Üzemben a dél-hevesi vizes élőhelyrekonstrukció 2020.04.06. 12:48

A Dél-hevesi Tájegység területén az elmúlt időszakban számos komplex, azaz több élőhelytípus rekonstrukcióját célzó fejlesztés valósult meg.

A természetvédelmi célú beruházások érintették a fás vegetációk természetességi állapotának javítását, szántóföldek gyepesítését, hatásterületük és a fejlesztések volumenét illetően mégis a természetes vizes élőhelyek eredeti állapotának helyreállítása (revitalizációja) képezték a legjelentősebb beavatkozásokat.

A 19. században kezdődő folyószabályozás, majd az azt követő vízrendezés a Hevesi-ártér teljes egészét érintette és természeti arculatának jelentős változását eredményezte. A népesség növekedésével, korábban hasznosíthatatlan területek mezőgazdasági művelésbe vonásának igénye egyre csak fokozódott, a tájléptékű vízrendezések is alapvetően ezt a szándékot szolgálták. A lecsapolások a kistájra korábban oly jellemző, a Tisza és mellékfolyói által táplált időszakos vízállások (mocsarak, fertők) szinte teljes felszámolódásához vezetettek, néhány fennmaradt, töredékére zsugorodott területen pedig az állandó vízelvetés miatt a folyamatos leromlás jelei mutatkoztak. Ezen élőhelyek rekonstrukciója ezért értelemszerűen a területeken megjelenő víz visszatartását célozták meg, egyszerű műszaki megoldásokat alkalmazva: a vízelvezetést szolgáló csatornák szakaszolt zárásával a vízborítás területi és időbeli kiterjesztésének lehetősége vált biztosítottá. A fejlesztések érintették a tarnaszentmiklósi Hamvajárás mocsarait, rizskalitkáit, a pélyi Hosszú-fertőt, a Bútelki-csatorna menti öblözeteket (fertők), valamint az említett települések között, azok határán fekvő Ludas-fertőt.

A Ludas-fertő (vagy Ludas-tó) a térség hosszú évszázadokon keresztül jelentős, valószínűsíthetően nem is időszakos, hanem állandó vadvize volt, nevéből ítélve pedig a vízimadár-mozgalom fontos színtere lehetett.

Ludas-tó a 19. században készült térképen. (Magyar Királyság (1819–1869) - Második katonai felmérés; forrás: Arcanum)

A századfordulón a Hanyi-ér új, jelenlegi medrének kialakításával a Ludas-fertő lecsapolásának lehetősége is biztosítottá vált. Kezdetben csak egy zsilip, majd később a terület „mértani közepén” kiépített, azt teljes egészében átszelő belvízelvezető csatorna (Ludas-csatorna) oldotta meg a vízelvezetést. A vízrendezés sikerrel járt, a nyílt vizű tóból lassan fertő lett, a korabeli kataszteri térképek tanúsága szerint pedig már a terület jelentős részét kaszálóként vagy közös legelőként tudták hasznosítani. Az egész folyamatot érzékletesen szemlélteti, hogy a múlt század utolsó évtizedeitől kezdődően a területet a helyiek is már csak Ludasként említik.

Szerencsére a terület hasznosítása a későbbiekben sem járt teljes művelésbevonással, így a természetes növényzet, a terep - és domborzati formák - mint például a tó eredeti part éle, 20-40 cm magas tereplépcsőt képezve - több helyütt fennmaradhattak, megfelelő alapot szolgáltatva a későbbi rekonstrukció sikerességéhez.

Az élőhely-rekonstrukció lényege a területen csapadék formájában megjelenő és összegyűjtött víz visszatartása volt. Ennek érdekében a Ludas-csatorna több pontján, kiváltképp a Hanyi-érbe csatlakozásnál meglévő műtárgyak karba-helyezése, újak kiépítése, valamint egy bajuszcsatorna kialakítása képezték a beavatkozás legfontosabb műszaki elemeit.

A kivitelezés óta eltelt időszak tanúsága szerint a téli, kora tavaszi csapadék mennyisége rendkívül meghatározó, így a célállapot, azaz a vegetációs időszak első harmadában vagy legalább a vízhez kötődő állatfajok szaporodási ciklusában jelen lévő nagy kiterjedésű vízborítás elérése csak egyes évjáratokban lehetséges. Mindazon által hosszabb távon, a területen a revitalizáció jelei mutatkoznak: a korábban erősen száradó mocsári vegetáció kiterjedése nő, a zonáció kifejezettebb, miközben a zónák növényfajai újra életteret nyertek, a vízi gerinctelen és vízhez kötődő gerinces állatfajok állományai megerősödtek.

Ludas-fertő, előtérben a visszaduzzasztott belvízelvezető csatornával (fotó: Borbáth Péter)

További jelentős, pozitív változás tapasztalható a terület vízimadár-mozgalmában, ami különösen a tavaszi vonuláskor válik napjainkban is egyre látványosabbá. A Hevesi-ártéren zajló tömeges vadlúd-vonulás elmúlt években megtapasztalt jellemzője, hogy késő ősszel, enyhébb teleken elsősorban a Tisza-tóhoz közelebb eső sarudi, tiszanánai határrészek látogatottabbak, majd tél végén, kora tavasszal a vonulás egyre inkább áthelyeződik a délibb területekre, Tarnaszentmiklós és Pély határába. Ebben az időszakban a Ludas-fertő a térségben tartózkodó vadludak egyik legfontosabb pihenő-és táplálkozó helyévé vált: idén február második felétől kezdődően heteken keresztül közel 3000 vadlúd tartózkodott a területen, elsősorban pihenőhelyként, részben táplálkozó-területként használva azt. A zömében nagy lilik (Anser albifrons) alkotta tömegben tízes nagyságrendben fordult elő a nyári lúd (Anser anser), de a globálisan veszélyeztetett vörösnyakú lúd (Branta ruficollis) is nyolc példányban képviseltette magát. A március második felére lecsendesülő vadlúd-vonulást fokozatosan váltotta a partimadarak megjelenése, bíbicek (Vanellus vanellus), pajzsos cankók (Philomachus pugnax), aranylilék (Pluvialis apricaria) vonuló csapatai lepték el a vadludak által hátrahagyott élőhelyet, de lassan érkeznek a fészkelésre itt maradó fajok képviselői is.

Vörösnyakú lúd nagy lilik csapatban (fotó: Borbáth Péter)

A korábbi évekhez hasonlóan az idei tavasz ismét az élőhely-rekonstrukció sikerességét bizonyította, minek köszönhetően a ’Ludas’, mint korabeli területnév napjainkra újra értelmet nyert és hamarosan az a bizonyos ’fertő’ kifejezés is joggal lesz odailleszthető mögé.

Kapcsolódó

2022/1. - 7. Visitors from Kiskunság National Park

2022/1. - 7. Visitors from Kiskunság National Park

2022.08.23. 15:48
Besucher aus dem Kiskunság Nationalpark [13.06.2022-19.06.2022]Am Montag, den 13. Juni kamen Lara und Jakob dann mit nach Eger, um ein bisschen was vom Bükk Nationalpark zu sehen. Am ersten Tag bestiegen wir einen kleinen Aussichtspunkt in Szarvaskő und besichtigten das Western Gate Besucherzentrum.Dienstag unternahmen wir eine kleine Wanderung direkt vom Direktorat aus und am Mittwoch zum Tar-kő Aussichtspunkt. Auch für Marie und mich war dies einer der beeindruckendsten Orte, die wir im Bükk gesehen haben. Danach besichtigten wir gemeinsam mit einem Ranger das Plateau und er erklärte uns einiges über die vorkommenden Pflanzen und einen Schmetterling, der weltweit nur in einem sehr kleinen Umkreis auf dem Plateau zu finden ist. Anschließend fuhren wir zu einem sogenannten „Virgin Forest“, einem Wald, der weder von der Forstwirtschaft genutzt werden darf noch von Wanderern betreten. Somit soll der Wald sich ohne jeglichen Einfluss des Menschen entwickeln. Am Donnerstag fand eine Art Evaluation des Observatoriums und umliegender Attraktionen statt. Wir halfen bei der Vor- und Nachbereitung und nahmen an den Führungen teil. Am letzten Tag des Austausches besichtigten wir in Lillafüred die Szent István-Höhle und die Annahöhle. Bei der Szent István-Höhle handelt es sich um eine Tropfsteinhöhle, in der ein bestimmtes Klima herrscht, welches besonders gut für die Gesundheit sein soll. Deshalb ist ein bestimmter Bereich der Höhle für Touristen gesperrt. Hier haben Leute mit verschiedenen Krankheiten die Möglichkeit sich, mit Schlafsack oder Decke, für ca. drei Stunden täglich hinzulegen, um die Heilungsprozesse im Körper zu unterstützen.Nach diesen zwei gemeinsamen Wochen war der Austausch vorbei. In der Zeit konnten wir alle einiges über sowohl den anderen als auch den eigenen Nationalpark lernen.
Tovább olvasom
2023/1 2. The first few days

2023/1 2. The first few days

2023.04.19. 14:37
Am 14. Maerz stieg ich ins Flugzeug in Richtung Budapest. Natürlich war ich ziemlich aufgeregt und gespannt. Ich war vorher noch nie in Ungarn. Wie werden die Leute dort sein und wie wird meine neue Heimatstadt aussehen? Was wird mich im Bükk-Region Geopark erwarten? Fragen über Fragen… Glücklicherweise wurde ich von Balázs am Flughafen abgeholt und meine Aufregung legte sich etwas nach dem herzlichen Empfang. Auf dem Weg in die Wohnung machten wir sogar noch einen Zwischenstopp bei Aldi, da am 15. Maerz ein Feiertag in Ungarn ist (Gedenktag der Revolution von 1848) und die Geschaefte geschlossen hatten. Ich nutzte den freien Tag direkt, um etwas die Innenstadt zu erkunden. Dort habe ich den Dobó-István-Platz, das Rathaus, sowie die Basilika gesehen. Erster Eindruck? Hier laessts sich aushalten! Am Samstag hat mich Balázs und sein Vater auf eine Wanderung im nahegelegenen Aggtelek Nationalpark eingeladen. Wir marschierten im Wald 15 km entlang der slowakischen Grenze von Aggtelek in Richtung Gömörszőlős. Kurz vor unserem Ziel wurden wir noch mit einem schönen weitlaeufigen Ausblick belohnt. Dort konnten wir bis zum Mátra-Gebirge sehen! In Gömörszőlős, wo es unter Anderem ein ökologisches Ausbildungszentrum gibt, haben wir dann zusammen noch zu Abend gegessen (Ungarische Gulaschsuppe) und den Abend mit einem Kartenspiel ausklingen lassen (auf ungarisch gar nicht so einfach ;) ) Es war ein sehr schöner Tag, vor allem, da ich von allen Teilnehmern herzlich empfangen und direkt in die Gemeinschaft aufgenommen wurde. Am Sonntag stand dann die Besichtung der Burg von Eger an. Von dort hat man einen guten Ausblick über die Stadt. Im Keller der Burg befindet sich eine Ausstellung zu einer der grössten Waffensammlung in Ungarn und es kann das ehemalige Verlies besichtigt werden. Für Geschichtsinteressierte sehr interessant!
Tovább olvasom