Bélapátfalva - Bél-kői Tanösvény

2
Bélapátfalva - Bél-kői Tanösvény
Bélapátfalva - Bél-kői Tanösvény

Jelzés:

fehér négyzetben átlós kék sáv


Kiinduló pont:

ciszterci apátság épülete


Állomások száma:

7


Leírás:

A Bükk „köveinek” hajdan volt legimpozánsabb tagja ma már az évszázados kőbányászat sebeit viseli, de így is nagyon változatos és egyben látványos sziklavilágot találunk rajta. Ehhez hasonlóképpen értékes élővilág társul, amelyet a hét kilométeres, Bélapátfalva határában induló tanösvényen megismerhetünk. Az 500 méteres szintkülönbség legyőzése során 800 méteres magasságba kapaszkodunk fel, ahol a kilátás minden erőfeszítést feledtet. A tanösvény a Bél-kő környékének kultúrtörténetét, a hegy földtani felépítését, növénytársulásait és a sziklagyepek növény- és állatvilágát bemutató komplex-típusú tanösvény a ciszterci apátság középkori templomától indul és a Bél-kő megmaradt 815 m magas csúcsán kialakított kilátóhelyen végződik. Innen a sárga háromszög jelzésű turistaúton lehet tovább kirándulni a Bükk-fennsíkra, Szilvásváradra, Felsőtárkányba, Szarvaskőre vagy vissza Bélapátfalvára. A Bükk-fennsíkból félsziget szerűen kinyúló Bél-kő gerincén két növényföldrajzi körzet - a Délnyugati-Bükk és az Északi-Bükk - határa húzódik. Ennek megfelelően mindkét növényföldrajzi tartomány jellemző növényfajai megtalálhatók a mészkősziklán. A párnalávából felépülő Szász-bércen szilikát sziklagyep látható.

A tanösvény a ciszterci apátság épületétől indul és a Bél-kő megmaradt 815 m magas csúcsán kialakított kilátóhelyen végződik. Innen a sárga háromszög jelzésű turistaúton lehet tovább kirándulni a Bükk-fennsíkra, Szilvásváradra, Felsőtárkányba, Szarvaskőre, vagy vissza Bélapátfalvára (a Katona sírok és a Gyári-tó érintésével egy óra alatt lehet lesétálni a településre).

A tanösvény útvonala mentén előbukkanó változatos kőzetfeltárások, sziklák révén betekinthetünk a Bükk hegység földtörténetébe, szerkezetének kialakulásába, felszínfejlődésének titkaiba. Megismerkedhetünk a ritka és védett növényekkel, a növénytársulásokkal és az itt élő állatvilág képviselőivel, valamint a Bél-kő környékének kultúrtörténetével.


A tanösvény állomásai:

1. Ciszterci apátság műemlék temploma (13. század)

A Bükk hegység zömében idős üledékes kőzetekből épül fel, melyek a földtörténeti ókor karbon (kőszén) időszakának második felétől (330 millió év) a földtörténeti középkor jura időszakának végéig (150 millió év) képződtek. Az üledékek (mészkő, dolomit, agyagpala, racliolarit es homokkő)közé több helyen vulkáni (andezit, bazalt) illetve mélységi magmás (gabbró, dolerit) anyagok is betelepültek. A kréta időszakban alakult ki a Bükk hegység gyűrt -átbuktatott redős-pikkelyes - rátolódásos (takaróredős) szerkezete, majd a hegységképző mozgások hatására a bonyolult szerkezetű hegység kiemelkedett. A Bél-kő kőzettömegét alkotó Bükkfennsíki Mészkő Formáció a triász idején, mintegy 239-225 millió évvel ezelőtt képződött.
A honfoglalást követően az Eger-patak forrásvidékén a Bél vagy más néven Ug nemzetség települt meg, amely minden bizonnyal az Anonymus által említett cumanus (kabar?) törzshöz tartozott. Emléküket középkori oklevelek, valamint földrajzi nevek ma is őrzik: Béli-medence, Bél-kő.
A Boldogságos Szűzről nevezett bélháromkúti ciszterci apátságot 1232-ben alapította II. Kilit (Cletus) egri püspök (1224-1245), aki a Bél nemzetségből származott. A monostor történetében nevezetes dátum 1241. A vesztes muhi csatából menekülő IV. Béla királyt itt éri be egy üldöző tatár csapat, s az ütközetben - a király életét védve - megsebesült „György fia Sándor mester." A 16. század közepén elnéptelenedett apátság rommá vált. Templomát a 18. században helyreállították, s azt 1744-ben Erdődy Gábor egri püspök újból felszentelte.
A román stílusú torony nélküli, háromhajós, keresztházas bazilika latin keresztet formázó központi épületteste a főhajót, a keresztházat és a főszentélyt foglalja magába. Ehhez kapcsolódik a két mellékhajó és két mellékszentély, valamint a sekrestye alacsonyabb tömege. A falsávokkal három részre osztott nyugati főhomlokzat kontúrja a bazilikális hosszház keresztmetszete. A kétszínű kőből sávosan falazott homlokzaton egy nagyobb es egy kisebb félköríves záródású, bélletes kapu létható, a főhajó oromzatán pedig egy mérműves rózsaablak.
A szerzetesek lakhelye, a zárt négyszög alaprajzú - ma már csak alapfalaiból rekonstruálható - monostor a templom déli oldalához csatlakozott. Az apátfalvi keménycserép- vagy kőedénygyárat 1834-ben alapította Schnier András fazekasmester az egri papneveldétől bérelt kolostori épületben. Az apátfalvi gyár 1927-ig működött.
A porcelánhoz hasonlító, az egyszerűbb vöröses cserépedényektől jóval keményebb, fehérre kiégetett, virágos díszítései, csillogó fehér mázas termékek kőedény néven a paraszti háztartásokban is keresettek voltak.

2. Bükkerdő a Bél-kő északnyugati oldalában

A Bél-kő zonális erdőtársulásai közül a középhegységi, vagy szubmontán bükkös érdemel emlitést, mely a szikla-kibukkanásos magasabb térszínek alatt önálló tömböket alkot. A dél-nyugati, nyugati kitettségben tipikus gyöngyperjés típusúak az állományok, míg északias kitettségben a bükkösök sziklai bükkösökbe mennek át, ahol a fajkészlet jórészt hegyvidéki (montán), helyenként magashegységi (dealpin) fajokkal gazdagodik.

A tipikus állományokban megtaláljuk a névadó egyvirágú gyöngyperjét, a szagos mügét, a bükksást és az enyhén kilúgozott talajt jelző erdei madársóskát. A lombkoronaszintben helyenként egyeduralkodó bükk mellett - részben a folyamatos erdészeti beavatkozások eredményeként - csak elvétve fordul elő más fafaj, mint például a korai- es hegyi juhar, a magas kőris és a hegyi szil. A sziklai bükkösök állományai az északi kitettségű meredek sziklaéleken fordulnak elő és számos értékes növényfajt őriznek: pl. a bennszülött (endemikus) magyar nyúlfarkfüvet, a hármaslevelű macskagyökeret, a bérei rózsát és a tarka nádtippant.
Az 1950-es évekig a sziklai bükkösökben meg előfordult a hegyi fehérlepke, azonban az ezredfordulóra gyakorlatilag a Bükk teljes területéről eltűnt. A Bel-kő északi előterében levő idősebb bükkösök legjellegzetesebb lepkéje a nappal is röpülő T-betűs pávaszem.
A sziklás hegyormot körülvevő erdőkben a harkályfélék szinte összes hazai fajával találkozhatunk. Ritkán pillanthatjuk meg, de gyakrabban hallhatjuk a hamvas küllő folyamatosan lassuló „panaszos" füttysorát, vagy a fekete harkály éles nászhangját.
Faodvakban, ritkán sziklarepedésekben fészkelnek a cinegék, légykapók és a csúszka. Árnyas, nedves élőhelyeken főleg eső után bukkanhatunk nagy termetű barna békánkra, a gyepi békára, a kisebb erdei békára, a lomha mozgású barna varangyra és a jellegzetes sárga-fekete mintázatú foltos szalamandrára.

3. János-hegy

A Bél-kő fehér mészkőszikláinak kőzete a triász földtörténeti időszak középső-felső részében (239-225 millió éve) sekély tengerben keletkezett. A Bükk kőzetei sok millió éven át hegységképző hatásoknak voltak kitéve, melyek eredményeképpen a Bel-kőt alkotó mészkő eredetileg vízszintesen lerakodott rétegei erősen meggyűrődtek és a gyűrődési tengelyfelületekkel párhuzamosan palásodtak, lemezes elválásúvá váltak. Ezek az élére állított kőlapok szépen kirajzolódnak a Bel-kő délnyugati ormán.
A Bel-kő, mint a Bükk-fennsík legnyugatibb pontja, szigetszerűen emelkedik ki környezetéből. A földrajzi helyzetéből adódóan két növényföldrajzi körzet - a Délnyugati-Bükk és az Északi-Bükk - határán helyezkedik el. Ennek megfelelően mindkét növényföldrajzi tartomány jellemző növényfajai megtalálhatók a mészkősziklán. Láthatunk itt havasi, alhavasi fajokat - mint pl. a havasi ikravirág, a havasi iszalag, a korai szegfű, a hármaslevelű macskagyökér, a buglyos kőtörőfű - , amelyek az északi falakon kialakult magyar nyúlfarkfüves sziklagyepekben és a kárpáti hatásokat tükröző kárpáti mészkősziklagyepben, valamint hársas-berkenyés sziklaerdőkben, sziklai cserjésekben lelhetők fel. Továbbá találkozhatunk itt a délnyugat felől felhatoló melegkedvelő (xerotherm) kontinentális, szubmediterrán növényfajokkal is - mint pl. a cserszömörce, a gérbics, a völgycsillag, a tarka imola, a borzas vértő - , melyek pedig a deli fekvésű, erős napsugárzásnak kitett sziklakon levő mészkősziklagyepekben, Iejtősztyepprétekben, sajmeggyes bokorerdőkben és
melegkedvelő tölgyesekben élnek.
A Bükk hegység egyik legritkább egyenesszárnyú faja a szerény tarsza. Egyetlen bükki előfordulási adata a Bél-kőről ismert. A gyöngyvessző-cserjések feltűnő nappali lepkéje a nagy fehérsávoslepke. A fehér sávokkal tarkított sötétbarna lepke a gyöngyvesszőhöz kötődik: petéit a cserjére rakja,a hernyó a cserjét fogyasztja és télen az összesodort, száraz levelek közt telel át. A fali gyík a mészkősziklak repedéseiben rejtőzködik, az erdei siklóval a gazdag cserjeszintű melegkedvelő erdőkben találkozhatunk. Tavasszal a hegy minden szintje madárdaltól hangos. A hegyláb leirtott, cserjásedő területein gyakran felcsendülnek a citromsármány, a zöldike, a kenderike, a barátposzáta strófái. Viszonylag gyakori itt legnagyobb hazai poszátánk, a karvalyposzáta is. A hegyláb egykori homokbányáiban időnként gyurgyalagok költenek.

4. Vasbánya-oldal

A Bél-kőt alkotó Bükkfennsíki Mészkő igen jól karsztosodik. A csapadékvíz a talajból szén-dioxidot vesz fel, ezáltal enyhén szénsavas víz keletkezik, mely a mészkövet nagyon jól oldja.

A felszínen keletkező tarajos bemélyedéseket karrmezőnek, népiesen „ördögszántásnak" nevezik. Ennek szép példáját láthatjuk a Bél-kő délnyugati ormán. A Bél-kő földrajzi helyzetéből fakadóan (gyakorlatilag minden oldalról nyitott) kedvező életteret biztosít a legkülönfélébb növényfajoknak, ugyanakkor – maradványőrző (refúgium) területként – különböző éghajlati korszakok növényfajait mentette át napjainkig. De a Kárpát-medence bennszülött fajai közül is jó néhány megtalálható itt: pl. a husáng, a magyar nyúlfarkfű, a pannon madárbirs és a Sadler-imola stb. A hegy kiemelkedő botanikai értéke a mediterrán hegyvidékek hangulatát idéző szirti pereszlény, amely csak itt fordul elő hazánkban. Összegezve: 3 fokozottan védett, 35 védett és 14 lokális értékű növényfaj található meg a hegy lejtőin.
A Bél-kő déli, meleg sziklagyepeiben és molyhostölgyes erdőszegélyeiben nyíló szurokfüveken él az égszínkék hangyaboglárka. A meleg sziklagyepek, kőtörmelékes, varjúhájakkal borított területek jellegzetes kis boglárkalepkéje a kisszemes csinosboglárka. A hegy sziklás élőhelyei több madárfajnak is otthont adnak. Leggyakoribb közülük a lakott területeken is megfigyelhető házi rozsdafarkú. Szintén a gyér növényzetű helyeket kedveli a feltűnő, fekete-fehér színezetű hantmadár és a barázdabillegető. A karsztbokor-erdők tisztásainak jellegzetes, ritka madara az elegáns bajszos sármány, mely fészkét fűcsomók alá rejti és hernyókkal, egyenesszárnyúakkal eteti fiókáit.

5. Palabánya (geológiai bemutatóhely)

A cementgyártás alapanyaga a mészkő mellett az agyag vagy agyagpala. E területen a középső-felső-triász korú sekély tengeri Bükkfennsíki Mészkő Formáció (239–225 millió éves) mellett közvetlenül a jóval később keletkezett jura időszaki mélytengeri agyagpala, a Lökvölgyi Formáció (157–154 millió éves) helyezkedik el. Egymás mellé kerülésüket a bányászat által kibontott kelet-nyugat irányú mészkőfal tektonikai felülete magyarázza: ennek mentén érintkezik a Nagy-fennsík és a Déli-Bükk szerkezeti egysége.
A mészkőfal nyugati részén látható hosszanti üreg a hajdani ejtőakna maradványa: ezen „ejtették” le az itt kibányászott agyagpalát a Palavágat szintjére, ahol előtörőben aprították, majd föld alatt, a vágaton keresztül lóvontatású csillékkel szállították ki a „napra”, a Bél-kő északi oldalára. Innen a mészkővel együtt kötélpályán jutott el a régi cementgyárba.Az út és a bányafal között a Bükkzsérci Mészkő Formáció látható: a jura időszakban keletkezett mészkőnek az alapanyaga sekély tengerben, normál sósvízi környezetben rakódott le.

6. Szász-bérc

A jura időszak kimélyült üledékgyűjtőjében („mélytengerében”) nagy mennyiségű ősmaradvány-mentes finom törmelék, agyag halmozódott fel. (A földkéreg erőinek hatására – nyomás, hőmérséklet – ebből a vízdús, laza üledékből képződik majd az agyagpala.) Ezen a tengerfenéken különös jelenségek is lejátszódtak: a földkéreg hasadékain izzó bazaltláva ömlött ki. A Bél-kő fehérlő mészkőszikláitól merőben különböző sötétvörös, barnás, szürkés kőzet, az egykori bazaltlávából keletkezett. A geológusok párnalávának (pillow) hívják ezt a típusú kőzetet
A Szász-bérc délies kitettségű lejtőin a Bél-kő mészkőtömbjének sziklagyepjeitől lényegesen különböző növényzetet találunk, mely a Szarvaskő környéki vulkáni vonulat vegetációjával mutat rokonságot. A sziklahasadékgyepek, szilikát sziklagyepek, sztyepprétek, kontinentális sztyeppcserjések és a melegkedvelő tölgyesek szép mozaikja figyelhető meg a területen, melyek egy szukcessziós sorozat egy-egy elemét képviselik. A sziklahasadékgyepek karakterfaja az északi fodorka, mely a mohákkal, zuzmókkal erősen benőtt vulkáni kőtömbök repedéseiben található. A talajréteg vastagodásával a szilikát sziklagyepek állományai veszik át az uralmat. Jellemző fajai a kárpáti bennszülött magyar kőhúr, a sárga kövirózsa, a fehér- és borsos varjúháj, a sárga hagyma és a kék saláta A zártabb sztyepprétszerű állományokban megfigyelhető a leánykökörcsin, a közönséges napvirág, a borzas peremizs, az ágas homokliliom és a csilláros ökörfarkkóró. A terület sziklacserjéseinek karakterfajai a sziklai gyöngycserje és a piros madárbirs. A fás vegetációt a területen a cserjésekkel érintkező melegkedvelő tölgyesek képviselik, dús cserje- és gyepszinttel és sok kontinentális melegkedvelő (xerotherm) fajjal.

7. A Bél-kő csúcsa (kilátóhely)

A mára lebontott – a Bél-kő sebhelyét okozó – cementgyárat 1908-ban Wessely Károly osztrák nagyiparos alapította. Az építkezés 1910-re fejeződött be. Ekkor kezdte meg a kor színvonalához képest igen korszerű cementgyár a működését. A napjainkra elbontott új cementgyárat – hat évig tartó építési és szerelési munkálatokat követően – 1980-ban helyezték üzembe.
A Bél-kő oldalában 1963-ig folyt a két mészkőbánya tölcséres művelése, ekkorra azonban a bányafal veszélyessé vált, ezért a kőzetanyag kitermelését a hegygerinc tetején folytatták. 730 méter magasságban megnyitották a felső kőbányát, amely 2002-ig – a cementgyár bezárásáig és lebontásáig és a kőfejtő rekultiválásáig – gyakorlatilag legyalulta a Bél-kő tetejét. Az 1979-es bányatelek fektetésekor a kitermelhető ásványvagyont 176,5 millió tonnára becsülték. A számítások szerint a Bél-kőből a közel száz év alatt 19 475 000 tonna mészkövet termeltek ki, ami azt jelenti, hogy a hegyből több mint 7 millió m3 hiányzik…
A hegytetőről minden évszakban megcsodálhatjuk legnagyobb hazai varjúfélénk, a holló különböző mozgásformáit, melyek közül a télvégi, műrepülőket megszégyenítő nászrepülés a legfeltűnőbb. Néha összetűzésbe kerül visszatelepülőben levő, erőteljes röptű vándorsólyommal és a környéken költő egerészölyvekkel. A szerencsés megfigyelő további ragadozó madarakat is láthat itt. Szürkületkor aktívak a hegység nagyemlősei is, melyek közül a gímszarvas és a tájidegen muflon még a bányászat által érintett, erodált felszíneken is szívesen mozog. Téli pihenőhelyük a déli oldal jól felmelegedő bokorerdeiben van.


Létesítő, kezelő:

Bükki Nemzeti Park Igazgatóság


Ismeretközlés módszere:

kirándulásvezető-füzetes tanösvény, tájékoztatótáblákkal


Vezetőfüzet:

bel-k_tanosveny.pdf

tanosveny-a-bel-kn_teljes-pdf.2.pdf


Tájékoztató kiadvány, irodalom

Baráz Csaba (szerk.): Tanösvény a Bél-kőn

Baráz Csaba, Holló Sándor, Ilonczai Zoltán, Schmotzer András, Sulyok József, Szitta Tamás: Tanösvények a Bükki Nemzeti Parkban 3. Eger, 2003 )

Hossz: 6,55 km
Időtartam: 3:30:00
Nehézség:  8
Burkolat minősége: Föld: 15% (982,8 m); Murva: 5% (327,6 m); Köves: 20% (1,31 km); Aszfalt: 60% (3,93 km)
Összes emelkedő: 500 m
Összes lejtő: 599 m

Kapcsolódó

2 Unterwegs mit Ranger / ​Our experiences  with the rangers

2 Unterwegs mit Ranger / ​Our experiences with the rangers

2023.04.19. 14:04
RonjaInsgesamt gibt es im Bükki Nationalpark 34 Ranger/Innen, die Aufgaben von Ranger/Innen sind sehr vielfältig. Die ursprüngliche Bedeutung ist die Betreuung eines Schutzgebietes, zu ihren Aufgaben gehören zum Beispiel Instandhaltungsarbeiten, sie kümmern sich um invasive, so wie schützenswerte Tier und Pflanzenarten, sie führen Exkursionen im Nationalpark und arbeiten an Forschenden Tätigkeiten. Häufig haben Ranger:Innen ein Gebiet in welchem sie Spezialisiert sind, so dass sich einige Ranger besonders gut mit Vögeln auskennen und andere mit Insekten oder Pflanzen. Als ersten Ranger durften wir Atila bei seiner Arbeit in Szilvásvárad begleiten, wir haben von ihm viel über die Relevanz von Biodiversität gelernt und warum Monokulturen so gefährlich für einen Wald sein können. Die Artenvielfalt von Pflanzen in einem Gebiet bietet vielen Tieren einen Lebensraum, deshalb ist eine kontrollierte Abholzung der Wälder kombiniert mit einer kontrollierten Aufforstung relevant für die Aufrechterhaltung von Artenvielfalt. So fällt es beispielsweise in Atilas Aufgabenbereich die Holzfällung zu kontrollieren. Wenn an den falschen Stellen oder zu viele Bäume gefällt werden, kann dies die Biodiversität in einem Gebiet gefährden. Deshalb gibt es genaue Pläne, welche Bäume gefällt werden dürfen. Bei der Aufstellung dieser Pläne gilt es die Interessen der Forstindustrie und die des Naturschutzes in Einklang miteinander zu bringen. Auch Totholz ist ein wichtiger Bestandteil des Nährstoffkreislaufs im Wald, da dieses durch Insekten und Pilze abgebaut wird und so wieder Nährstoff für neue Pflanzen darstellt. Deshalb ist es wichtig, dass Totholz nicht direkt aus dem Wald gebracht wird, sondern für einige Jahre im Naturkreislauf zu lassen. Weiterhin haben wir Fußspuren von Wölfen und Hirschen gesehen und durften etwas über die Verhaltensweisen dieser Tiere erfahren. Am 14. Oktober waren wir Wasservögel zählen, die Aufnahme des Bestandes ist wichtig um den Schutz von bedrohten Arten gewährleisten zu können, so kann erfasst werden wie sich die Rastbestände entwickeln. Ist eine Vogelart vor dem Aussterben bedroht, dann kann diese beispielsweise unter Artenschutz gestellt werden, so wird der Fortbestand gewährleistet. Außerdem haben wir die Bedrohung durch invasive Tierarten verstehen gelernt, so kann ein ehemaliges exotisches Haustier, welches achtlos in der Natur ausgesetzt wird dort eine Bedrohung für die heimischen Tiere sein. Außerdem haben wir Bieber Dämme gesehen und verstehen gelernt, welchen Einfluss sie aus auf das Pflanzenwachstum um den Damm herum haben können. In Verpelét haben wir an einer invasiven Pflanzen Kontrolle teilgenommen, hier haben wir Büsche rausgerissen, welche invasiv waren, da diese eine Bedrohung für die Artenvielfalt in Verpelét darstellen. Durch das Herausreißen der invasiven Büsche soll der Platz für die heimische Artenvielfalt erneut hergestellt werden. Die Wiesen bieten vielen Blumen einen Platz zum Blühen doch die Büsche stellen eine Konkurrenz in Bezug auf die zur Verfügung stehenden Mineralien da, weshalb es notwendig ist sie zu entfernen.
Tovább olvasom