„Nem várhatsz mindig arra, hogy mások meglátogassanak. Néha neked kell meglátogatnod másokat.” (A.A.Milne: Micimackó, részlet)
Gyakorta felreppen a hír arról, hogy barnamedve nyomát, vagy magát az állatot vélték látni Igazgatóságunk területén. Munkatársaink minden ilyen bejelentést haladéktalanul megvizsgálnak, ha kell, akkor hitelesítenek.
Fontos, hogy amennyiben medvét észlelünk, haladéktalanul jelezzük igazgatóságunknak az alábbi ügyeleti telefonszámon: +36 30 861-3808
Fotónk a Veresegyházi Medveotthonban készült Fotó: Kozma Attila
Ilyen esetekben sokak fejében megfordul a kérdés: „Honnan kerül ide egy medve?”
A mackók felbukkanása a hazai erdőkben persze nem megy csodaszámba, hiszen Szlovákia felől – mivel a nagyragadozók, így a medvék sem ismerik az államhatár fogalmát – egyre gyakrabban tesznek egy kis kiruccanást az Északi-középhegység, ezen belül is a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság erdeibe vagy azok környékére. Hogy mi hajtja őket hozzánk, azt csak valószínűsíteni tudjuk. Ilyen „vendégeskedésre” noszogató esemény lehet a törzsterületükön egy erős zavarás (pl. hajtóvadászat, vagy intenzív erdészeti munkák), főleg a fiatal, az anyjukat már elhagyó kamaszmedvék esetében új territórium keresése, esetleg párkeresés vagy épp' átmeneti táplálékhiány. A medvék itthoni szaporodására és tartós megtelepedésére azonban egyelőre nincsenek adataink. Úgy tartja a tudomány, hogy a medve „lakóhelye” ott van, ahol világra hozza a bocsait, tehát a szaporodási területen. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a „lakóhelyükről”, tehát a szlovákiai erdőkből nem ruccannak át időlegesen más, akár hazai élőhelyekre is.
A közvetlen zavaráson és a párválasztáson túl, nagyon gyakran az élelemhiány áll a kóborlásuk hátterében. Ugyanis a medvék, bár a nagyragadozók közé soroljuk őket, többnyire erdei gyümölcsökkel, gombákkal táplálkoznak, de ha eléjük kerül, akkor beleesznek az elhullott vadakba is. Ha belegondolunk abba, hogy a szlovákiai erdőségek mentén milyen népszerű a vadon termő erdei gyümölcsöknek, szedernek, málnának, áfonyának az utak menti árusítása, feldolgozása, nem is csodálkozhatunk azon, hogy szegény mackók gombaszezonban vagy gyümölcsérés idején gyakran kényszerülnek arra, hogy távolabbi területeken keressék a meg a betevőt. Intenzíven vadászni csak nagy ritkán szoktak, akkor is inkább a legyengült, idős példányok fanyalodnak erre.
Fontos tudunk, hogy az embert nem tekintik potenciális zsákmánynak, nem vadásznak ránk, a médiában keringő medvék okozta balesetek majd mindegyikéről az derül ki végül, hogy az ember hibázott, hergelte őket. „Egy jó fotót” szeretett volna készíteni a „cuki medvebocsról”, vagy az anyamedvéről, megpróbálta elkergetni a kirándulás közben elfogyasztani szándékozott tábori ételtől, a kukoricásból vagy éppen a gyümölcsösből. A barnamedvék, mint a legerősebb és egyben leggyorsabb Kárpát-medencei nagyragadozók, egyszerűen nem szoktak hozzá, hogy őket bárki megzavarja, pláne a táplálékáról elűzze.
Tudnunk kell, hogy az erdőben bizony a medve a főnök. A velük való viselkedési szabályokról – de nevezhetjük etikettnek is – az Igazgatóságunk honlapján részletes leírás található.
A barnamedve fokozottan védett állat hazánkban, pénzben kifejezett természetvédelmi értéke 250 000 Ft, elpusztítása bűncselekménynek minősül. Tehát a természetvédelem hatáskörébe tartozik minden ezzel kapcsolatos cselekmény, amihez, ha szükségesnek ítéli, kérheti más ágazatok (erdészetek, vadásztársaságok) segítségét is.
„Róbert Gida lemászott a fáról.
– Csacsi öreg medvém – mondta –, hát mit csináltál? Előbb kétszer egymás után megkerülted a cserjét, aztán Malacka utánad szaladt, aztán megint kétszer megkerültétek, s éppen a negyedik körbe fogtatok bele...
– Várj csak – mondta Micimackó, és mancsai közé fogta a fejét.
Leült, gondolkodott, nagyon erősen gondolkodott. Aztán beillesztette talpát az egyik lábnyomba, kétszer megdörgölte az orrát, és felállt.
– Úgy van – mondta Micimackó. – Most már világos – tette még hozzá. – Nyilvánvaló, hogy félre voltam vezetve. Meg fogom vizsgáltatni az agyvelőmet. Úgy látszik, ráment az influenza.
– Te a legédesebb és legjobb Mackó vagy a világon – mondta Róbert Gida vigasztalóan.
– Ugye? – mondta Mackó reménykedve. És aztán hirtelen felragyogott. – Agyvelő ide, agyvelő oda – mondta, – már kész van az ebéd.
Ebben megegyezve hazamentek.”
(A.A.Milne: Micimackó, részlet)
