Gumicsövet zsákmányolt a szürke gém, vesztét is okozhatta volna 2024.07.22. 11:30

Amikor a környezetszennyezés hatásairól van szó, gyakran tűnnek fel megkapó felvételek műanyagot lenyelő tengeri madarakról, hálóba akadt delfinekről vagy műanyag karikába szorult tengeri teknősökről. Nem kell azonban egzotikus tájakra utaznunk ahhoz, hogy hasonlót lássunk, sajnos hazánkban is akadnak ilyen jelenségek.

Az eldobott, elhagyott szemét gyakran okozza különböző élőlények pusztulását. Bár a klímaváltozás vagy az élőhelyek megszűnésének árnyékában talán nem ez tűnik a legjelentősebb természetvédelmi problémának, mégis fontos beszélnünk róla.

Régóta ismerünk már néhány tipikus esetet, amikor a szemét állatok közvetlen pusztulását okozza. Közismert például, hogy a természetben hagyott damilok és kötelek gyakran okoznak problémát a madarak számára. Kollégáink rendszeresen mentenek meg olyan madarakat, melyek lábát fogságba ejtette egy-egy réten kint hagyott bálamadzag vagy fára felakadt damil. Sok madár a fészkébe is beépíti ezeket az anyagokat, így sokszor a fiókák is csapdába esnek és elpusztulnak. Vagy például az erdőben eldobált palackokról is tudott, hogy rovarok százait képes csapdába ejteni és elpusztítani.

Ezen tipikus esetek mellett azonban hazánkban is előfordul olyan, amikor madarak műanyagot fogyasztanak el. Nemrégiben a Zagyva mentén egy szürke gém (Ardea cinerea) különös esetét figyelhettük meg. Egy gémek és gólyák számára kiválóan alkalmas, sekély vizű élőhelyen figyeltük meg a madarakat, és színes gyűrűket próbáltunk leolvasni, amikor észrevettük, hogy egy szürke gém jókora siklót fogott. Alaposabban megnézve azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a zsákmány nem egy vízisikló, hanem egy gumicső. A cső mérete, színe, rugalmassága megtévesztette a gémet és teljes bizonyossággal siklónak hitte azt. Miután „azonosította” az áldozatot, elindult az ilyenkor jól megszokott reflexes mozdulatsor. Szigonyszerű csőrével rávágott a gumicsőre, megragadta, majd néhányszor alaposan megrázta, hogy kioltsa zsákmánya életét. Ezután nekilátott az elfogyasztásának, addig forgatta a csövet, míg az szépen beigazodott nyelőcsövébe. Ekkor elkezdte a „táplálék” lenyelését, nyakát kinyújtva, nagyra tátotta csőrét és a cső egyre mélyebbre került nyelőcsövében. Szerencsére elég hosszú (majd fél méter) és rugalmatlan volt ahhoz a cső, hogy a madár ne tudja teljesen lenyelni, így a gumi egy kis vége mindvégig kilógott a madár csőréből. Ekkor szerencsére kiöklendezte a csövet a madár. Sajnos azonban itt még nem volt vége a történetnek. Mivel a gumicső kulcsinger volt, ismét kiváltotta a gémből a zsákmányolási reflexet. Évmilliós ösztöneivel nem tudott szembeszállni a madár, így ismét lecsapott, megrázta a csövet, lenyelte, újra kiöklendezte. Ez a folyamat legalább négyszer-ötször megismétlődött a szemünk előtt (és előtte még ki tudja hányszor), s mivel a terepviszonyok miatt lehetetlen volt bejutni a madárhoz, így nem tudtunk segíteni rajta. Végül azonban szerencsésen zárult a történet, a szürke gém egy idő után felismerte, hogy nem fogja tudni lenyelni különös zsákmányát és otthagyta azt.

Ha ez a bizonyos gumicső némileg rövidebb, könnyen a madár halálát okozhatta volna. Sokszor az olyan szemét is okozhat problémát az élővilágban, amelyekről nem is gondolnánk, hogy ártalmas lehet.


Molnár Márton
természetvédelmi őr

Kapcsolódó

8 Unsere Erfahrungen als Freiwillige in Ungarn

8 Unsere Erfahrungen als Freiwillige in Ungarn

2023.04.19. 14:31
Seit fast fünf Monaten sind wir nun schon hier in Ungarn und arbeiten im Direktorat des Bükk-Nationalparks. Schon etwas emotional schauen wir auf den letzten Monat und die Zeit, die uns noch in unserem Freiwilligendienst bleibt. Aber vor allem schauen wir voller Dankbarkeit auf die Zeit, die wir hier schon verbracht haben. Der sechsmonatige Freiwilligendienst hier in Ungarn war für uns beide die erste lange und vor allem alleinige Reise ins Ausland und am Anfang haben wir uns natürlich unsere Gedanken gemacht, ob alles so verlaufen würde, wie wir es uns erhofften. Wenn wir eins gelernt haben, dann ist es, dass man aus schwierigen Situation am besten lernen kann und dass Erfahrungen – egal ob gute oder schlechte – uns als Menschen wachsen lassen. In unserer Zeit hier hatten wir das Glück, vor allem gute Erfahrungen machen zu dürfen: Wir haben die Gastfreundschaft vieler Ungar:innen kennengelernt, Freundschaften fürs Leben geknüpft und sind ein ganzes Stück eigenständiger geworden. In den letzten fünf Monaten sind wir viel gereist, haben unser Bestes im Ungarisch lernen gegeben und viele neue Menschen kennengelernt. Des Weiteren haben wir einen Einblick in die Natur des Bükk-Gebirges und die vielfältigen Aufgaben des National- und Geoparks gewinnen können. Besonders bei der Arbeit mit den Ranger:innen war es spannend, ihren Blick auf Bio- und Geodiversität vermittelt zu bekommen. Aber nicht nur die Vielfalt der Natur haben wir ganz neu betrachten und verstehen gelernt, wir haben auch gelernt zuzuhören. Wenn wir mit Freund:innen und Verwandten von Zuhause telefoniert haben, wurden wir oft gefragt, wie Ungarn und seine Menschen denn so seien. Während der Zeit hier haben wir gelernt, dass es keine einfache Antwort auf diese Fragen gibt; es ist nicht leicht zu sagen, wie ein ganzes Land ist oder alle Menschen in diesem Land sind. Denn jeder Mensch ist ein Individuum mit eigener Geschichte und eigenem Blick auf die Welt. Wir können bloß zuhören und versuchen, zu verstehen, wie die einzelnen Menschen denken, ohne etwas verallgemeinern zu wollen. Und mit je mehr Menschen wir uns unterhalten haben, desto vielschichtiger wurde unsere Sichtweise. Denn wie in jedem Land haben die Menschen auch hier ganz unterschiedliche Sichtweisen und Perspektiven auf unterschiedliche Themen – egal ob im Alltag, bei Persönlichem, der Lebensweise oder Politik. Der Freiwilligendienst hat uns gelehrt, dass ganz viel Schönes geschehen kann, wenn man etwas Neues ausprobiert, offen an Herausforderungen herangeht und einfach mal „ja“ sagt. Beim Einleben hat es sehr geholfen, uns unser Zuhause gemütlich einzurichten und mit Fotos, Pflanzen und Kerzen zu personalisieren sowie die Stadt Eger und ihre Menschen möglichst gut kennenzulernen. Momentan nehmen wir zum Beispiel an einem Jumping-Kurs teil; mit vielen Einheimischen Sport zu machen, ist jedes Mal ein Highlight unserer Woche. Uns hat dieser Auslandsaufenthalt im Rahmen eines Freiwilligendienstes unglaublich stark bereichert und können ihn aus vollem Herzen weiterempfehlen. Wir wünschen dir alles Gute für die nächste Reise! Marei und Ronja
Tovább olvasom