú-völgyön keresztül a Hór-völgybe, ahol úgy vélte, talán jár majd valaki - bár abban a szakadó hóesésben erre nagyon kicsi volt az esély. Körülbelül másfél órával az érkezésem előtt történt az esés, az idő alatt nem sokat haladt.

Tekintettel arra, hogy mentő nem tudott volna a helyszínre érkezni és térerő sem volt a környéken, óvatosan a szolgálati gépkocsiba segítve az egri kórház sürgősségi osztályára szállítottam a sérültet. Itt megállapították, hogy a csípő- és a medencecsont több helyen eltört. Meg kell mondjam, a szerencsétlenül járt meglepően jól viselte az ezzel járó fájdalmakat.

Az úriember kórházba menet elmesélte, hogy régóta túrázik, a környéket jól ismeri, rendszeresen jár ezen az útvonalon. Csak egy szendvicset vitt magával útravalónak, vizet nem is. Elmondható, hogy bár egy nagyon tapasztalt kirándulóról van szó, elég csak egy rosszul sikerült lépés, és máris megvan a baj.

A megtalálása egy nagyon szerencsés véletlen volt, mivel nem terveztem ennyire hamar visszaindulni az autóhoz. Ha Bartha Attila kollégám nem ér el a térerővel éppen rendelkező helyen, jóval később értem volna vissza a gépkocsihoz. Nem is az úriember haladási irányába terveztem eredetileg távozni, így vele sem találkoztam volna. Feltételezéseim szerint kis eséllyel találta volna meg őt más olyan rossz időjárási körülmények között ezen a területen, és az éjszakát is lehet, hogy kint kellett volna töltenie a bőven mínuszos hidegben.

Szeretnénk felhívni a kirándulók figyelmét, hogy lehetőleg mindig tudassák valakivel, merrefelé indulnak, és azt is jelezzék, ha befejezték a túrát, hogy véletlenül se kerüljenek hasonlóan veszélyes helyzetbe. Egyedül pedig lehetőleg ne induljon senki sem útnak.

Végül, a sérültnek ezúton is mihamarabbi teljes felépülést kívánunk!


Szöveg: Csopják Tamás (Nyugat-Bükki Tájegység, természetvédelmi őr)



Csopják Tamás
természetvédelmi őr

Kapcsolódó

2022/1. - 9. Tree studies

2022/1. - 9. Tree studies

2022.08.23. 15:57
Baumstudie[28.07.2022]Gemeinsam mit einer ungarischen Studentin haben wir in der letzten Zeit begonnen Bäume auf einer Weide zu tracken und nach einem ausführlichen Katalog zu beurteilen. Im Nationalpark sprechen wir immer von „Veteran Trees“, also besonders alten Bäumen. Bisher kann keiner Abschätzen wie viele es sind, es sind nur recht grobe Angaben von ca. 1000 Bäumen. Jedem Baum ist ein A4 Zettel gewidmet, auf dem erst Daten wie die Koordinaten, der lateinische Name und Maße wie z.B. die Höhe und der Umfang angegeben werden müssen. Für die Ermittlung der Höhe des Baumes wird eine Entfernung von 20m abgemessen. Von dort aus wird mit einem analogen Höhenmesser der Winkel zum Beginn des Stamms und der Winkel zum höchsten Teil der Baumkrone bestimmt. Die beiden Zahlen ergeben gemeinsam die Höhe. Danach kommen 36 Felder in denen unter anderem Angaben über Astlöcher, Kronen- oder Starkastabbrüche, Krankheits- oder Pilzbefall, Moos- und Flechtenvorkommen und Nester, die sich im Baum befinden. Zusätzlich kommen dann noch einmal 15 weitere Felder, wo z.B. nach anderen Bäumen in der direkten Umgebung gefragt wird. Die Aussagen, die wir über die Bäume treffen werden immer mit der Hilfe von für solche Studien angefertigte Kataloge getroffen. So sind in manchen Fällen verschiedene Bilder dargestellt und wir müssen entscheiden, welches dem untersuchten Baum am nächsten kommt. Zusammengefasst ist es eine sehr detaillierte Studie, weshalb wir am ersten Tag auch nur insgesamt 8 Bäume geschafft haben. Mit der Zeit wird man jedoch deutlich routinierter und muss nicht mehr alles erst im Katalog nachschlagen, wodurch die Arbeit deutlich schneller vorangeht. Insgesamt haben wir dennoch nur 60 von den ca. 1000 Bäumen tracken und beurteilen können.
Tovább olvasom