A díszes tarkalepke (Euphydryas maturna) újabb előfordulásai a Mátrában 2018.06.07. 13:17

Az idei év igen kedvező volt a díszes tarkalepke számára, élőhelyein nagy számban repült, így könnyen megtalálható volt. Ebből következően a Mátrai Tájegység területén is több potenciális élőhelyét felmértük.

Tápnövénye a fagyal, valamint különböző kőris fajok. Jellemzően olyan élőhelyeken találkozhatunk vele, ahol a hagyományos, természetközeli gazdálkodásnak köszönhetően kialakult felnyíló erdők és természetes erdőszegélyek találhatók.Élőhelyeinek átalakulása miatt Európa jelentős részén kipusztulás fenyegeti. Különleges élőhelyi igényei, és állományának csökkenése miatt több védettségi kategóriába is beletartozik. Magyarországon védett, a Vörös Könyven szereplő faj, Natura 2000 jelölő faj, továbbá a Berni egyezmény hatálya alá is tartozik.

A Mátrában ez idáig csak Sirok környékéről ismertük a faj előfordulását. Az idei évben több potenciális élőhelyet végigjártunk és sikerült is megtalálnunk több helyen. Taron a Csevice-völgyben, Dorogházán a Ménkes-patak völgyében, valamint Szuhán a Galya-patak völgyében is előkerült a díszes tarkalepke. Továbbá Mátraszentistvánon is megtaláltuk a fajt, ez az adat azért érdekes, mert 700 méter fölötti, így nagy valószínűséggel az országban a legmagasabb előfordulási helye ennek a lepkének.


Molnár Márton

Mátrai tájegység, BNPI

Molnár Márton
természetvédelmi területfelügyelő

Kapcsolódó

Egerbakta - Baktató tanösvény

Egerbakta - Baktató tanösvény

2022.09.02. 09:05
Az egerbaktai tőzegmohás lápmedencék élővilágát, kutatástörténetét, a keletkezésükkel kapcsolatos hipotéziseket, valamint a környező natura 2000 terület természetvédelmi értékeit mutatja be a tanösvény.
A tavak egykor természetes közegükben élővizek voltak, ma már az un. eutróf tavak közé tartoznak. (Eutróf tavak: az oligotróf tavak természetes fejlődése ebbe az irányba tart. A tápanyag-ellátottság bőséges, a szervesanyag-termelés nagy. A fenékre kerülő elhalt szervezetek bomlása, valamint a bemosódó humusz jelentős oxigénmennyiséget fogyaszt, így az oxigénellátottság romlik. Feneküket vastagon borítja a tőzegsár. A bemosódó humusztól vizük rendszerint sötétbarna, oxigénkészletük nyáron teljesen elhasználódhat.) Röviden ez a jelenség akkor keletkezik, ha a természetes vízutánpótlás kevesebb, mint az elfolyás, illetve ha mindkettő minimálisra változik.
A három tavat körbe lehet járni. Az első kettő tó felszínét erősen benőtte a növényzet, viszont a harmadik (Felső-tó) megtekinthető. A lápot borító mohaszőnyeget jobbára a tőzegmoha képezi. Ez a faj elsősorban Észak-Európában a tajga övben és a magashegységekben gyakori, a Kárpát-medencére nem igazán jellemző. A Bükk klímája sem igazán kedvez nekik, mert csapadékszegény, de itt fennmaradásukat a hűvös mikroklíma is segítette. Sajnos már a láp a pusztulás tüneteit mutatja.A hazai Tőzegmohás láptavak megőrzése nagyon fontos számunkra. Egyrészt növény -és állatföldrajzi szempontból megőrizték azokat az elemeket, melyek a hűvösebb klímaidőszakok jellegzetes fajai voltak a Kárpát-medencében. Olyan különleges fajokkal rendelkeznek, melyek mára már Európa hűvösebb vidékeire jellemzőek, és a magashegységekbe húzódtak vissza. Másrészt a lápok lehetőséget biztosítanak múltunk megismerésére, így fontosak az egykori őskörnyezeti változások feltárásában is.
Az "egerbaktai tőzegmohás láptavak"-at 1978-ban nyilvánították védetté. A községtől gyalogosan 20 perc alatt megközelíthető terület szabadon látogatható. A gyalogtúrát kedvelők az almári vasútmegállóból sárga jelzésű turistaúton közelíthetik meg. Egerbakta felől a Tóvölgyön át kb. 25 km-re, a baktai Nagy tótól alig 70 méternyire, a Tóhegy oldalán fekszik a kis tőzegmohás láp, a tengerszint felett 280 m magasan. Mohaszintjében tőzegmohák által uralt fátlan láp. Mészben, tápanyagban szegény, savanyú talajú ill. vizű, kis kiterjedésű vizes élőhely, amelyben tőzegképződés zajlik. Az „egerbaktai tőzegmohás láp”, az ún. „Baktai-tavak” valójában három kör alakú tómederből (és öt kisebb, száraz mélyedésből) áll, amelyeket egy 600 méter átmérőjű, gyűrű-szerű gerincvonulat határol. A tavakat rejtő, vulkanikus kőzetekből, illetve kisebb részben átkovásodott homokból és aleuritból felépülő környezet határozott vulkánmorfológiai jegyekkel rendelkezik: nem elképzelhetetlen, hogy a Tó-hegy és közvetlen környezete egy vulkáni struktúra – vulkáni kúp, kráter; esetleg egy kitörési központhoz kapcsolódó utóvulkáni formaegyüttes – erősen lepusztult maradványa, nem lejtőmozgások hozták létre.
Tovább olvasom