Dél-borsodi gólyaváró

1

Ha kinézünk most az ablakon, akkor nehéz elhinnünk ebben a zord időben, hogy már március közepe van, vagyis itt van végre a tavasz!

A tavasszal együtt pedig a fehér gólyák (Ciconia ciconia) is megérkeztek a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság (BNPI) Dél-borsodi Tájegységébe! Ennek apropóján egy kis összefoglalót közlünk az elmúlt egy év „gólyás” történéseiből.

Fehér gólya jellegzetes táplálkozóterületén (Fotó: Soós Gábor)

A tájegységben fészkelő fehérgólya-párok felmérését - az ötévenkénti országos felmérés részeként - a nemzeti park természetvédelmi őrei és Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) önkéntesei (elsősorban Juhász Benedek és Serfőző József) hajtották végre. A 2019-es évben a tájegység 45 településén összesen 191 párt találtunk fészkelésben, ami bár elég nagy számnak tűnhet, mégis jelentősen elmarad a 2014-es eredménytől. Ekkor, ugyanennyi helységben 254 pár költését tapasztaltuk. Különösen látványos volt a fogyás Gelejen (13-ból 8 pár maradt), Igriciben (11-6), Mezőnagymihályon (21-14), Prügyön (15-7) és Tiszakesziben (12-7). Ez a csökkenés bekövetkezhetett a kedvezőtlen időjárás miatt is. A tavaszi szárazság a gólyák táplálékállatainak nem kedvezett, a nyár eleji esők miatt pedig a tojások és fiókák hűlhettek ki. A következő évek adatai alapján lehet majd kijelenteni, hogy ez a csökkenés csak egy kisebb állományingadozás volt vagy pedig ténylegesen ennyire fogynak a gólyáink.

Fészekben tollászkodó anyányi méretű fiókák (Fotó: Balázsi Péter)

Manapság majdnem az összes tájegységi fehér gólyánk villanyoszlopon fészkel. Ezekre az oszlopokra, az áramszolgáltató szakembereinek segítségével fészektartó állványokat helyeztünk ki, amik a megfelelő távolságban tartják a fészkeket - és ezáltal a fiókákat is - a veszélyes vezetékektől. A fészektartókra általában fonott gólyafészekalapokat is kihelyezünk, ezzel is odacsalogatva a madarakat.

Gólyafészekalapot fonnak a természetvédelmi őrök (Fotó: Seres Nándor)

Sajnos a június végi vihar következtében az egyik Négyesen található fészek teljesen átázott, az alatta lévő tartó nem bírta tovább a megnövekedett súlyt és kettétört. A fiókák leestek, megsérültek és egyikük a helyszínen elpusztult. A madárbarát helyi lakosok értesítették a BNPI-t és a megérkezésünkig biztonságos helyre szállították az életben maradt fiókákat. A fészkelési és a kirepülési időben további helyekről (pl. Egerlövő, Kesznyéten, Mezőcsát, Tiszalúc, Tiszaújváros) is mentettünk fiatal áramütött/csonttörött gólyákat, amik aztán vagy a madármentő munkatársunkhoz vagy pedig a Mályi Madármentő Állomásra, esetleg a Hortobágyi Madárkórházba kerültek. A szokatlanul heves őszi viharokban további fészektartók is eltörtek Nagycsécsen, Szentistvánon és Mezőcsáton. Ezeket pótoltuk és további olyan fészkek alá is helyeztünk/helyeztettünk fel ilyen szerkezeteket, amik alatt addig nem voltak (Ároktőn, Kesznyétenben, Tiszalúcon, Tiszaszederkényben).

A fiókák gyűrűzése minden korosztály számára emlékezetes esemény (Fotó: Seres Nándor)

A tavalyi évben immár 10. alkalommal szerveztük meg az MME-vel közös programunkat, a „gólya roadshowt”. 2019-ben Tiszakesziben 4 fészekben 14 fiókára került ornitológiai fém és a távcsöves beazonosítást megkönnyítő műanyag színes gyűrű. Akárcsak a fészektartó felhelyezéseknél, itt is az ÉMÁSZ szakemberei voltak segítségünkre, amit ezúton is köszönünk!

Színes gyűrűs felnőtt madár (Fotó: Soós Gábor)

Sajnos az egyik ekkor jelölt fióka még ez év augusztusában megkerült a Hejőpapi melletti hulladékfeldolgozónál. Azért sajnos, mert itt egy kapcsolóoszlopon áramütést szenvedett és több, hasonlóan járt társával egyetemben elpusztult. Szerencsére sikerült a költő madarak között is felfedeznünk több színes gyűrűs példányt, így beazonosítottunk Balsán, Dávodon, a szlovákiai Abaújnádasdon és Csécsen kelt egyedeket, valamint egy, a Hortobágyi Madárkórházban felgyógyult madarat is, ami 2015 óta minden évben a Borsodi-Mezőségben – általában Mezőcsáton - költ. Egy 2016-ban fiókaként az egyik mezőcsáti fészekben kelt gólya tavaly ugyanezen városban költött sikeresen, majd augusztus végén a törökországi Soma település mellett találták meg sérülten.

Áramütéstől elpusztult elsőéves madár, háttérben egy kifejlett fióka a fészekben (Fotó: Balázsi Péter)

Mivel a fehér gólya kultúrakövető faj, jóformán már csak településeken fészkel, ezért a lakosság is aktívan részt tud és tapasztalataink szerint részt is kíván venni a védelmében. Az elmúlt évben is sok olyan hívást kaptunk, hogy „már július vége van és a kisgólya még mindig a fészekben van, biztosan el fog pusztulni” vagy „nem láttuk már az öreg madarakat etetni egy ideje” stb. Ezekben az esetekben szerencsére nem volt probléma, viszont többször kaptunk telefont áramütött madárról vagy a már említett négyesi fészek leszakadásáról is jó szándékú emberek értesítettek minket. Többen is jeleztek nekünk a törött szentistváni és mezőcsáti fészektartók miatt is, amik helyreállításáig rendszeresen kaptuk az aggódó telefonokat, hogy „így nem tud majd a gólya fészkelni nálunk”.

Az eltört szentistváni gólyafészektartó javítás előtt…. (Fotó: Seres Nándor)

… és után (Fotó: Seres Nándor)

Mindenképpen szívderítő, hogy az emberek nagy többsége még mindig örül nekik, és szemet tud hunyni az általuk okozott kellemetlenségek felett. Jó példa ezekre az alábbi két rövid történet. Az első évekkel ezelőtt, az egyik dél-hevesi faluban esett meg, mikor a gólyagyűrűzésnél kijött a fészek melletti ház tulajdonosa, egy idős bácsi. Beszélgetésbe elegyedtünk, majd a bácsi gyümölcsfájára terelődött a szó, aminek a felét elég rendesen „lemeszelték” a gólyák. Mondta, hogy ez neki nem baj. Nem értettük, megkérdeztük hát, hogy miért nem gond. A válasz (cenzúrázva): „Amit nem …… le, abból lekvár lesz, amit le……, abból pálinka!”

A másik eset pedig tavaly történt Tiszakesziben, ahol a gólyafészek alatti ház gazdasszonya végig nézte a gyűrűzést, megsimogatta a fiókákat, majd az alábbiakat mondta: „Nem szeretjük ám, hogy itt vannak, sokat szemetelnek, de tavasszal... Tavasszal már úgy várjuk őket, mint a Messiást!”

Augusztus végi gyülekező (Fotó: Seres Nándor)

Végezetül szeretnénk mindazoknak köszönet mondani, akik az elmúlt években részt vettek és remélhetőleg a jövőben is részt vesznek a fehér gólyák védelmében!

Szénakazlon ülő, vonulásra készülő gólya (Fotó: Soós Gábor)

Balázsi Péter
természetvédelmi terület felügyelő

Kapcsolódó