Fehérhátú fakopáncs

Kevés olyan madárfaj él hazánkban, mely igazán jól tudja jelezni az erdők jó természetességi állapotát, de a fehérhátú fakopáncs kétségkívül ilyen faj.

Igényli az idős erdőket, a holtfa nagy mennyiségét és nagyon kedveli az elegyfák jelenlétét is az erdőkben. Ezek az elemek mind a természetes, természetszerű erdők jellemzői. Tehát ha túráink során fehérhátú fakopánccsal találkozunk, akkor megnyugodhatunk, hogy egy természetes, jó állapotú erdőben járunk? Ennyire azért nem egyszerű a képlet, de ismerjük meg kissé jobban ezt a nagyszerű madárfajt, hogy jobban megérthessük ezt a problémakört is.

A fehérhátú fakopáncs hazánkban a középhegységi erdőkhöz kötődő madárfaj. Hazai állománynagyságát jelenleg 250-760 párra becsülik, ezzel Magyarország legritkább harkálya. Legnagyobb állományai az Északi-középhegységben vannak, főként a Börzsöny, a Mátra, a Bükk, az Aggteleki-karszt, és a Zemplén területén. Ebből fakadóan igazgatóságunkra is fontos szerep hárul e faj megőrzése szempontjából.

Jellemzően a 400 méter feletti, gyertyános-tölgyes, és bükkös erdőtársulások lakója. Igazi specialista madárfaj, a hazai harkályok közül minden szempontból a legkülönlegesebb. Az erdőben a megfelelő mennyiségű holtfa megléte esszenciális számára, táplálékát ugyanis szinte kizárólag ezekből szerzi meg. Az álló, és földön fekvő holtfákat egyaránt előszeretettel hasznosítja, ugyanis ezekben számtalan rovarfaj lárvája fejlődik, például cincéreké, bíborbogaraké, szúvaké és darazsaké. Odúját is szinte mindig holt, vagy elhaló félben lévő fákban készíti el. Az idős fák megléte is nagyon fontos számára, ezeken is sok elszáradó gally keletkezik évről évre, melyek szintén alkalmas táplálkozóhelyek madarunknak. Gyakran figyelhetjük meg azt is, hogy elegyfákon is táplálkozik, így sokszor égeren, rezgő nyáron, nyíren.

A fehérhátú fakopáncs által kedvelt gyertyános-tölgyes, és bükkös erdőtársulások kiterjedése hazánkban viszonylag nagy. Ebből azt a következtetést vonhatnánk le, hogy a fehérhátú fakopáncsnak viszonylag gyakori madárfajnak kellene lennie Magyarországon. Sajnos ez azonban nem így van, fent már említett állománynagysága igen szerénynek mondható, ráadásul természetvédelmi helyzete sem megnyugtató, több hegységünkből például már eltűnt a faj (Vértes, Gerecse). Részben ezekből fakadóan fokozottan védett státuszt kapott e ritka harkályfaj.

De mi is okozza a problémát? Az általa kedvelt erdőtársulások kiterjedése valóban nagy, azonban az élőhelyek minőségét tekintve komoly hiányosságokat tapasztalunk. Mind a gyertyános-tölgyesek, mind a bükkösök gazdasági szempontból értékes faanyagot adnak, így sajnos szinte mindenütt gazdasági hasznosítás alatt állnak. A gazdasági erdőkre jellemző az egykorúság, az öreg fák rendkívül alacsony aránya, a holtfák és az elegyfák hiánya. Az emberi beavatkozások következtében tehát leromlottak a fehérhátú fakopáncs élőhelyei, így sokszor számára szuboptimális környezetben kell költésbe kezdenie, mely hosszú távon erősen kedvezőtlen az állományok stabilitása szempontjából.

Mit is tehetünk e faj megőrzése érdekében? Élőhelyein rendkívül fontos lenne nagy kiterjedésben felhagyni az erdőgazdálkodással, egyedül ez garantálhatná teljes mértékben állományainak megmaradását. Emellett olyan erdőgazdálkodási módszereket kell alkalmazni, melyek biztosítják a folyamatos erdőborítást, s emellett a fehérhátú fakopáncs számára szükséges erdei színezőelemek meglétét. Igazgatóságunk is aktívan részt vesz a faj védelmében, élőhelyein igyekszünk elérni, hogy minél nagyobb hagyásfacsoportok maradjanak érintetlenül, valamint hogy a kíméletesebb erdőgazdálkodási módszerek kerüljenek előtérbe. A gazdálkodókkal történő közös fahasználati jelölések során arra törekszünk, hogy minél több holtfa, idős faegyed, és elegyfa maradhasson meg az erdőkben. Ezekkel mind hozzájárulunk a faj populációinak megmaradásához.

A fehérhátú fakopáncs védelme más szempontból is fontos! Úgynevezett esernyőfajról van szó, azaz védelmével számtalan más állat- és növényfaj védelme is megvalósul. Gondoljunk csak bele, ahol van fehérhátú fakopáncs, ott van elegyfa és holtfa. Ahol van elegyfa és holtfa, ott jelen vannak az ezekhez kötődő specialista rovarfajok százai is. Ahol a rovarfajok nagy mennyiségben megtalálhatók, ott a velük táplálkozó számtalan kétéltű, madár, emlős stb. is megjelenik. Egyszóval a biológiai sokféleség igen magas szintje valósul meg.

Emellett a fehérhátú fakopáncs kiváló indikátor faj. Jelenlétével vagy hiányával jelzi, hogy milyen állapotban van egy erdő. A jó természetességi állapotnak örvendő erdők – azaz a fehérhátú fakopáncs élőhelyei – igen fontos szereppel bírnak az ökológiai rendszerben. Ezek ugyanis a különböző ökoszisztéma szolgáltatásokat lényegesen magasabb szinten képesek nyújtani, mint a gazdaságilag kezelt erdők. Ilyen ökoszisztéma szolgáltatások például a talajvédelem, a levegővédelem, a kiegyensúlyozott klíma megteremtése, a biológiai sokféleség fenntartása.

A holt faanyagban gazdag erdők a fehérhátú fakopáncs igazi élőhelyei

Bízunk benne, hogy a hazai fehérhátú fakopáncs állományait és élőhelyeit érő folyamatos negatív hatásokat sikerül mérsékelnünk, és e nagyszerű faj védelme garantálva lesz!

Kapcsolódó

4 Austausch mit dem Kiskunság Nationalpark / Exchange with the Kiskunság National Park

4 Austausch mit dem Kiskunság Nationalpark / Exchange with the Kiskunság National Park

2023.04.19. 14:18
Vom 23. bis zum 28. Oktober waren wir in dem Kiskunság Nationalpark, der Nationalpark wurde im Jahr 1975 gegründet und liegt zwischen Donau und Theiß in der Mitte von Ungarn. Die beiden Freiwilligen Paul und Tristan absolvieren hier ihren Freiwilligendienst, wie Marei und ich sind sie auch mit dem Kulturweit Programm in Ungarn. Damit wir die diversen Landschaftsformen in Ungarn etwas besser kennen und verstehen lernen können, haben wir uns, so wie die Freiwilligen vor uns für ein gemeinsames Austausch Projekt entschieden. Während sich das bewaldete Bükk Gebirge durch verschiedene Karstformationen und Kalksteinberge auszeichnet, sind im Kiskunság Nationalpark verschiedene Steppen, Salzwiesen und Weiden vorzufinden. Beide Nationalparks sind also sehr unterschiedlich und in ihrer Biodiversität einzigartig, weshalb der Austausch eine spannende Lernmöglichkeit darstellt. An dem meisten Tagen waren wir mit Csaber einem der Ranger des Kiskunság Nationalparks unterwegs, dieser hat uns viel über die Artenvielfalt in Nationalpark erklärt. Die Puszta steppe bieten ein Lebensraum für zahlreiche Pflanzen und Tiere, so hatten wir das Glück an einem Tag great bustards (Großtrappen) zu sehen. Diese gehören mit einem Gewicht von bis zu 16 kg zu den schwersten flugfähigen Vögeln der Welt. In den letzten zweihundert Jahren ging der Mitteleuropäische Bestand fast verloren, weshalb die Vögel heute besonders geschützt werden müssen. Weiterhin haben wir Common Hackberries (Amerikanischer Zürgelbaum) herausgerissen, diese aus Amerika importierte Pflanze stellt durch ihre rasante Verbreitung eine starke Gefährdung für die Artenvielfalt da. Die Lebensbedingungen im Nationalpark sind günstig für die Common Hackbeeries, so dass sie sich schnell weiterverbreiten können, weshalb ihr Bestand reguliert werden muss. Breitet sich eine invasive Pflanzenart zu weit aus und gefährdet die heimische Artenvielfalt, so wird eingegriffen. Würden sich die invasiven Pflanzen weiter ausbreiten und dann von einer Krankheit befallen werden, so wären direkt alle Pflanzen betroffen, aus diesem Grund soll die Artenvielfalt geschützt werden. Im Kiskunság Nationalpark durften aber auch viele andere spannende Erfahrungen machen, in der Waldhütte in welcher wir in der Woche unseres Aufenthalt gelebt haben, gab es keine Heizung, weshalb wir Holz gehakt haben um zu heißen, Trinkwasser gab aus Kanistern und zum Duschen haben wir ein Duschfeuer angemacht. Durch diese Erfahrung sind uns viele Privilegien noch einmal deutlich bewusster geworden und wir haben sie noch mehr zu schätzen gelernt. Die Erfahrungen im Kiskungság Nationalpark waren also auf ganz vielen verschiedenen Ebenen sehr bereichernd.
Tovább olvasom
2023/1 2. The first few days

2023/1 2. The first few days

2023.04.19. 14:37
Am 14. Maerz stieg ich ins Flugzeug in Richtung Budapest. Natürlich war ich ziemlich aufgeregt und gespannt. Ich war vorher noch nie in Ungarn. Wie werden die Leute dort sein und wie wird meine neue Heimatstadt aussehen? Was wird mich im Bükk-Region Geopark erwarten? Fragen über Fragen… Glücklicherweise wurde ich von Balázs am Flughafen abgeholt und meine Aufregung legte sich etwas nach dem herzlichen Empfang. Auf dem Weg in die Wohnung machten wir sogar noch einen Zwischenstopp bei Aldi, da am 15. Maerz ein Feiertag in Ungarn ist (Gedenktag der Revolution von 1848) und die Geschaefte geschlossen hatten. Ich nutzte den freien Tag direkt, um etwas die Innenstadt zu erkunden. Dort habe ich den Dobó-István-Platz, das Rathaus, sowie die Basilika gesehen. Erster Eindruck? Hier laessts sich aushalten! Am Samstag hat mich Balázs und sein Vater auf eine Wanderung im nahegelegenen Aggtelek Nationalpark eingeladen. Wir marschierten im Wald 15 km entlang der slowakischen Grenze von Aggtelek in Richtung Gömörszőlős. Kurz vor unserem Ziel wurden wir noch mit einem schönen weitlaeufigen Ausblick belohnt. Dort konnten wir bis zum Mátra-Gebirge sehen! In Gömörszőlős, wo es unter Anderem ein ökologisches Ausbildungszentrum gibt, haben wir dann zusammen noch zu Abend gegessen (Ungarische Gulaschsuppe) und den Abend mit einem Kartenspiel ausklingen lassen (auf ungarisch gar nicht so einfach ;) ) Es war ein sehr schöner Tag, vor allem, da ich von allen Teilnehmern herzlich empfangen und direkt in die Gemeinschaft aufgenommen wurde. Am Sonntag stand dann die Besichtung der Burg von Eger an. Von dort hat man einen guten Ausblick über die Stadt. Im Keller der Burg befindet sich eine Ausstellung zu einer der grössten Waffensammlung in Ungarn und es kann das ehemalige Verlies besichtigt werden. Für Geschichtsinteressierte sehr interessant!
Tovább olvasom