Amit a madárinfluenzáról tudni kell 2021.02.08. 10:25

Télen a be nem fagyott állóvizeken vízimadarak egész seregét figyelhetjük meg: récék, hattyúk, ludak nagy számban pihennek, táplálkoznak és éjszakáznak ezeken a helyeken. A nagy egyedsűrűség egyfelől biztonságot jelent számukra, másrészt viszont kedvező lehetőséget biztosít egyes betegségek terjedésére is. Ezek közé tartozik a madárinfluenza.

Miért éppen télen?

Az emberi influenzához hasonlóan Európában a madárinfluenza is erős szezonalitást mutat, főként a téli hónapokban és kora tavasszal üti fel a fejét. A kérdést globális szinten vizsgálva azonban nem mutatható ki egyértelmű ok-okozati összefüggés egyes időjárási tényezők és a fertőzések között. Indonézia például (trópusi éghajlata ellenére) egész évben érintett, bár jelentős hullámzás tapasztalható az esetek számában. A kutatók azt feltételezik, hogy a napsütéses órák száma (az emberekhez hasonlóan) a madaraknál is hatással van az immunrendszer állapotára. Vízimadarak esetében pedig a telelőhelyeken rendelkezésre álló táplálék mennyisége és minősége szintén befolyásolja az egyedek általános kondícióját és ellenállóképességét.

Téli életkép az Ipoly-völgyből: bütykös hattyúk és néhány tőkés réce egy sekély vízfolton. (Fotó: Papp Ferenc)

A madárinfluenza téli megjelenésének másik oka a madarak közötti érintkezések (a fertőzés átadási lehetőségének) növekvő számában keresendő. Ez egyrészt a vonulás során valósul meg, másrészt pedig a telelőhelyeken összeverődő vízimadár-csapatoknak köszönhető.

A récefélék nagy csapatokba verődnek a be nem fagyott tavakon, tározókon. A jégen való „sziesztázás” a récék napi programjának részét képezi. (Fotó: Papp Ferenc)

A tavakon, víztározókon összeverődő madárcsapatok változatos összetételűek: a hazánkban költő példányok mellett nagy számban jelennek meg főként az északabbi tájakról származó, a Kárpát-medencébe telelés céljából érkező madarak is. A vonulás során az egyedek nagy távolságokat tesznek meg, így távoli tájakról is behurcolhatják a fertőzést. A nagy létszámú madárcsapatok pedig kiváló lehetőséget kínálnak a betegség terjedésére.

Nem csak egy megfázás!

A madárinfluenza nem a hideg időjárás vagy a megfázás „terméke”, hanem egy vírusok által kiváltott megbetegedés. Vadon élő madarak és házi baromfik között egyaránt előfordul. A természetben élő madarak közül leginkább a vízimadarak (récék, ludak, hattyúk) körében figyelhető meg, ők a fertőzés fő terjesztői. A baromfiállományokban megjelenő madárinfluenza szinte minden esetben a vadon élő madarakkal való közvetlen vagy közvetett érintkezés következménye. Ezt támasztja alá az is, hogy a szabadon tartott baromfiállományokban jóval gyakoribb a megbetegedés, mint zárt tartásban.

Sok más vírushoz hasonlóan a madárinfluenzánál is megfigyelhető a tünetmentes hordozók jelensége, amely nehezíti a betegség időbeni felismerését és a sikeres védekezést.

A tőkés récék között nagyarányú fertőzöttséget mutattak ki, bár többségük csak hordozója a vírusnak. (Fotó: Papp Ferenc)

Mennyire veszélyes?

Az emberi influenzához hasonlóan a madaraknál is lázzal, bágyadtsággal, légzőszervi és emésztőrendszeri panaszokkal jár a betegség. Egyes esetekben idegrendszeri tünetek (koordinálatlan mozgás, egyensúlyvesztés, fejrázás, a fej és a nyak abnormális pozícióban vagy mereven tartása, körözés) is kísérik a madárinfluenza megjelenését. A betegség gyors lefolyású, a fertőzés következtében legyengülő madarak néhány nap alatt elhullanak. Léteznek kevésbé veszélyes vírustörzsek is, melyek alig észlelhető tüneteket okoznak, de akár teljesen tünetmentes is lehet a megfertőződött madár. Egy tőkés récéken végzett kutatás szerint a gyengébb variánsokkal való találkozás a madarak számára természetes védettséget nyújt más vírustörzsekkel szemben is.

A filmen látható bütykös hattyú állatorvosi vélemény szerint madárinfluenza-gyanús viselkedést mutat, de bevizsgáltatására nem volt lehetőségünk. (Videó: Papp Ferenc)


Hogyan terjed?

A fertőzés főként az ürülékkel (bélsárral), illetve különböző váladékokkal való érintkezés útján terjed. Házi baromfikra a fertőzött takarmány és ivóvíz jelent leginkább veszélyt. A madárinfluenza fő terjesztői a vízimadarak: főként tőkés récék és más vadréce-fajok, valamint ludak, hattyúk és sirályok. A vírus a bélrendszerben, illetve a kloáka hámsejtjeiben szaporodik, és az ürülékkel jut a vízbe. A fertőzés a vad populációk közvetítésével a baromfiállományokban is megjelenik. A vírus esetenként az embert is megfertőzheti, és az emberről emberre terjedés lehetősége sem zárható ki. A madárinfluenzától önmagában nem kell félnünk, de fontos, hogy komolyan vegyük – az igazán veszélyes fenyegetést a madárinfluenza és az emberi influenzavírus kombinálódásának lehetősége, és az ily módon esetleg létrejövő új humán influenzavírus jelenti.

Magányos nagy kócsag – a többi gémféléhez hasonlóan a természetvédelem címermadarát is érinti a madárinfluenza. (Fotó: Papp Ferenc)

Mit tehetünk ellene?

Mivel a vándormadarak a fertőzés fő terjesztői, így a madárinfluenza gyakorlatilag kivédhetetlen. Ha a vad madarak fertőzöttségét időben felismerjük, megakadályozhatjuk a betegség átterjedését a baromfiállományokra, illetve az emberre való átterjedés lehetőségét is minimalizálni tudjuk. A védekezés nem csupán a szakembereken múlik: a természetszerető emberek főleg a vízimadarak etetésének mellőzésével segíthetik a betegség terjedésének megakadályozását.

Kérünk valamennyi madárbarátot és természetszeretőt, hogy a madarak egészségére való tekintettel mellőzze a vízimadarak (récék, hattyúk, sirályok) etetését a téli időszakban.

A vadkacsák és más vízimadarak etetése egy szép gesztus, ám a madarak szempontjából fölösleges, sőt szeretetünk és gondoskodásunk ilyen módon való kifejezése kimondottan káros is lehet – gondoljunk például a madárinfluenzára. Az ember által biztosított rendszeres táplálék ugyanis egy helyre koncentrálja a madarakat, így azok nem vonulnak tovább, a csoportosulás pedig a fertőzés melegágyául szolgálhat.

A madárinfluenza egyértelmű megállapításához, kimutatásához laboratóriumi vizsgálatok szükségesek. Az esetek felderítésében számítunk a laikusok, madárbarátok segítségére is. Kérjük, hogy ha beteg, furcsán viselkedő, netán elhullott vízi- vagy gázlómadarat (réce, hattyú, sirály, ill. gém, kócsag) talál, értesítsen minket! A bejelentéseket az alábbi felületeken tudjuk fogadni:

- Természetvédelmi ügyeleti telefonszám: +36 30 861-3808

- Email: titkarsag@bnpi.hu

Figyelem!

A fertőzött és elhullott madarakkal való érintkezés által mi magunk is megfertőződhetünk vagy továbbhurcolhatjuk a betegséget! Beteg madár vagy tetem begyűjtését lehetőség szerint bízza szakemberre! Ha elkerülhetetlen a madár megfogása, azt védőkesztyűben tegye!

Az énekesmadarak téli etetéséről

Egyelőre nincs tudomásunk arról, hogy a madárinfluenza az énekesmadarakat is érintené. Ettől függetlenül kérjük a madárbarátokat, hogy fordítsanak figyelmet a madáretető és itató tisztán tartására – a pintyfélék és más énekesmadarak körében terjedő sárgagomb-betegség (Trichomonas fertőzés) ellen is sokat tehetünk néhány egyszerű higiéniai szabály betartásával.

További információk itt:

Téli madáretetés helyesen

Veszélyben vannak a zöldikéink?!


Felhasznált irodalom:

- Tájékoztató a madárinfluenza megbetegedésről. Összeállította: Prof. Dr. Mészáros János akadémikus, Dr. Dobi Ákos, Dr. Gönczi Gábor, Dr. Nagy Attila

http://www.bel1.semmelweis.hu/upload/seaok1bel/doc...

- Keawcharoen et al.: Wild Ducks as Long-Distance Vectors of Highly Pathogenic Avian Influenza Virus (H5N1). Emerg Infect Dis. 2008 Apr; 14(4)

https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC25709...

- N. Tuncer and M. Martcheva: Modeling seasonality in avian influenza H5N1. Journal of Biological SystemsVol. 21, No. 04, 1340004 (2013). Special Issue on Modelling in Infectious Diseases

https://citeseerx.ist.psu.edu/viewdoc/download?doi...

- Latorre-Margalef et al.: Competition between influenza A virus subtypes through heterosubtypic immunity modulates re-infection and antibody dynamics in the mallard duck. PLOS Pathogens, 2017; 13 (6)

https://journals.plos.org/plospathogens/article?id...

- MME: Ne etessük a vízimadarakat!

https://www.mme.hu/a-vizimadarakat-soha-ne-etessuk

Bócsó Anita
Bócsó Anita
környezeti nevelő

Kapcsolódó

8 Unsere Erfahrungen als Freiwillige in Ungarn

8 Unsere Erfahrungen als Freiwillige in Ungarn

2023.04.19. 14:31
Seit fast fünf Monaten sind wir nun schon hier in Ungarn und arbeiten im Direktorat des Bükk-Nationalparks. Schon etwas emotional schauen wir auf den letzten Monat und die Zeit, die uns noch in unserem Freiwilligendienst bleibt. Aber vor allem schauen wir voller Dankbarkeit auf die Zeit, die wir hier schon verbracht haben. Der sechsmonatige Freiwilligendienst hier in Ungarn war für uns beide die erste lange und vor allem alleinige Reise ins Ausland und am Anfang haben wir uns natürlich unsere Gedanken gemacht, ob alles so verlaufen würde, wie wir es uns erhofften. Wenn wir eins gelernt haben, dann ist es, dass man aus schwierigen Situation am besten lernen kann und dass Erfahrungen – egal ob gute oder schlechte – uns als Menschen wachsen lassen. In unserer Zeit hier hatten wir das Glück, vor allem gute Erfahrungen machen zu dürfen: Wir haben die Gastfreundschaft vieler Ungar:innen kennengelernt, Freundschaften fürs Leben geknüpft und sind ein ganzes Stück eigenständiger geworden. In den letzten fünf Monaten sind wir viel gereist, haben unser Bestes im Ungarisch lernen gegeben und viele neue Menschen kennengelernt. Des Weiteren haben wir einen Einblick in die Natur des Bükk-Gebirges und die vielfältigen Aufgaben des National- und Geoparks gewinnen können. Besonders bei der Arbeit mit den Ranger:innen war es spannend, ihren Blick auf Bio- und Geodiversität vermittelt zu bekommen. Aber nicht nur die Vielfalt der Natur haben wir ganz neu betrachten und verstehen gelernt, wir haben auch gelernt zuzuhören. Wenn wir mit Freund:innen und Verwandten von Zuhause telefoniert haben, wurden wir oft gefragt, wie Ungarn und seine Menschen denn so seien. Während der Zeit hier haben wir gelernt, dass es keine einfache Antwort auf diese Fragen gibt; es ist nicht leicht zu sagen, wie ein ganzes Land ist oder alle Menschen in diesem Land sind. Denn jeder Mensch ist ein Individuum mit eigener Geschichte und eigenem Blick auf die Welt. Wir können bloß zuhören und versuchen, zu verstehen, wie die einzelnen Menschen denken, ohne etwas verallgemeinern zu wollen. Und mit je mehr Menschen wir uns unterhalten haben, desto vielschichtiger wurde unsere Sichtweise. Denn wie in jedem Land haben die Menschen auch hier ganz unterschiedliche Sichtweisen und Perspektiven auf unterschiedliche Themen – egal ob im Alltag, bei Persönlichem, der Lebensweise oder Politik. Der Freiwilligendienst hat uns gelehrt, dass ganz viel Schönes geschehen kann, wenn man etwas Neues ausprobiert, offen an Herausforderungen herangeht und einfach mal „ja“ sagt. Beim Einleben hat es sehr geholfen, uns unser Zuhause gemütlich einzurichten und mit Fotos, Pflanzen und Kerzen zu personalisieren sowie die Stadt Eger und ihre Menschen möglichst gut kennenzulernen. Momentan nehmen wir zum Beispiel an einem Jumping-Kurs teil; mit vielen Einheimischen Sport zu machen, ist jedes Mal ein Highlight unserer Woche. Uns hat dieser Auslandsaufenthalt im Rahmen eines Freiwilligendienstes unglaublich stark bereichert und können ihn aus vollem Herzen weiterempfehlen. Wir wünschen dir alles Gute für die nächste Reise! Marei und Ronja
Tovább olvasom