Szorult helyzetéből szabadult a szalakóta 2024.07.02. 09:11

Június végén a fokozottan védett szalakóta (Coracias garrulus) számára kihelyezett mesterséges fészekodúkat ellenőriztük a Bükkalján, Tard községhatárban.

Az egyik odú tetejét felnyitva meglepetten tapasztaltuk, hogy a pár napos fiókák és egy tojás mellett az egyik szülő is az odúban tartózkodik és jöttünkre sem repül el. Nagyon hamar kiderült, hogy nem jószántából teszi ezt, hanem azért, mert nem tud a költőodúból szabadulni!

Tavaly, a szalakóták költése előtt mezei verebek (Passer montanus) használták az odút. Fészekanyagként műanyag bálázózsineget is bőven hordtak be a száraz fűszálak és a béleléshez használt madártollak, valamint gyapjúfoszlányok mellett. A szalakóták által letaposott fészekanyagban található bálázózsineg tekeredett a fiókáit melengető madár jobb lábára, olyan szorosan, hogy képtelen volt elhagyni az odút. Gyorsan megszabadítottuk szorult helyzetéből, elvágva a zsinórt. A jobb csüdről csak alapos munkával tudtuk eltávolítani a műanyag szálakat. Madarunk érintett végtagja már kezdett elszíneződni, mert a zsineg teljesen bevágódva gátolta a keringést. Valószínűleg több napja az odú fogságában sínylődött (megjegyzendő, hogy a bálázózsinegek minden évben számos madárfaj sok egyedének sérülését és pusztulását okozzák! Melyeknek mi segíteni tudunk, vagy amelyeket egyáltalán megtalálunk, csak a jéghegy csúcsát jelentik.). Miután meggyőződtünk, hogy a madár tudja mozgatni a lábujjait, szabadon engedtük. Szerencsére probléma nélkül elrepült és távcsővel kísérve az útját láthattuk amint sikeresen landol egy kerítésoszlopon.

Érkezésünkkor egyébként a fogságba esett madár párja az odúból ugrott el. Biztos, hogy fiókái mellett pórul járt társát is folyamatosan ellátta élelemmel. Most, hogy kiszabadult, már ketten hordhatják a táplálékot az örökké éhes fiókák számára.

Felhívás: Nyilvános szalakóta gyűrűzés Tardon

Kapcsolódó

2022/1. - 9. Tree studies

2022/1. - 9. Tree studies

2022.08.23. 15:57
Baumstudie[28.07.2022]Gemeinsam mit einer ungarischen Studentin haben wir in der letzten Zeit begonnen Bäume auf einer Weide zu tracken und nach einem ausführlichen Katalog zu beurteilen. Im Nationalpark sprechen wir immer von „Veteran Trees“, also besonders alten Bäumen. Bisher kann keiner Abschätzen wie viele es sind, es sind nur recht grobe Angaben von ca. 1000 Bäumen. Jedem Baum ist ein A4 Zettel gewidmet, auf dem erst Daten wie die Koordinaten, der lateinische Name und Maße wie z.B. die Höhe und der Umfang angegeben werden müssen. Für die Ermittlung der Höhe des Baumes wird eine Entfernung von 20m abgemessen. Von dort aus wird mit einem analogen Höhenmesser der Winkel zum Beginn des Stamms und der Winkel zum höchsten Teil der Baumkrone bestimmt. Die beiden Zahlen ergeben gemeinsam die Höhe. Danach kommen 36 Felder in denen unter anderem Angaben über Astlöcher, Kronen- oder Starkastabbrüche, Krankheits- oder Pilzbefall, Moos- und Flechtenvorkommen und Nester, die sich im Baum befinden. Zusätzlich kommen dann noch einmal 15 weitere Felder, wo z.B. nach anderen Bäumen in der direkten Umgebung gefragt wird. Die Aussagen, die wir über die Bäume treffen werden immer mit der Hilfe von für solche Studien angefertigte Kataloge getroffen. So sind in manchen Fällen verschiedene Bilder dargestellt und wir müssen entscheiden, welches dem untersuchten Baum am nächsten kommt. Zusammengefasst ist es eine sehr detaillierte Studie, weshalb wir am ersten Tag auch nur insgesamt 8 Bäume geschafft haben. Mit der Zeit wird man jedoch deutlich routinierter und muss nicht mehr alles erst im Katalog nachschlagen, wodurch die Arbeit deutlich schneller vorangeht. Insgesamt haben wir dennoch nur 60 von den ca. 1000 Bäumen tracken und beurteilen können.
Tovább olvasom