"Vége van a nyárnak, hűvös szelek járnak..." 2023.09.08. 11:55

Bár még alig múlt el a nyár, de már javában tart az élővilág egyik leglátványosabb eseménye, az őszi madárvonulás. Vannak fajok, amelyek már augusztus folyamán elindultak, de akadnak olyanok is, amelyek még csak most készülődnek a telelő helyeik felé tartó hosszú útra.

Éjszakára behúzó madárcsapat a Borsodi-Mezőségen. Fotó: Gál Renáta

Az őszi madárvonulás sokkal lassabb és csendesebb a tavaszinál. Ilyenkor már nem hajtja a madarakat a fészekrakási ösztön, így egy-egy alkalmas pihenőhelyen akár hetekig is elidőzhetnek. Ősszel lényegesen nagyobb a vonulók száma, mint tavasszal, hiszen ilyenkor nem csak a költőpárok, hanem már a költésből származó fiatalok is velük tartanak, életük első és talán utolsó hosszú vándorútjára. Az őszi időszakban, míg egyes fajok több ezres csapatokban, lassan gyülekeznek, addig vannak olyanok is, amik, ha enyhének ígérkezik a tél, akár útra sem kelnek.

Ahhoz, hogy a madarak ezeket a hatalmas távolságokat meg tudják tenni, alapos felkészülésre van szükségük. A vonulás mindig megerőltető és óriási energia-befektetéssel jár, így jelentős zsírtartalék felhalmozására van szükségük az indulás előtt. Ezt a zsírtartalékot pedig a hosszú út előtt, valamint a közbeeső pihenőhelyeken próbálják magukra szedni.

A Borsodi-Mezőségen megpihenő darvak (Grus grus) a szántókon és tarlókon megfelelő táplálkozóhelyet találnak maguknak, az éjszakákat pedig a mocsarakban, pusztai elöntéseken töltik. A madarak nagy része novemberben elhagyja hazánkat, de egyre gyakoribbak az áttelelő csapataik. Fotó: Gál Renáta

A seregély (Sturnus vulgaris) a rövid távú vonuló madaraink egyike. Vonulásakor akár több ezer madár is csapatba verődhet, látványos fekete fellegként gomolyogva az égen. Fotó: Gál Renáta

Ma már a madarászok a madárgyűrűzés és a madarakra szerelhető adóvevők segítségével tudják nyomon követni a madarak vonulási útvonalait, ám ez nem mindig volt így! Ezért régen – az időről időre történő eltűnésük miatt – érdekes hiedelmek vették körül az égi országutak vándorait. A gólyáról például azt hitték, hogy télen a Holdra költözik, a fecskékről pedig úgy gondolták, hogy a mocsárban telelnek. Egyes madarakról továbbá úgy vélekedtek, hogy télire átalakulnak, így a kakukkból karvaly, a rozsdafarkúból pedig vörösbegy lesz. Ennek valószínűleg az volt az oka, hogy az előbbiek inkább nyáron voltak láthatóak az emberek közelében, az utóbbiak pedig télen.

A szakemberek a kisebb méretű, magányosan vagy éppen rejtetten vonuló fajok állományváltozásait leginkább a különböző, fészkelési időszakban elvégzett felmérésekkel vagy gyűrűzés segítségével tudják nyomon követni. A nagyobb méretű csapatosan vonuló madarakét viszont szinkronszámlálások által próbálják megismerni. Ilyenkor, egyazon a számlálásra kijelölt napon, az éjszakázó – egyes bagolyféléknél nappalozó – helyekre tartó, ott gyülekező madarakat számolják meg az ország számos pontján a madarászok. Az így felmért fajok közé tartoznak hazánkban olyan természetvédelmi szempontból jelentős madarak, mint a daru (Grus grus), a kék vércse (Falco vespertinus) vagy éppen számos vízimadár, köztük a ludak is.

A kék vércsék éjszakázó helyein a szinkronszámlálások már megkezdődtek, a darvak esti behúzásaikor történő számlálás pedig szeptember közepén kezdődik és tart addig, amíg a nagy csapatok el nem hagyják a hazai légteret. Addig pedig minden héten a szinkronszámlálások napján természetvédelmi őrök és önkéntesek keresik majd fel ezeket a gyülekező helyeket és figyelik meg az állományok alakulását.

Viszont aggodalomra semmi ok, a téli hónapokra sem maradunk madarak nélkül, az elköltözők helyébe októbertől lassan érkeznek a téli vendégek, mint például a gatyás ölyv (Buteo lagopus) vagy a kékes rétihéja (Circus cyaneus).

Kapcsolódó

2023/1 5. Butterfly studies

2023/1 5. Butterfly studies

2023.07.10. 15:54
Am heutigen Tage durfte ich zwei Ranger und einen aus Deutschland angereisten Forscher (juhuu) in ein Waldstück nahe Kerecsend begleiten. Der Forscher wollte die gefährdete Schmetterlingsart Maivogel (Euphydryas maturna) (Wikipedia-Link für die Interessierten: https://de.wikipedia.org/wiki/Maivogel ;) ) untersuchen, bzw. besser gesagt deren Raupen und Lebensraum.Der Maivogel kommt natürlicherweise in Ost- und Mitteleuropa vor, jedoch nur sehr lokal und die Populationen liegen weit verstreut. Leider ist er, wie so viele Arten, stark vom Aussterben bedroht (unter anderem aufgrund von Lebensraumverlust durch Forstwirtschaft und dem Einsatz von Insektiziden). In Deutschland gibt es beispielsweise nur noch vier verschiedene Populationen. In Ungarn gibt es noch eine etwas weitere Verbreitung (bei der letzten Zählung wurden etwa zwanzig Individuen festgestellt), unter anderem auf dem Gebiet des Bükk Nationalpark Direktorats in der Nähe der Kleinstadt Kerecsend. Aus diesem Grund ist der Forscher extra aus Deutschland angereist, um sich hier ein Bild der Lebensräume zu machen.Wir machten uns also auf die Suche nach den Raupen des Maivogels, welche für gewöhnlich an Eschen und Ligustern zu finden sind. Leider hat das Wetter mal wieder nicht mitgespielt (warum schneit es im April L ??) und die Raupen haben sich alle verkrochen, sodass nicht einmal der speziell darauf trainierte Artenspürhund die Raupen finden konnte.Alles in allem war es jedoch ein interessanter (wenn auch seeehr kalter) Nachmittag, bei dem ich wieder etwas Neues gelernt habe.Zum Abschluss haben wir uns noch bei einem Kaffee aufgewärmt und dann war es Zeit für den Feierabend!
Tovább olvasom