Akcióban a Vidra Verda 2020.11.06. 11:23

A szeptemberi gödöllői, majd mátrafüredi bemutatkozást követően októberben már terepen is találkozhattak az érdeklődők a Vidra Verdával, a „guruló természetbúvárral” – igazgatóságunk oktatási célokat szolgáló kisbuszával.

Októberi foglalkozásaink során a vizek élővilágát vettük górcső alá. Salgótarjánban a Baglyaskő-vár Látogatóközpont kis tavainak lakóival ismerkedtek meg a diákok, Karancslapujtőn pedig a Dobroda patak volt vizsgálódásunk célpontja. Az Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Területen tartott programunk során ismét egy állóvíz következett: a miocén erdő közvetlen szomszédságában fekvő tóból gyűjtöttünk vízi makrogerincteleneket, azaz szabad szemmel is látható (makroszkopikus) vízi élőlényeket, például vízicsigákat, kérész- és szitakötőlárvákat.

Vízihálózás a Dobroda pataknál. Fiatal természetbúvárok Karancslapujtőn. (Fotó: Bócsó Anita)

A begyűjtött állatok között néhány fura, vagy épp félelmetes kinézetű szerzet is akadt: a kifli formájú, oldalukon „úszó” bolharákokat szinten minden gyerek aranyosnak találta, a víziskorpióra azonban inkább már félelemmel tekintettek. A kedélyek hamar lecsillapodtak, miután kiderült, hogy a rovar teste végén található, fullánkszerű képződmény nem szúrásra szolgál, hanem csak levegőt vesz rajta az állat.

A víziskorpió kicsiben …


… és nagyban, a kivetítőn. (Fotók: Bócsó Anita, Oláh Anita)

A vizsgálóedényben megfigyeltük még a szitakötőlárva zsákmányszerzését is, láttuk, miként használja a fogóálarcát. A gyerekek számára igazi bátorságpróba volt a sebes acsa lárváinak kézbe vétele is. Az aprócska, de annál fürgébben úszó kérészlárva, a víz tetején szaladgáló molnárpoloska, a nyughatatlan csíkbogár szemlélése mind új részleteket villantott fel a kisvizek csodálatos világának titkaiból.

Ezt követően a tápláléklánc magasabb szintjeit vettük szemügyre, immár játékos formában: megtudtuk, mit eszik a fehér gólya, és fény derült arra is, hogy mennyire fontos a fehér és fekete gólyák táplálkozóhelyéül szolgáló vizes területek védelme.

Készül a tápláléklánc… (Fotó: Hives Adrienn)

A kedvező időjárás lehetővé tette, hogy még élőben is találkozzunk néhány kétéltűvel: az ipolytarnóci programon egy erdei béka és néhány kecskebéka is szemünk elé (illetve hálónkba) került. Ez jó alkalom volt arra, hogy beszéljünk a kétéltűek védelméről, és bemutassuk a nógrádi kisvizek két jellegzetes, közösségi jelentőségű kétéltű faját, a vöröshasú unkát és a dunai tarajosgőtét. Utóbbit egy óriás kirakó formájában ismerhettük meg: a valóságban mindössze 14-15 cm-es, miniatűr „sárkányra” emlékeztető állat most háromméteres nagyságban tárult a szemünk elé, amit nem is volt olyan egyszerű összerakni. Buszunk névadójával, a vidrával ugyan egyik helyszínen sem találkoztunk, ennek ellenére a résztvevők bőséges élménnyel és új ismeretekkel gazdagodva távoztak programjainkról.

Egy pannóniai sárkány… Nagy feladat volt összerakni a dunai tarajosgőtét ábrázoló óriáskirakót. (Fotók: Oláh Anita, Papp Ferenc)

A téli hónapokra a Vidra Verda is pihenőre vonul, hiszen ilyenkor a vizsgálódásunk tárgyát képező élőhelyek, az erdők, rétek, kisvizek lakóinak többsége is hibernációját tölti. Márciusban ismét elindul majd guruló természetbúvárunk, hogy bemutassa a körülöttünk élő, európai jelentőségű védett fajokat, valamint a Natura 2000 területek gazdag természeti örökségét.


Kapcsolódó

2022/1. - 9. Tree studies

2022/1. - 9. Tree studies

2022.08.23. 15:57
Baumstudie[28.07.2022]Gemeinsam mit einer ungarischen Studentin haben wir in der letzten Zeit begonnen Bäume auf einer Weide zu tracken und nach einem ausführlichen Katalog zu beurteilen. Im Nationalpark sprechen wir immer von „Veteran Trees“, also besonders alten Bäumen. Bisher kann keiner Abschätzen wie viele es sind, es sind nur recht grobe Angaben von ca. 1000 Bäumen. Jedem Baum ist ein A4 Zettel gewidmet, auf dem erst Daten wie die Koordinaten, der lateinische Name und Maße wie z.B. die Höhe und der Umfang angegeben werden müssen. Für die Ermittlung der Höhe des Baumes wird eine Entfernung von 20m abgemessen. Von dort aus wird mit einem analogen Höhenmesser der Winkel zum Beginn des Stamms und der Winkel zum höchsten Teil der Baumkrone bestimmt. Die beiden Zahlen ergeben gemeinsam die Höhe. Danach kommen 36 Felder in denen unter anderem Angaben über Astlöcher, Kronen- oder Starkastabbrüche, Krankheits- oder Pilzbefall, Moos- und Flechtenvorkommen und Nester, die sich im Baum befinden. Zusätzlich kommen dann noch einmal 15 weitere Felder, wo z.B. nach anderen Bäumen in der direkten Umgebung gefragt wird. Die Aussagen, die wir über die Bäume treffen werden immer mit der Hilfe von für solche Studien angefertigte Kataloge getroffen. So sind in manchen Fällen verschiedene Bilder dargestellt und wir müssen entscheiden, welches dem untersuchten Baum am nächsten kommt. Zusammengefasst ist es eine sehr detaillierte Studie, weshalb wir am ersten Tag auch nur insgesamt 8 Bäume geschafft haben. Mit der Zeit wird man jedoch deutlich routinierter und muss nicht mehr alles erst im Katalog nachschlagen, wodurch die Arbeit deutlich schneller vorangeht. Insgesamt haben wir dennoch nur 60 von den ca. 1000 Bäumen tracken und beurteilen können.
Tovább olvasom