Szépen gyarapodik a furioso –north star ménesünk a Batúz-tanyán 2021.04.13. 12:49

A hosszúra nyúlt tél lassacskán végre tavaszba fordul, és hozzánk is megérkeztek az idei első csikók.

A Batúz-tanyán általában a februártól áprilisig tartó időszakban születnek a csikók. Ilyenkor 24 órás felügyeletet igényelnek a vemhes kancák, így a lovászok szinte minden percüket itt töltik. Ebben az évben eddig huszonegy furioso-north star csikó látta meg a napvilágot, és még további tíz világrajövetelét várjuk.

Az újszülött csikók közel 40-50 kilogramm közötti súllyal jönnek világra. Az ellés után szinte pillanatok alatt négy lábra állnak és egy órán belül már többé-kevésbé összerendezetté, stabillá válik a mozgásuk. Ennek az az oka, hogy a kanca amint végzett a csikó tisztogatásával, máris szelíden, de erélyesen bátorítja, hogy saját lábára álljon. Az életösztön vezérli, hiszen egykor a vadon született csikóknak minél gyorsabban meg kellett tanulniuk ügyesen mozogni. Elég gyorsnak kellett lenniük ahhoz, hogy anyjukkal együtt minél hamarabb elhagyhassák az ellés helyét, hiszen a vér szaga azonnal odacsalhatta a ragadozókat. Ezért is mondják, hogy a versenyszellem a lovakkal együtt születik, hiszen háziasításuk előtt ez volt az életben maradásuk feltétele.

A ménesben született csikókat féléves korukban választjuk le az anyjuktól, ekkor kerülnek először külön karámba. A lovak kiképzésével hathónapos kortól hároméves korig nem nagyon foglalkozunk. Ebben az életszakaszban cseperednek, növekednek, sőt az emberekhez is igazán ekkor szoknak hozzá. A lovak hároméves koruk után érik el azt a testfelépítést és fejlettséget, amiből megállapítható, hogy később mire lesznek alkalmasak. A szakemberek ekkor besorolják az egyedeket aszerint, melyek a legalkalmasabbak a továbbtenyésztésre, fogatsportra, díjugratásra. Ezt a ló testfelépítése, mozgása - pl.: hogyan üget, miként vágtázik kisebb rudak között, - illetve a ló mentalitása alapján döntik el.

Gál Renáta

természetvédelmi referens

Területkezelési és Birtokügyi Osztály

Kapcsolódó

2023/1 6. Eagle’s eggs inventory

2023/1 6. Eagle’s eggs inventory

2023.07.10. 16:00
Um ehrlich zu sein, haben mich Vögel im Allgemeinen noch nie so wirklich interessiert. Aber ich glaube, das liegt daran, da man sie sehr selten aus nächster Nähe zu Gesicht bekommt. Als ich mir die Vogelrettungsstation auf dem Gelände des Direktorats ansehen durfte, wurde mir klar, dass Vögel doch ganz interessant sind, wenn man sich näher mit ihnen beschäftigt!Als ich dann die Gelegenheit bekam, eine Gruppe von Rangern zu begleiten, welche die Adlernester und deren Eierbestand überprüfte, war ich natürlich sofort dabei. Wer möchte es sich schon entgehen lassen einen in freier Wildbahn lebenden Adler aus nächster Nähe zu sehen? Ich jedenfalls nicht.Genauer gesagt handelt es sich bei dieser Art um den Östlichen Kaiseradler (Aquila heliaca) (Für die Interessierten unter euch: https://de.wikipedia.org/wiki/%C3%96stlicher_Kaiseradler). Außerdem gibt es noch eine kleine Population an Seeadlern (Haliaeetus albicilla) in diesem Gebiet.An diesem Tag lag unser Fokus allerdings nur auf den Nestern des Kaiseradlers. Die Aufgabe bestand darin, den Bestand an Eiern in allen Nestern zu überprüfen, zu dokumentieren und anschließend abzuwarten, dass das Weibchen wieder zu ihrem Nest zurückkehrt. Es wurden zwei Gruppen gebildet. Gruppe Nr. 1 hatte die Aufgabe die Eier im Nest zu zählen. Dafür mussten wir (zum Glück) nicht etwa auf den Baum klettern, sondern bedienten uns modernster Technik in Form einer Drohne. Die zweite Gruppe beobachtete aus einer Entfernung von ca. 800 m das Nest per Fernglas und dokumentierte minutengenau, wann das Weibchen das Nest verließ und wann es, nachdem die Drohne wieder weg war, zu ihren Eiern zurückgekehrt war. Das konnte mal nur 15 Minuten dauern, mal mehrere Stunden. Zum Glück war ich in der ersten Gruppe. ;)Im Durchschnitt legen Kaiseradler 1-3 Eier. Bei unseren Nestern waren es meistens drei, also ein ziemlich guter Durchschnitt. Die kommende Kaiseradlergeneration ist somit gesichert. Bis wir die zehn Nester alle abgeklappert hatten, dauerte es eine Weile. Wir fuhren über endlose Felder und durch Niemandsland, wo sich unsere Wege immer wieder mit denen von Fasanen, Feldhasen und Rehen (ich habe noch nie an einem Tag so viele Rehe gesehen) kreuzten. Alles in allem ein sehr interessanter, tierreicher Tag, beendet natürlich mit einem obligatorischem Kaffee.
Tovább olvasom