A Csákányházából kiinduló mezei út mentén előbukkannak a hegység utolsó tengerének üledékei és a felettük települő szárazföldi rétegek. A szelvény alsó részén található felhagyott homokbányában 20 millió éves (alsó miocénkori, ún. Tajti Tagozat) tengeri homokkő lép felszínre, amely felett a Kenyeretlenpuszta Tagozat ferde rétegzettségű homokköve található. A ferde rétegek a tenger alatti áramlatokra utalnak. Feljebb haladva a Csákányházi Tagozat finomszemcsés kőzetlisztje lép felszínre, amelynek típuslelőhelye itt található. Számos vékonyhéjú kagylómaradványt is tartalmaz, amelyek mélyebb tengeri, az árapály szint alatti ülepedésre utalnak. Ilyen a Lutraria sanna maxima, L. sanna major, Isocardia subtransversa major és a Thracia dollfusi (Ondrejičková, 1972). A dombon található kavicsbányában már szárazföldön létrejött folyóvízi kavics és homok lép felszínre, amelyet a geológusok a Bukovinkai Formációba sorolnak (kora még mindig alsó miocén, 19-20 millió évvel ezelőtt). A folyó medrében és a széles ártereken leülepedett rétegek helyenként zöldes, lila és vöröses agyagos üledékekbe mennek át, amelyek eredetileg tengermelléki tavak fenekén ülepedtek le. A Kővágó-hegy nyugati oldalában további érdekes kőzetekkel találkozhatunk: világosszürke riodácit-tufával, amely eredetileg forró vulkáni hamufelhőből rakódott le, felette pedig mocsarakban létrejött barnaszénréteggel. A 60 cm vastag szénréteget a 20. század elején az Ibolya-táróval megnyitották és bányászták.
