Gumicsövet zsákmányolt a szürke gém, vesztét is okozhatta volna 2024.07.22. 11:30

Amikor a környezetszennyezés hatásairól van szó, gyakran tűnnek fel megkapó felvételek műanyagot lenyelő tengeri madarakról, hálóba akadt delfinekről vagy műanyag karikába szorult tengeri teknősökről. Nem kell azonban egzotikus tájakra utaznunk ahhoz, hogy hasonlót lássunk, sajnos hazánkban is akadnak ilyen jelenségek.

Az eldobott, elhagyott szemét gyakran okozza különböző élőlények pusztulását. Bár a klímaváltozás vagy az élőhelyek megszűnésének árnyékában talán nem ez tűnik a legjelentősebb természetvédelmi problémának, mégis fontos beszélnünk róla.

Régóta ismerünk már néhány tipikus esetet, amikor a szemét állatok közvetlen pusztulását okozza. Közismert például, hogy a természetben hagyott damilok és kötelek gyakran okoznak problémát a madarak számára. Kollégáink rendszeresen mentenek meg olyan madarakat, melyek lábát fogságba ejtette egy-egy réten kint hagyott bálamadzag vagy fára felakadt damil. Sok madár a fészkébe is beépíti ezeket az anyagokat, így sokszor a fiókák is csapdába esnek és elpusztulnak. Vagy például az erdőben eldobált palackokról is tudott, hogy rovarok százait képes csapdába ejteni és elpusztítani.

Ezen tipikus esetek mellett azonban hazánkban is előfordul olyan, amikor madarak műanyagot fogyasztanak el. Nemrégiben a Zagyva mentén egy szürke gém (Ardea cinerea) különös esetét figyelhettük meg. Egy gémek és gólyák számára kiválóan alkalmas, sekély vizű élőhelyen figyeltük meg a madarakat, és színes gyűrűket próbáltunk leolvasni, amikor észrevettük, hogy egy szürke gém jókora siklót fogott. Alaposabban megnézve azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a zsákmány nem egy vízisikló, hanem egy gumicső. A cső mérete, színe, rugalmassága megtévesztette a gémet és teljes bizonyossággal siklónak hitte azt. Miután „azonosította” az áldozatot, elindult az ilyenkor jól megszokott reflexes mozdulatsor. Szigonyszerű csőrével rávágott a gumicsőre, megragadta, majd néhányszor alaposan megrázta, hogy kioltsa zsákmánya életét. Ezután nekilátott az elfogyasztásának, addig forgatta a csövet, míg az szépen beigazodott nyelőcsövébe. Ekkor elkezdte a „táplálék” lenyelését, nyakát kinyújtva, nagyra tátotta csőrét és a cső egyre mélyebbre került nyelőcsövében. Szerencsére elég hosszú (majd fél méter) és rugalmatlan volt ahhoz a cső, hogy a madár ne tudja teljesen lenyelni, így a gumi egy kis vége mindvégig kilógott a madár csőréből. Ekkor szerencsére kiöklendezte a csövet a madár. Sajnos azonban itt még nem volt vége a történetnek. Mivel a gumicső kulcsinger volt, ismét kiváltotta a gémből a zsákmányolási reflexet. Évmilliós ösztöneivel nem tudott szembeszállni a madár, így ismét lecsapott, megrázta a csövet, lenyelte, újra kiöklendezte. Ez a folyamat legalább négyszer-ötször megismétlődött a szemünk előtt (és előtte még ki tudja hányszor), s mivel a terepviszonyok miatt lehetetlen volt bejutni a madárhoz, így nem tudtunk segíteni rajta. Végül azonban szerencsésen zárult a történet, a szürke gém egy idő után felismerte, hogy nem fogja tudni lenyelni különös zsákmányát és otthagyta azt.

Ha ez a bizonyos gumicső némileg rövidebb, könnyen a madár halálát okozhatta volna. Sokszor az olyan szemét is okozhat problémát az élővilágban, amelyekről nem is gondolnánk, hogy ártalmas lehet.


Molnár Márton
természetvédelmi őr

Kapcsolódó

2023/1 5. Butterfly studies

2023/1 5. Butterfly studies

2023.07.10. 15:54
Am heutigen Tage durfte ich zwei Ranger und einen aus Deutschland angereisten Forscher (juhuu) in ein Waldstück nahe Kerecsend begleiten. Der Forscher wollte die gefährdete Schmetterlingsart Maivogel (Euphydryas maturna) (Wikipedia-Link für die Interessierten: https://de.wikipedia.org/wiki/Maivogel ;) ) untersuchen, bzw. besser gesagt deren Raupen und Lebensraum.Der Maivogel kommt natürlicherweise in Ost- und Mitteleuropa vor, jedoch nur sehr lokal und die Populationen liegen weit verstreut. Leider ist er, wie so viele Arten, stark vom Aussterben bedroht (unter anderem aufgrund von Lebensraumverlust durch Forstwirtschaft und dem Einsatz von Insektiziden). In Deutschland gibt es beispielsweise nur noch vier verschiedene Populationen. In Ungarn gibt es noch eine etwas weitere Verbreitung (bei der letzten Zählung wurden etwa zwanzig Individuen festgestellt), unter anderem auf dem Gebiet des Bükk Nationalpark Direktorats in der Nähe der Kleinstadt Kerecsend. Aus diesem Grund ist der Forscher extra aus Deutschland angereist, um sich hier ein Bild der Lebensräume zu machen.Wir machten uns also auf die Suche nach den Raupen des Maivogels, welche für gewöhnlich an Eschen und Ligustern zu finden sind. Leider hat das Wetter mal wieder nicht mitgespielt (warum schneit es im April L ??) und die Raupen haben sich alle verkrochen, sodass nicht einmal der speziell darauf trainierte Artenspürhund die Raupen finden konnte.Alles in allem war es jedoch ein interessanter (wenn auch seeehr kalter) Nachmittag, bei dem ich wieder etwas Neues gelernt habe.Zum Abschluss haben wir uns noch bei einem Kaffee aufgewärmt und dann war es Zeit für den Feierabend!
Tovább olvasom