Hét-tó lápája

Kérjük görgess

A „Hét-tó” lápája Nagybarca „kisbarcai” (délkeleti) oldalán, a Bükkhát ÉK-i vége felé, a Bán-patak völgyére nyíló Gergye-völgy Pap-hegy (325 m), Bükk- és Hegyes-tető (408, ill. 392 m) közrefogta völgyfőjében helyezkedik el. A lejtőcsuszamlásokkal lefolyástalanná rekesztett völgyfőben „eredetileg”, a névadáskor 7 hepetóból napjainkban már csak 5-nek a maradványai látszanak világosan, nyílt víztükre mindössze kettőnek maradt. A Gergye-völgy középső és felső szakaszát hordozó felszín olyan változatos összetételű és változatos, miocén korú üledékrétegekből épül fel (Salgótarjáni barnakőszén Formáció: barnaszenes mocsári és sósvizi iszapos(agyagos) homok, agyagos tengeri homok, kárpáti korszak; Borsodbótai Formáció agyagos homok Formáció, bádeni–szarmata korszak; Sajóvölgyi Formáció: édesvizi (tavi és folyóvizi homok, agyagmárga-tufitos, agyagos, lávakavicsos közbe településekkel) amelyekben, bár agyagtartalmuk változó, mindegyikben létrejöhetnek lejtőcsuszamlásra alkalmas csúszópályák. Az Észak-magyarországi-középhegységben a hegycsuszamlások elgátolta völgyekben, ill. a csuszamlások mögötti „hepék”-ben fölgyarapodott állóvizek száma viszonylag jelentős (siroki Nyíres-láp, Egerbakta, Kelemér), és ezek ma, főleg az általuk megőrzött ritka növényfajok miatt, természetvédelmi területek. A bükkháti Hét-tó nem szerepel még a megyei (helyi) jelentőségű természetvédelmi jegyzékben sem. A megmaradt, feltöltődőben lévő tavacskák élővilága egyelőre ismeretlen. A csúszásnyelv – azaz a hupa – és a csúszássebhelyek közötti mélyület hepetavacskái a Gergye-völgy fején, jobb oldala, a Hegyes-tető felől, különösen lombhullás után, lombfakadás előtt – iskolapéldaként kínálkoznak az így keletkezett állóvizek és szomszédságuk felszínalaki bemutatására .

Kapcsolódó