Szép álmokat! 2020.10.12. 13:55

Aludni tértek a bükkaljai ürgék.

Fokozottan védett

kisemlősünk, a közönséges ürge (Spermophilus citellus) az év egy

jelentős részét átalussza, a hidegebb hónapokat földalatti járatrendszerének

hálókamrájában vészeli át. Az első egyedek már augusztus közepétől elkezdhetik

hosszú pihenőjüket. A megfigyelések szerint először az idősebb hímek vonulnak

el, amin nem is lehet csodálkozni, hiszen tavasszal ők ébrednek a legkorábban

(néha már március első felében), hogy az április elején kezdődő szaporodási

időszakra a lehető legjobb területeket foglalhassák el. Az idei meleg

szeptemberben az ürgék sokáig aktívak maradtak, de az október elején hűvösebbre

és csapadékosabbra forduló időjárás már az ez évi fiatalokat is aludni „küldte”,

egy-két renitens kivételével.

Udvarlás idején

Kotorék karbantartásáról árulkodik a frissen kiásott föld

Eleség gyűjtése közben

Kollégánk, Bakó Botond írásában olvashattunk már idén erről a fajról. Többek között megtudhattuk, hogy Igazgatóságunk teljes működési területét tekintve a Kelet-bükki Tájegységbe eső, Szirmabesenyő és Miskolc határán található repülőtéren élő kolónia a legnépesebb (tavaly 1000 egyed körülire becsülték létszámukat). Most egy másik, szintén tájegységünkben található kolónia életéből szeretnék néhány képet felvillantani, az ürgének és életmódjának részletes bemutatását mellőzve (a fentebb említett írások ezt már megtették korábban).

„Reflektorfényben” az ürge

Az egykor mezőgazdasági kártevőnek tartott, mára azonban drasztikusan megfogyatkozott (elsősorban élőhelyeinek megszűnése okán) hazai állományú ürge a rövid füvű gyepterületek lakója. Legelőkön, vagy repülőterek rendszeresen kaszált területein találja meg életfeltételeit, bár napjainkban ismerünk autópálya rézsűjében, vagy bevásárlóközpont parkolójának nyírt pázsitján élő kolóniákat is (ez utóbbiak azonban mindig kényszerűségből, jobb híján választott élőhelyek). A Kelet-bükki Tájegység területén napjainkban ismert öt ürgeállomány közül a fentebb említett az egyetlen reptéren élő, a másik négy legelőkhöz kötődik. Ez utóbbiak közül a legnagyobb létszámú (idei felmérések alapján nem sokkal marad el a szirmabesenyőitől), legstabilabb kolónia a Bükkalján, Tard községtől keletre, az un. Száraztó (dűlőnév) kiterjedt legelőin él. A Száraztó területe része a Natura 2000 hálózatnak (HUBN20009, Tard környéki erdőssztyepp kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület). Régebben, a XX. század közepéig ez a legelő közvetlenül érintkezett a többi bükkaljai legelővel, a délre futó vízfolyásokat kísérő gyepeknek köszönhetően még a Borsodi-sík legelőivel is, élő kapcsolatot biztosítva az ürgék és egyéb, gyepekhez kötődő növény- és állatfajok állományai számára is. Mára a gyepek jó részét feltörték, szántóként hasznosítják, azok között megszűnt az összeköttetés. Izolálódtak a területek és velük együtt az ott előforduló élő természeti értékek állományai is. Ez a jelenség sajnos a genetikai elszegényedés, leromlás veszélyét hordozza. Nagyon fontos lenne az összeköttetés újbóli megteremtése, a természetközeli élőhelyek összefüggő hálózatának kialakítása!

A területet több száz éve legelőként hasznosítják. Napjainkban juhokkal, kecskékkel, szarvasmarhákkal, és csekélyebb létszámban még lovakkal is legeltetik. Ráadásul az ürgék nagy szerencséjére, talajtani okok miatt olyan kopár, gyér növényzetű vízmosások is találhatóak itt, melyek szűkebb környezetében azokat a nehezebb időszakokat is átvészelte az állomány, amikor is évekre teljesen megszűnt a legeltetés, vagy intenzitása minimálisra csökkent. A fent felsorolt haszonállatok mindegyike más „technikával” legel, így igazán mozaikos, eltérő növényzeti borítottság jellemzi az élőhelyet, melyet a változatos mikrodomborzat tovább gazdagít.

Juhnyáj a Száraztóban

Legelő szarvasmarhák

Kotorék-sorozat vízmosás napsütötte oldalában

Az ürgék szempontjából nagy jelentőséggel bírnak a területen elszórtan álló cserjék és vadgyümölcsök, melyek egyrészt a kotorék bejáratát rejthetik, másrészt gyümölcseik az ürgék táplálékkínálatát színezik. Rágcsálóként természetesen főleg növényevők, de a kora tavaszi időszakban jellemző a rovarevés, amikor is legtöbbször a fekete gyalogcincér (Carinatodorcadion aethiops) az áldozat. Nyár közepétől a hullott gyümölcsöt is szívesen fogyasztják (almát, körtét, de főleg a mirabolánt, más néven „vadszilvát”, vagy „cseresznyeszilvát”).

Kotorék nyílik a csipkebokor tövében

Gyalogcincérek maradványai, a tettes ürge volt


Elfogyasztott gyümölcsök magjai a kotorék előterében

Egy ürgés legelő színes, gazdag élővilágnak ad otthont. Számos, természetvédelmi szempontból értékes faj kötődik ezekhez a területekhez, rovarviláguk rendkívül változatos. A Száraztó területein előfordul a bonyolult utódgondozásáról ismert, az utóbbi évtizedekben szintén nagyon megritkult állományú nagyfejű csajkó (Lethrus apterus). Van olyan faj, amely kifejezetten szorosan kötődik az ürgéhez, mint pl. az ürgevendég trágyatúró (Onthophagus vitulus), mellyel a lakott kotorékokban találkozhatunk.

Nagyfejű csajkó

Ürgevendég trágyatúrók

A gazdag rovarvilág számos madárfajt vonz. Költ a területen a Bükkalján ritkának mondható szalakóta (Coracias garrulus), a parlagi pityer (Anthus campestris), vagy a jóval gyakoribb búbosbanka (Upupa epops) és a tövisszúró gébics (Lanius collurio). A madarak között is akad, akinek fontos az ürge föld alatti tevékenysége. Elhagyott kotorékaiban költ itt a hantmadár (Oenanthe oenanthe), mely esetében ez a régebben gyakoribbnak mondható fészkelőhely-választás mára nagyon megritkult.

Szalakóta zsákmányával


Parlagi pityer

Búbosbanka

Fiatal tövisszúró gébics

Építő az albérlőkkel (ürge hantmadarakkal)

A ragadozómadaraink közül előszeretettel vadásznak ezen a legelőn (nem kifejezetten az ürgére, bár néha ez is előfordul…) a vörös vércsék (Falco tinnunculus), egerészölyvek (Buteo buteo), a békászó sas (Clanga pomarina). Persze az ürge sincs biztonságban. A tundrán lévő költőhelyeikre némileg késve induló, hazánkban telelő gatyás ölyvek (Buteo lagopus) találkozhatnak a Száraztóban a korán ébredő ürgékkel, utóbbiak nagy bánatára! Nyáron ritkán tűnik fel a rokonságból a pusztai ölyv (Buteo rufinus), amely szintén kedveli az ürgediétát. Rendszeresen látogatja a területet egy-két, az ürgefogásra is hajlamos héja (Accipiter gentilis), és a közelben költő parlagi sasok (Aquila heliaca), kerecsensólymok (Falco cherrug) is gyakori vendégek. Utóbbi két, kiemelkedő madártani értékünk esetében régebben nagyobb jelentőséggel bírt az ürge, mint a fiókanevelés idején fontos táplálékállat. Mára, megritkulása okán országos léptékben veszített jelentőségéből, de lokálisan (mint itt is) gyakrabban szerepelhet ragadozómadaraink étlapján. Emlősök közül, mint a száraztói ürgék gyakoribb predátora, a vörös róka (Vulpes vulpes) érdemel említést.

Békászó sas vártán

Vadászó parlagi sas

Pihenő kerecsensólyom

A tavaszi, nyári zsongás most egy időre alábbhagy a Száraztó ürgés legelőin, de márciustól újra láthatjuk az ide-oda iramodó ürgéket, és hallhatjuk - először talán kissé álmos - füttyögésüket!


Kleszó  András
Kleszó András
természetvédelmi őr

Kapcsolódó

4 Austausch mit dem Kiskunság Nationalpark / Exchange with the Kiskunság National Park

4 Austausch mit dem Kiskunság Nationalpark / Exchange with the Kiskunság National Park

2023.04.19. 14:18
Vom 23. bis zum 28. Oktober waren wir in dem Kiskunság Nationalpark, der Nationalpark wurde im Jahr 1975 gegründet und liegt zwischen Donau und Theiß in der Mitte von Ungarn. Die beiden Freiwilligen Paul und Tristan absolvieren hier ihren Freiwilligendienst, wie Marei und ich sind sie auch mit dem Kulturweit Programm in Ungarn. Damit wir die diversen Landschaftsformen in Ungarn etwas besser kennen und verstehen lernen können, haben wir uns, so wie die Freiwilligen vor uns für ein gemeinsames Austausch Projekt entschieden. Während sich das bewaldete Bükk Gebirge durch verschiedene Karstformationen und Kalksteinberge auszeichnet, sind im Kiskunság Nationalpark verschiedene Steppen, Salzwiesen und Weiden vorzufinden. Beide Nationalparks sind also sehr unterschiedlich und in ihrer Biodiversität einzigartig, weshalb der Austausch eine spannende Lernmöglichkeit darstellt. An dem meisten Tagen waren wir mit Csaber einem der Ranger des Kiskunság Nationalparks unterwegs, dieser hat uns viel über die Artenvielfalt in Nationalpark erklärt. Die Puszta steppe bieten ein Lebensraum für zahlreiche Pflanzen und Tiere, so hatten wir das Glück an einem Tag great bustards (Großtrappen) zu sehen. Diese gehören mit einem Gewicht von bis zu 16 kg zu den schwersten flugfähigen Vögeln der Welt. In den letzten zweihundert Jahren ging der Mitteleuropäische Bestand fast verloren, weshalb die Vögel heute besonders geschützt werden müssen. Weiterhin haben wir Common Hackberries (Amerikanischer Zürgelbaum) herausgerissen, diese aus Amerika importierte Pflanze stellt durch ihre rasante Verbreitung eine starke Gefährdung für die Artenvielfalt da. Die Lebensbedingungen im Nationalpark sind günstig für die Common Hackbeeries, so dass sie sich schnell weiterverbreiten können, weshalb ihr Bestand reguliert werden muss. Breitet sich eine invasive Pflanzenart zu weit aus und gefährdet die heimische Artenvielfalt, so wird eingegriffen. Würden sich die invasiven Pflanzen weiter ausbreiten und dann von einer Krankheit befallen werden, so wären direkt alle Pflanzen betroffen, aus diesem Grund soll die Artenvielfalt geschützt werden. Im Kiskunság Nationalpark durften aber auch viele andere spannende Erfahrungen machen, in der Waldhütte in welcher wir in der Woche unseres Aufenthalt gelebt haben, gab es keine Heizung, weshalb wir Holz gehakt haben um zu heißen, Trinkwasser gab aus Kanistern und zum Duschen haben wir ein Duschfeuer angemacht. Durch diese Erfahrung sind uns viele Privilegien noch einmal deutlich bewusster geworden und wir haben sie noch mehr zu schätzen gelernt. Die Erfahrungen im Kiskungság Nationalpark waren also auf ganz vielen verschiedenen Ebenen sehr bereichernd.
Tovább olvasom
2 Unterwegs mit Ranger / ​Our experiences  with the rangers

2 Unterwegs mit Ranger / ​Our experiences with the rangers

2023.04.19. 14:04
RonjaInsgesamt gibt es im Bükki Nationalpark 34 Ranger/Innen, die Aufgaben von Ranger/Innen sind sehr vielfältig. Die ursprüngliche Bedeutung ist die Betreuung eines Schutzgebietes, zu ihren Aufgaben gehören zum Beispiel Instandhaltungsarbeiten, sie kümmern sich um invasive, so wie schützenswerte Tier und Pflanzenarten, sie führen Exkursionen im Nationalpark und arbeiten an Forschenden Tätigkeiten. Häufig haben Ranger:Innen ein Gebiet in welchem sie Spezialisiert sind, so dass sich einige Ranger besonders gut mit Vögeln auskennen und andere mit Insekten oder Pflanzen. Als ersten Ranger durften wir Atila bei seiner Arbeit in Szilvásvárad begleiten, wir haben von ihm viel über die Relevanz von Biodiversität gelernt und warum Monokulturen so gefährlich für einen Wald sein können. Die Artenvielfalt von Pflanzen in einem Gebiet bietet vielen Tieren einen Lebensraum, deshalb ist eine kontrollierte Abholzung der Wälder kombiniert mit einer kontrollierten Aufforstung relevant für die Aufrechterhaltung von Artenvielfalt. So fällt es beispielsweise in Atilas Aufgabenbereich die Holzfällung zu kontrollieren. Wenn an den falschen Stellen oder zu viele Bäume gefällt werden, kann dies die Biodiversität in einem Gebiet gefährden. Deshalb gibt es genaue Pläne, welche Bäume gefällt werden dürfen. Bei der Aufstellung dieser Pläne gilt es die Interessen der Forstindustrie und die des Naturschutzes in Einklang miteinander zu bringen. Auch Totholz ist ein wichtiger Bestandteil des Nährstoffkreislaufs im Wald, da dieses durch Insekten und Pilze abgebaut wird und so wieder Nährstoff für neue Pflanzen darstellt. Deshalb ist es wichtig, dass Totholz nicht direkt aus dem Wald gebracht wird, sondern für einige Jahre im Naturkreislauf zu lassen. Weiterhin haben wir Fußspuren von Wölfen und Hirschen gesehen und durften etwas über die Verhaltensweisen dieser Tiere erfahren. Am 14. Oktober waren wir Wasservögel zählen, die Aufnahme des Bestandes ist wichtig um den Schutz von bedrohten Arten gewährleisten zu können, so kann erfasst werden wie sich die Rastbestände entwickeln. Ist eine Vogelart vor dem Aussterben bedroht, dann kann diese beispielsweise unter Artenschutz gestellt werden, so wird der Fortbestand gewährleistet. Außerdem haben wir die Bedrohung durch invasive Tierarten verstehen gelernt, so kann ein ehemaliges exotisches Haustier, welches achtlos in der Natur ausgesetzt wird dort eine Bedrohung für die heimischen Tiere sein. Außerdem haben wir Bieber Dämme gesehen und verstehen gelernt, welchen Einfluss sie aus auf das Pflanzenwachstum um den Damm herum haben können. In Verpelét haben wir an einer invasiven Pflanzen Kontrolle teilgenommen, hier haben wir Büsche rausgerissen, welche invasiv waren, da diese eine Bedrohung für die Artenvielfalt in Verpelét darstellen. Durch das Herausreißen der invasiven Büsche soll der Platz für die heimische Artenvielfalt erneut hergestellt werden. Die Wiesen bieten vielen Blumen einen Platz zum Blühen doch die Büsche stellen eine Konkurrenz in Bezug auf die zur Verfügung stehenden Mineralien da, weshalb es notwendig ist sie zu entfernen.
Tovább olvasom