Végre itt a tavasz. A téli bezártság után ember és állat is egyaránt várja már a természet ébredését. A néphagyomány szerint az állatokat Szent György napján, azaz április 24-én hajtják ki a legelőkre.
A pásztorok életének egyik kiemelkedő eseménye volt április 24-e, Szent György napja. Az állattenyésztéssel foglalkozó népek körében az időjárástól és a legelők állapotától függően, hagyományosan ezen a napon történt az állatok első kihajtása a téli szálláshelyeikről, valamint a pásztorok, béresek fogadása, továbbá ettől a naptól számították az igazi tavasz kezdetét. A Szent György nap egy ősi pásztorünnep volt, ezért ehhez az időponthoz számos hiedelem és népszokás is kapcsolódik. Gyakori volt például, hogy a marhákat láncon, tojáson hajtották keresztül, s úgy tartották, hogy a jószágok ettől olyan erősek lesznek, mint a lánc és olyan gömbölyűek, mint a tojás. Nagy jelentőséget tulajdonítottak a zöld ágnak is, amellyel az állatokat először hajtották ki a legelőre. „Úgy zsendüljön a jószág, ahogyan a zöld ágon a levél”- szólt a mondás.
Magyar szürke szarvasmarha anyagulya kihajtása Tarnaszentmiklóson. Fotó: Kozma Attila
A kihajtás – a közhiedelemmel ellentétben – nem egy konkrét nap, hanem egy több hétig tartó folyamat, amit számos tényező befolyásolhat. A legeltetés kezdetét és végét ugyanis nem a naptár, hanem az időjárás, a talaj és a gyepnövényzet állapota határozza meg, valamint befolyásolják a domborzati viszonyok is. Ezek közül a legfontosabb a legelők állapota és az időjárás alakulása. A gyepterületek növekedési erélyét és a talajszerkezetét nagymértékben befolyásolja a hőmérséklet és a csapadékviszonyok alakulása. Ezekre a tényezőkre a védett természeti területek kezelése során fokozottan figyelnünk kell, hiszen a nagytestű állatok a vizenyős, laza talajon nagy taposási kárt okozhatnak, ezáltal károsíthatják a gyepvegetációt is. A legeltetési időszak hazánkban általában április második felétől október végéig tart, viszont mint ahogy fentebb is kiemeltük, nem helyes annak sem kezdetét, sem befejezését a naptárhoz igazítani. A legeltetés kezdetének az a jó időpontja, amikor a talaj már kellően száraz és a fű megfelelően magas.
Állattenyésztési szempontból a kihajtással kapcsolatos előkészítő munkák valójában már sokkal korábban, az előző év őszén elkezdődnek a legelők tisztításával, ápolásával, majd folytatódnak a kihajtás előtt az állategészségügyi és egyéb technológiai kezelésekkel (pl.: fülszámozás, az esetlegesen elhagyott fülszámok pótlása, körmölés). Tavasszal minden állatfajnál fontos technológiai lépés a legelőhöz, a friss fűhöz szoktatás, ami azt jelenti, hogy a végleges legelőn tartózkodás időszakát megelőzi egy 1-2 hétig tartó, napi kétszeri, rövidebb időtartamú legelési időszak.
A magyar szürke Magyarországon őshonos, törvényileg védett haszonállataink egyike. A modern szürkemarhatartásnak ma is legfontosabb eleme a legeltetés. A télen-nyáron szabadban tartott állatok a betegségekkel szemben ellenállóbbak, a magasabb, erősebb növényzetet is legelik, és legelés közben egyenletesen szóródnak szét a legelőkön. Fotó: Kozma Attila
A legelő állatfajok takarmányozásának máig legjobb és leggazdaságosabb módja a legeltetés. Mindez azonban csak akkor igaz, ha a legelő szolgálja az állatot, és az állat is a legelőt. Az állat és a legelő egymásra utaltsága nemcsak gazdasági, hanem környezet-, természet- és tájvédelmi kérdés is: a legeltetés egyrészt táplálékot biztosít az állatok számára, másrészt a füves puszták, ártéri területek természetvédelmi kezelésének is az egyik legjobb módja. A legeltetéses gazdálkodásnak köszönhetően maradtak fent hazánkban olyan természetvédelmi szempontból értékes gyepterületek, amik olyan fajoknak biztosítanak élőhelyet, mint a kerecsensólyom (Falco cherrug), a túzok (Otis tarda), a parlagi sas (Aquila heliaca), a kék vércse (Falco vespertinus), a szalakóta (Coracias garrulus) és az ürge (Spermophilus citellus).
LIFE SakerRoads -“A kerecsensólyom védelme az Észak-alföldi régióban” (LIFE21-NAT-HU-101074704) projekt az Európai Unió LIFE Programjának támogatásával valósul meg. A projektről részletesen ITT olvashatnak.
Szerző: Gál Renáta
Fotók: Kozma Attila
