Egykor a kácsi strandra indulva nem volt szükség nagy készülődésre, egy reklámszatyorban is elfért a fürdőruha, a törölköző meg a képes újság. Ma a következőkre lenne szükségünk: vastag nadrág, hosszúszárú gumicsizma, távcső, határozókönyvek és munkavédelmi sisak – utóbbi csak akkor, ha biztonságban akarunk átöltözni…
Jelen cikkünk ENNEK a sorozatnak a folytatása.
A kácsi fürdőháztól kőhajításnyira egykor strand is épült a fürödni vágyók nagy örömére. Tegyünk hát egy virtuális sétát, és nézzük meg a helyet közelebbről. Átvágunk a parkon, átkelünk egy fahídon és már meg is érkeztünk a bejárathoz. A drótkerítést sűrűn befutó növényzeten nem látni át. Elsőre az a furcsa, hogy a strandoló gyerekek zsibongása helyett legfeljebb madárcsicsergést hallunk. Mielőtt belépnénk, egy lezser mozdulattal vegyük elő mellényzsebünkből a kifejezetten e célból magunkkal hozott, virtuális időutazásokhoz használható szemüvegünket. Csukjuk be a szemünket és lépjünk be. Nem ér lesni! Most pedig, ha az okulárén van digitális időeltolódás beállító (ma már alapfelszereltség), állítsuk vissza 1920-ra, majd indítsunk egy lejátszást!
Kács-Tapolca fürdő az 1920-30-as években (Lénárt László gyűjteményéből)
Kácsfürdő, 1935 (Lénárt László gyűjteményéből)
Kácsi strand,1968 (Lénárt László gyűjteményéből)
A víz régen is nagy kincs volt, még ha több is volt belőle. A fürdőházban található Tükör-forrás medencéje és az ülőfürdők népszerűek voltak, ám csak korlátozott számú vendég számára tették lehetővé a kikapcsolódást. Talán a fokozódó igények kielégítése céljából merülhetett fel egy nagyobb vízfelület kialakítása. Ezért az 1920-as években meg is épült a strand. Egyetlen, 30 méter hosszú és 15 méter széles medence került kialakításra. A medence végében tágas öltözőépület állt. Akárcsak a medence körüli korlátot, az öltözőépületet is többször átalakították az adott kor ízlésének megfelelően. A medence mellett széles, gondozott zöldterület állt a fürdőzők rendelkezésére. Lehetett pihenni, napozni, játszóteret igénybe venni. Egy időben talán Bambit is árultak... A medencét langyos (20-22 °C) forrásvíz táplálta. Az akkori igényeket ez teljesen kielégítette, ezért a Bükk lábánál feltárt termálvizekre épült fürdőkkel is sokáig versenyképes maradt a hely. A település képeslapjainak egyik meghatározó eleme volt a strand. A közelben létesített úttörőtábor lakóinak levelei pedig sokunk gyerekkorának élményeit idézik fel. A strand az 1990-es években zárt be, valószínűleg már nem volt fenntarthatóan üzemeltethető.
Vajon mi történik egy ilyen hellyel, ha 30 évig nem néz feléje senki? Vegyük le időutazó szemüvegünket és nézzünk szembe a valósággal! Ha valaki kapásból azt mondja rá, hogy „érintetlen természet”, nem jár messze a valóságtól. Mindenütt buja zöld növényzet, amely strandot legfeljebb nyomokban tartalmaz. Szinte látni, ahogy a magok, sarjak, csemeték végtelennek tűnő ideig tartó várakozást követően lerohanták a területet.
Kácsi strand, 2022 (Farkas Roland)
A nagy zöld tömegből előtűnnek azért az épített elemek is. A medence fala a földbe mélyítve masszívan áll, kopott kék korlátja segít, hogy követhessük széleit. Télen-nyáron térdig érő víz van benne. Lépcsői egy sűrű égerligetbe vezetnek, alján dúsan tenyészik sás, moha és haraszt. Az egykori öltöző irányába haladva az „erdő” letörpül, helyét először nádas, majd vízben tocsogó gyékényes veszi át. Mintha csak egy természetes tavunk szegélyében járnánk. A „Medencébe beugrálni tilos!” felszólítás most az egyszer racionálisnak tűnik.
Gazdag aljnövényzetű égeres az egykori medencében, 2022 (Farkas Roland)
A strand felhagyása után az itt eredő források vize újra szétterült az egykori gyepen. A napozó helyén sűrű, magas sástenger fogja körbe a méteres vízben álló égereket. Tavasztól őszig zeng a jól ismert dal - „Jaj, úgy élvezem én a strandot…” - békakuruttyolásos feldolgozása itt ma is vezeti a slágerlistákat. Szép időben napozók is fekszenek a parton. Ugyanakkor a mocsári teknősök nem szeretik, ha eme kedvenc elfoglaltságuk közben megzavarják őket és bosszankodva csobbannak be a vízbe. Lepkék és szitakötők cikáznak, éjjel pedig a denevérek kedvenc találkahelye. Az öltözőt kúszónövények igyekeznek jótékonyan eltakarni. Ha itt akarnánk átöltözni, komoly kihívást jelentene az omladozó mennyezet és a hiányzó nyílászárókon át potenciálisan kukkolók egyidejű szemmel tartása. Csernobil vagy Jurassic Park? – merülhet fel a kérdés. Aki filmélményei ellenére, dacolva a velociraptoroktól való félelmével, mégis besétál a sás és nád közé, az megtalálhatja az egykori homokozót és a libikókákat is. Utóbbiak furcsa módon nem nyikorognak úgy, mint ahogyan azt gyermekkorunkban megszoktuk…
Megmaradt műtárgyak a medence alján, 2022 (Farkas Roland)
A természet egy időre kölcsönadta ezt a területet nekünk, most azonban újra magáénak tekinti. A felhagyást követő látványos változások igazolják a természetes regenerációs folyamatok erejét és reményt adnak arra, hogy nem minden marad beton és fém örökké. Akárcsak a fürdőház, a strand is zárva van, legfeljebb szakemberek látogathatják. Bízunk azonban abban, hogy az egyedülálló átalakulás helyszíne – ha nem is strandként – egyszer bemutatható lesz.
Zöldtetős, zéró emissziós öltözőépület, 2022 (Kozma Attila)
Eltelt kb. 30 év a strand felhagyása és 200 év a fürdőház alapítása óta. Hogyan süllyedhetnénk ennél is mélyebbre az időben? Elég, ha a strandról visszasétálunk a parkban az első fahídig. Megállunk, a patak fölé hajolunk. Meglátjuk a rengeteg apró, fekete pontot a víz alatti köveken. Aztán ugrunk. Közel 2 millió évet.
Folytatása következik…
KAPCSOLÓDÓ CIKKEINK: