Ne csókolgasd, ne simogasd! 2021.04.18. 16:22

Persze épeszű ember nem csókolja meg a békát, a szalamandrát pedig még annyira sem, hogy is jut ilyesmi valakinek az eszébe?

Ugyan ott van a népmesei motívum, lásd bánatos-magányos királylány, rusnya béka, csók csattan és ím a világszép királyfi karjában a bánatos királylány.

Azonban elvonatkoztatva ettől a mesebeli jelenettől, mégiscsak komoly veszélyt jelenthetünk a tavaszi tavacskák, tócsák, holtágak kétéltűire, méghozzá pont azzal, hogy kézbe vesszük őket, vagy épp ujjunk közül siklatjuk vissza a vízbe, miután közelről megcsodáltuk formáját, színét. Mert bármilyen óvatosan, szeretettel zárjuk tenyerünkbe a malachitzöld ékszerként csillogó levelibékát, vagy a lassan somfordáló, szurokfekete alapon narancssárga-pöttyös foltos szalamandrát, ezzel az egy mozdulattal önkéntelenül is, akár lassú kínhalálukat okozhatjuk. Persze az ilyen esetekben mi csak közvetítői lehetünk a „kétéltűgyilkos gombáknak”, amelyek a kétéltűek vékony bőrén megtapadva fokozatosan megbetegíthetik őket, végül pusztulást hozva rájuk.

A foltos szalamandrára és a többi farkos, illetve farkatlan kétéltű fajra leselkedő legfőbb veszélyt világszerte az egyre több élőhelyen megjelenő rajzóspórás gombafajok (kitridgomba - Batrachochytrium dendrobatidis, szalamandraevő kitridgomba - B. salamandrivorans) jelentik. Ezek a Délkelet-Ázsiából származó bőrgombák a kétéltűek globális és többnyire illegális kereskedelmén keresztül jutottak el a világ különböző részeire, így Európába is.

A kitridgombát (amely farkos és farkatlan kétéltűeket egyaránt támad) az 1990-es évek végén fedezték fel, és a világ egészen távoli helyein okozott már tömeges kétéltű elhullásokat, és sajnos, eddig mintegy 90 faj kihalását is a számlájára írhatjuk. Ezt a gombafajt hazánkban is megtalálták több tájegységben, de hozzá köthető állománycsökkenést még nem tudtak kimutatni.

A csak farkos kétéltűeken élősködő szalamandraevő kitridgombát a 2010-es évek elején, Nyugat-Európában fedezték fel. Feltételezések szerint, a díszállatként tartott kínai tűzhasú gőtével (Cynops orientalis) hurcolták be kontinensünkre, aztán szépen kikerült a természetes vizekbe és onnantól nem volt megállás, elképesztő pusztulás szegélyezte a terjedése útját. Itt az állatok testfelületén elszaporodva súlyos fekélyeket okoz, a bőr erőltetett hámlását indítja meg és végül szegény állat rövid időn belüli elhullását okozhatja. Ez olyan mértékű veszélyforrás, hogy Nyugat-Európában már több terület foltos szalamandra állományának írmagja sem maradt, az utolsó szálig kipusztult. Hazánk ebből a szempontból még ideig-óráig szerencsésnek mondhatja magát, mert a szalamadragyilkos gomba eddig még nem került elő régiónkból. Azonban ahogy mondani szokás: az ördög, pontosabban az éghajlatváltozással egyre nagyobb európai területeket meghódító szalamandragyilkos bőrgomba nem alszik.

Mit tehetünk azért, hogy legalább ettől a katasztrófától megóvjuk kétéltűinket? Egyrészt a kórokozó terjedésének megállítása érdekében Magyarországon 2017 júliusa óta tilos a szalamandrafélék (Salamandridae) és a szögletesfogsorú-gőtefélék (Hynobiidae) bármely fajának, valamint a koreai hasadékszalamandrának (Karsenia koreana) a forgalmazása, tartása és tenyésztése. Másrészt, és ez még inkább személyes felelősségünk is az ügyben, hogy egy-egy tavaszi, nyári kirándulásunk során, bármennyire is csábító ötletnek tűnik, de semmiképpen ne fogjuk meg a szalamandrákat, gőtéket és a békákat. Ha sorozatosan, kézfertőtlenítés nélkül veszünk kézbe több kétéltű példányt, akkor egyik helyről a másikra, az egyik állatról a másik állatra akaratlanul is átvihetjük a gomba spóráit. Rejtő Jenő szavait kicsit kifordítva, azt mondhatjuk, hogy „Nem állíthatunk minden szalamandragyilkos gombaspóra mellé egy természetvédelmi őrt!”. És persze a kitridgomba fertőzéstől függetlenül is ne feledjük, hogy hazánkban minden kétéltű- és hüllőfaj jogi oltalom alatt áll!

Szemléletesen mutatja be fenti témát a Vadonleső Program e célra összeállított videója:


A szalamandraevő kitridgomba okozta fertőzésről letölthető és nyomtatható leporelló a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület oldalán található.

Bakó Botond
gerinces-zoológiai szakreferens
Harmos Krisztián
Harmos Krisztián
tájegységvezető

Kapcsolódó

7 Aufenthalt im Harkály Ház von Mátrafüred / Our stay in the Harkály Ház in Mátrafüred

7 Aufenthalt im Harkály Ház von Mátrafüred / Our stay in the Harkály Ház in Mátrafüred

2023.04.19. 14:28
Im Zeitraum vom 05. bis zum 08. Dezember 2022 hatten wir einen Aufenthalt im „Harkály Ház”, was so viel wie „Spechthaus” bedeutet. Dieses ist ein Besucherzentrum in Mátrafüred. Die Mátra-Region gehört nicht direkt zum Bükk Nationalpark, aber die Naturschutzgebiete in dieser Region werden vom Direktorat des Nationalparks verwaltet. Daher konnten wir die Personen dort für einige Tage bei ihrer Arbeit unterstützen.Am Montagnachmittag hat uns der Ranger Gábor mit zum Harkály Ház genommen, wo wir uns erst einmal mit den Räumlichkeiten vertraut machen sollten. Am nächsten Morgen wollten wir eigentlich draußen arbeiten, aber es hat so in Strömen geregnet, dass sich stattdessen auf die Vorbereitungen für die später am Tag stattfindende Feier anlässlich des Jahresendes und der Heirat einer Mitarbeiterin konzentriert wurde. Dabei konnten wir uns viel mit dem Ranger Marton und der Mitarbeiterin Dora unterhalten, die uns nicht nur über ihre Arbeit, sondern auch über ihren Alltag einiges erzählt haben. Außerdem durften wir einige selbstgemachte ungarische Köstlichkeiten wie „Palacsinta“ – eine Art dünner Pfannkuchen – probieren. Als wir am Mittwochmorgen aus dem Fenster geschaut haben, konnten wir mit Vergnügen feststellen, dass nicht nur der Regen aufgehört hatte, sondern auch die Sonne schien. Dadurch konnten wir die anderen an diesem Tag bei der Arbeit rund um das Haus unterstützen, die vor allem Gartenarbeit vorsah. Unser letzter Tag in der Mátra-Region begann mit Arbeit auf den Grünländern mit vier Ranger:innen. Das bedeutet, dass wir in Mátraszentimre die Bäume, die die Ranger gefällt und kleingesägt hatten, auf Stapel schichten sollten. Gefällt wurden die Pinien, weil diese in Ungarn eine invasive Pflanzenart sind. Als invasive Pflanzenart haben sie hier keine natürlichen Feinde und damit einen Vorteil gegenüber einheimischen Pflanzenarten, denen sie dann auch Platz, Licht und Mineralien wegnehmen. Nach getaner Arbeit ging es dann von Gyöngyös mit dem Bus für uns zurück nach Eger.Im Zeitraum vom 05. bis zum 08. Dezember 2022 hatten wir einen Aufenthalt im „Harkály Ház”, was so viel wie „Spechthaus” bedeutet. Dieses ist ein Besucherzentrum in Mátrafüred. Die Mátra-Region gehört nicht direkt zum Bükk Nationalpark, aber die Naturschutzgebiete in dieser Region werden vom Direktorat des Nationalparks verwaltet. Daher konnten wir die Personen dort für einige Tage bei ihrer Arbeit unterstützen. Am Montagnachmittag hat uns der Ranger Gábor mit zum Harkály Ház genommen, wo wir uns erst einmal mit den Räumlichkeiten vertraut machen sollten.
Tovább olvasom