Kicsik,szelídek és jó a sajtjuk 2021.03.18. 17:42

Újabb kárpáti borzderesek költöztek az Igazgatóságunkhoz.

Az első kárpáti borzderes szarvasmarhák 2015-ben érkeztek a Bükki Nemzeti Park Igazgatósághoz a parádi állattartó telepünkre. A hegyvidéken nagyon jó hatásfokkal kezelték védett területeinket és már bizonyságot tettek arról, hogy sík területen is jól érzik magukat, hiszen a Tarnaszentmiklósra leköltöztetett állományunk 2 év alatt 33 egyedről 61 egyedre emelkedett.

Kárpáti borzderesek a legelőn

A fajta iránti elkötelezettség és a génmegőrzés jegyében Igazgatóságunk célja a kárpáti borzderes állomány növelése, ezért a már meglévő állomány mellé a közelmúltban újabb 49 egyed érkezett, melyek a szentistváni Batúz-tanyán kerültek elhelyezésre.

Megérkezés utáni pillanatok

A kárpáti borzderes szarvasmarha a Kárpátokban és a hegylábi területeken alakult ki, pontos eredete azonban egyelőre a homályba vész. Mintegy 120 éve hazánk egyik jellemző, hagyományos szarvasmarha fajtája volt. A Kárpát-medencében őshonosnak, vagy régen honosultnak tekinthető. Mint minden primitív fajta, így ez is kettős hasznú (tej, hús), ez korábban kiegészült egy harmadik haszonvétellel az igáztatással, ami azonban napjainkban már nem gyakori. Koncentrált tejű fajta lévén, a teje és a tejéből készült tejtermékek igen magas beltartalmi értékkel bírnak. A kárpáti borzderes az időjárás viszontagságaival szemben ellenálló, ridegtartásra kiválóan alkalmas. A primitív fajták esetében az emberek manapság egy vad, megközelíthetetlen, nehezen kezelhető állatot képzelnek el, ezzel szemben a kárpáti borzderes egy könnyen kezelhető, átengedő természetű fajta.

Kárpáti borzderes tehén borjával

A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság részt vállal a kárpáti borzderes szarvasmarha mintaprogramban, amelynek célja a ma már eltűnőben levő kárpáti borzderes fajtaváltozat megmentése, illetve Magyarországra történő visszahonosítása. A génmegőrzés mellett a program további számos lehetőséget is hordoz magában: a természetvédelmi célú tájhasználat, a fajta háztáji gazdálkodók számára történő népszerűsítése, ismeretterjesztés, a kapcsolódó kézműves termékek és ökoturizmus.

Igazgatóságunk tervei között szerepel a 2021. évben a génmegőrzési mintaprogram kapcsán a jelenleg vagyonkezelésünkben lévő kárpáti borzderes szarvasmarha állomány létszámának növelése mellett, egy hosszú távú tenyésztési koncepció kialakítása a tenyésztőszervezet által meghatározott célok figyelembevételével. Célul tűztük ki továbbá, hogy a 2019. évben megkezdett országos állományfelmérést és a hozzá kapcsolódó genetikai vizsgálatokat folytassuk. Ezáltal a természetvédelmi célú, legeltetéses állattartással történő területkezelési-, valamint génmegőrzési-, feladatok ellátása mellett, fontos szerepet vállalunk abban, hogy létrehozzunk és fenntartsunk egy nukleusz állományt.

Szerző: Gál Renáta

természetvédelmi referens

BNPI Területkezelési és Birtokügyi Osztály

Kapcsolódó

2023/1 5. Butterfly studies

2023/1 5. Butterfly studies

2023.07.10. 15:54
Am heutigen Tage durfte ich zwei Ranger und einen aus Deutschland angereisten Forscher (juhuu) in ein Waldstück nahe Kerecsend begleiten. Der Forscher wollte die gefährdete Schmetterlingsart Maivogel (Euphydryas maturna) (Wikipedia-Link für die Interessierten: https://de.wikipedia.org/wiki/Maivogel ;) ) untersuchen, bzw. besser gesagt deren Raupen und Lebensraum.Der Maivogel kommt natürlicherweise in Ost- und Mitteleuropa vor, jedoch nur sehr lokal und die Populationen liegen weit verstreut. Leider ist er, wie so viele Arten, stark vom Aussterben bedroht (unter anderem aufgrund von Lebensraumverlust durch Forstwirtschaft und dem Einsatz von Insektiziden). In Deutschland gibt es beispielsweise nur noch vier verschiedene Populationen. In Ungarn gibt es noch eine etwas weitere Verbreitung (bei der letzten Zählung wurden etwa zwanzig Individuen festgestellt), unter anderem auf dem Gebiet des Bükk Nationalpark Direktorats in der Nähe der Kleinstadt Kerecsend. Aus diesem Grund ist der Forscher extra aus Deutschland angereist, um sich hier ein Bild der Lebensräume zu machen.Wir machten uns also auf die Suche nach den Raupen des Maivogels, welche für gewöhnlich an Eschen und Ligustern zu finden sind. Leider hat das Wetter mal wieder nicht mitgespielt (warum schneit es im April L ??) und die Raupen haben sich alle verkrochen, sodass nicht einmal der speziell darauf trainierte Artenspürhund die Raupen finden konnte.Alles in allem war es jedoch ein interessanter (wenn auch seeehr kalter) Nachmittag, bei dem ich wieder etwas Neues gelernt habe.Zum Abschluss haben wir uns noch bei einem Kaffee aufgewärmt und dann war es Zeit für den Feierabend!
Tovább olvasom