Történt, hogy május 12-én áramütés érte Heréden a focipálya mellett az ott költő gólyapár egyik tagját. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság őrszolgálatát hétfőn, május 13-án értesítették az esetről.
Molnár Márton kollégánk ment ki a helyszínre, aki azonosította gyűrűje alapján a helyben költő madarat, mely szerint nem volt kétség, hogy az ott fészkelő egyed pusztult el. Ekkor még a megmaradt szülő a fészken volt a fiókák felett, de etetni már nem tudta őket, mivel nem volt, aki leváltsa őt. Segítséget kértünk az MVM Émász Áramhálózati Kft. szakembereitől, akik egy emelőkosaras géppel feljuttatták kollégánkat a fészekhez, amiben 5 pár napos fióka volt.
Az ilyen kis fiókáknak még folyamatos szülői felügyeletre van szükségük, amit csak 2 gólya képes ellátni egymást váltva a fészken. Ugyanis az etetésen túl, hideg időben melegítésre, csapadéktól óvásra, tűző nap esetén árnyékolásra, ragadozók elleni védelemre is szükségük van, ezért a fészekalj kimentése mellett döntöttünk.
A kis gólyák első körben Harmos Krisztián kollégánkhoz kerültek, aki május 17-ig viselte gondjukat, míg a kicsinyek a Vidra Verda segítségével el nem jutottak Budapestre, az Állatkerti Vadállatmentő Központba. Itt a lelkes gondozók vették oltalmuk alá a fiatal gólyákat.
Míg a herédi gólyafik az állatkertben gyarapodtak, pünkösdvasárnap jött a hír, hogy a szügyi fészekben valami gond van a gólyafiókákkal, amit a szügyi gólyakamera nézői szombaton észleltek először. Sajnos igazuk lett, mert 19-én délután fél kettőkor az utolsó elpusztult fiókát tette ki a tojó a fészek szélére. Egyeztettünk a kamerát működtető helyi önkormányzattal. Frenyó Gábor polgármester úr begyűjtötte mind a 4 elpusztult fiókát és leellenőrizte a fészket, ahol már csak 1 tojás maradt.
A gólyapár nem hagyta ott a fészket, hanem a megmaradt tojáson még tovább kotlott pünkösdhétfőn is, annak ellenére, hogy az egy bezápult tojás volt. Ez a helyzet viszont lehetőséget teremtett a beavatkozásra, hogy egy új fészekaljat hozzunk létre a herédi fiókákból a szügyi gólyafészekben.
Némi szervezés után kedden Bíró Gábor önkéntesünk segítségével 2 gólyafióka visszaszállításra került Nógrádba, majd továbbszállítottuk őket Szügy községbe, ahol behelyeztük őket a fészekbe. Az ilyen dajkásításoknál mindig megvan annak a veszélye, hogy a pótszülők miként reagálnak az új jövevényekre. A madarak döntő többségénél a szaglással történő azonosításnak ugyan nincs szerepe, de ebben az esetben már nem volt élő fióka, tehát az etetési kulcsinger már két napja nem működött. Viszont a kamerának hála követhettük az eseményeket, így láttuk, hogyan reagál a gólyapár a fészekbe történő visszatéréskor. Némi hezitálás után a tojó madár ellenőrizte a fészek új tartalmát, csőrével meggyőződött arról, hogy életképesek-e a fiókák, amely emelgetésből és nem túl kedves bökdösésekből állt. A fiókák átmentek a teszten és befogadásra kerültek. Érdekes volt látni, hogy a fiókákra ülés előtt a tojó minden ételmaradékot kidobott a fészekből, teljesen kitisztította azt. Nemcsak az általunk a fészek mellé behelyezett apró halakat, hanem az általa visszaöklendezett nagy falatokat is.
Május 21. és 25. között több alkalommal komolyabb csapadék esett Nógrád vármegye szerte, így Szügy községben is, ezért kissé aggódtunk annak kapcsán, nehogy felfázzanak a fiókák, különösen annak a ténynek fényében, hogy az eredeti fiókák boncolásakor fény derült pusztulásuk okára. Tüdőgyulladás, melynek kiváltó oka felfázás és bakteriális fertőzés (madárinfluenza negatívok lettek a tetemek). Szerencsére a szülők gondosan óvták, etették őket, így felmerült még egy testvérük melléjük helyezésének lehetősége, melyet május 25-én este meg is valósítottunk. Ez a fióka már csak bele cseppent a jóba, őt már nem tesztelték a szülők.
A szügyi gólyakamera a következő linken keresztül követhető: https://www.ipcamlive.com/szugygolyakamera1
Felmerülhet a kérdés, miért vesződtünk annyit egy gólya fészekalj visszahelyezésével az eredeti, természetes környezetébe? A válasz a "természetes" szón van, ugyanis csak a fészekben nevelkedett gólyák képesek a faj normális viselkedésének mintázatait eltanulni. Az ember által nevelt egyedek sajnos imprintálódnak, olyan tulajdonságokat, viselkedési normákat is felvehetnek, amely nem a faj sajátja, például nem félnek az embertől és az élelmet tőlük várják. Ezért mentett fiókáknál mindig törekszünk a mihamarabbi adoptálásra, ha erre van mód. Van olyan fészek, odú, szülőpár, ahová egy vagy több fióka is biztonsággal, az eredeti fészekalj veszélyeztetése nélkül kihelyezhető. A szügyi esetben, mivel a teljes fészekalj elpusztult, 3 fióka kihelyezésére is módunk nyílt, más esetekben csak 1-1, maximum 2 fiókával szoktuk gyarapítani a fészekaljakat. Ez a sors vár az állatkertben maradt 2 fiókára is.
A mentésben közreműködők: Balázsovits János, Bíró Gábor, Csákiné Dobos Laura, Czuczor István, Harmos Krisztián, Fekete Ádám, Fekete Gabriella, Filó Fanni, Frenyó Gábor, Molnár Márton, Papp Ferenc, Pintér Zsolt, dr. Sós Endre.
A mentésben résztvevőknek köszönjük a segítséget!
