Kácsi időutazások II.: Spontán zöldterület-fejlesztés a kácsi strandon 2024.01.05. 11:22

Egykor a kácsi strandra indulva nem volt szükség nagy készülődésre, egy reklámszatyorban is elfért a fürdőruha, a törölköző meg a képes újság. Ma a következőkre lenne szükségünk: vastag nadrág, hosszúszárú gumicsizma, távcső, határozókönyvek és munkavédelmi sisak – utóbbi csak akkor, ha biztonságban akarunk átöltözni…

Jelen cikkünk ENNEK a sorozatnak a folytatása.


A kácsi fürdőháztól kőhajításnyira egykor strand is épült a fürödni vágyók nagy örömére. Tegyünk hát egy virtuális sétát, és nézzük meg a helyet közelebbről. Átvágunk a parkon, átkelünk egy fahídon és már meg is érkeztünk a bejárathoz. A drótkerítést sűrűn befutó növényzeten nem látni át. Elsőre az a furcsa, hogy a strandoló gyerekek zsibongása helyett legfeljebb madárcsicsergést hallunk. Mielőtt belépnénk, egy lezser mozdulattal vegyük elő mellényzsebünkből a kifejezetten e célból magunkkal hozott, virtuális időutazásokhoz használható szemüvegünket. Csukjuk be a szemünket és lépjünk be. Nem ér lesni! Most pedig, ha az okulárén van digitális időeltolódás beállító (ma már alapfelszereltség), állítsuk vissza 1920-ra, majd indítsunk egy lejátszást!

Kács-Tapolca fürdő az 1920-30-as években (Lénárt László gyűjteményéből)

Kácsfürdő, 1935 (Lénárt László gyűjteményéből)

Kácsi strand,1968 (Lénárt László gyűjteményéből)

A víz régen is nagy kincs volt, még ha több is volt belőle. A fürdőházban található Tükör-forrás medencéje és az ülőfürdők népszerűek voltak, ám csak korlátozott számú vendég számára tették lehetővé a kikapcsolódást. Talán a fokozódó igények kielégítése céljából merülhetett fel egy nagyobb vízfelület kialakítása. Ezért az 1920-as években meg is épült a strand. Egyetlen, 30 méter hosszú és 15 méter széles medence került kialakításra. A medence végében tágas öltözőépület állt. Akárcsak a medence körüli korlátot, az öltözőépületet is többször átalakították az adott kor ízlésének megfelelően. A medence mellett széles, gondozott zöldterület állt a fürdőzők rendelkezésére. Lehetett pihenni, napozni, játszóteret igénybe venni. Egy időben talán Bambit is árultak... A medencét langyos (20-22 °C) forrásvíz táplálta. Az akkori igényeket ez teljesen kielégítette, ezért a Bükk lábánál feltárt termálvizekre épült fürdőkkel is sokáig versenyképes maradt a hely. A település képeslapjainak egyik meghatározó eleme volt a strand. A közelben létesített úttörőtábor lakóinak levelei pedig sokunk gyerekkorának élményeit idézik fel. A strand az 1990-es években zárt be, valószínűleg már nem volt fenntarthatóan üzemeltethető.

Vajon mi történik egy ilyen hellyel, ha 30 évig nem néz feléje senki? Vegyük le időutazó szemüvegünket és nézzünk szembe a valósággal! Ha valaki kapásból azt mondja rá, hogy „érintetlen természet”, nem jár messze a valóságtól. Mindenütt buja zöld növényzet, amely strandot legfeljebb nyomokban tartalmaz. Szinte látni, ahogy a magok, sarjak, csemeték végtelennek tűnő ideig tartó várakozást követően lerohanták a területet.

Kácsi strand, 2022 (Farkas Roland)

A nagy zöld tömegből előtűnnek azért az épített elemek is. A medence fala a földbe mélyítve masszívan áll, kopott kék korlátja segít, hogy követhessük széleit. Télen-nyáron térdig érő víz van benne. Lépcsői egy sűrű égerligetbe vezetnek, alján dúsan tenyészik sás, moha és haraszt. Az egykori öltöző irányába haladva az „erdő” letörpül, helyét először nádas, majd vízben tocsogó gyékényes veszi át. Mintha csak egy természetes tavunk szegélyében járnánk. A „Medencébe beugrálni tilos!” felszólítás most az egyszer racionálisnak tűnik.

Gazdag aljnövényzetű égeres az egykori medencében, 2022 (Farkas Roland)

A strand felhagyása után az itt eredő források vize újra szétterült az egykori gyepen. A napozó helyén sűrű, magas sástenger fogja körbe a méteres vízben álló égereket. Tavasztól őszig zeng a jól ismert dal - „Jaj, úgy élvezem én a strandot…” - békakuruttyolásos feldolgozása itt ma is vezeti a slágerlistákat. Szép időben napozók is fekszenek a parton. Ugyanakkor a mocsári teknősök nem szeretik, ha eme kedvenc elfoglaltságuk közben megzavarják őket és bosszankodva csobbannak be a vízbe. Lepkék és szitakötők cikáznak, éjjel pedig a denevérek kedvenc találkahelye. Az öltözőt kúszónövények igyekeznek jótékonyan eltakarni. Ha itt akarnánk átöltözni, komoly kihívást jelentene az omladozó mennyezet és a hiányzó nyílászárókon át potenciálisan kukkolók egyidejű szemmel tartása. Csernobil vagy Jurassic Park? – merülhet fel a kérdés. Aki filmélményei ellenére, dacolva a velociraptoroktól való félelmével, mégis besétál a sás és nád közé, az megtalálhatja az egykori homokozót és a libikókákat is. Utóbbiak furcsa módon nem nyikorognak úgy, mint ahogyan azt gyermekkorunkban megszoktuk…

Megmaradt műtárgyak a medence alján, 2022 (Farkas Roland)

A természet egy időre kölcsönadta ezt a területet nekünk, most azonban újra magáénak tekinti. A felhagyást követő látványos változások igazolják a természetes regenerációs folyamatok erejét és reményt adnak arra, hogy nem minden marad beton és fém örökké. Akárcsak a fürdőház, a strand is zárva van, legfeljebb szakemberek látogathatják. Bízunk azonban abban, hogy az egyedülálló átalakulás helyszíne – ha nem is strandként – egyszer bemutatható lesz.

Zöldtetős, zéró emissziós öltözőépület, 2022 (Kozma Attila)

Eltelt kb. 30 év a strand felhagyása és 200 év a fürdőház alapítása óta. Hogyan süllyedhetnénk ennél is mélyebbre az időben? Elég, ha a strandról visszasétálunk a parkban az első fahídig. Megállunk, a patak fölé hajolunk. Meglátjuk a rengeteg apró, fekete pontot a víz alatti köveken. Aztán ugrunk. Közel 2 millió évet.

Folytatása következik…



KAPCSOLÓDÓ CIKKEINK:

Farkas Roland
természetvédelmi referens

Kapcsolódó

2023/1. 7. HUMANITA Kick-off meeting

2023/1. 7. HUMANITA Kick-off meeting

2023.07.10. 16:06
Mitte April durfte der Bükk Nationalpark als Gastgeber für die Auftaktveranstaltung für ein von der EU gefördertes Projekt fungieren. Genauer gesagt, handelt es sich hierbei um ein Interreg CENTRAL EUROPE Projekt namens HUMANITA (= Human-Nature Interactions and Impacts of Tourist Activities on Protected Areas). Das Projekt wird vom European Regional Development Fund gefördert.Das Ziel von HUMANITA ist es touristische Aktivitäten in Schutzgebieten zu überwachen und zu bewerten, sowie Lösungen und Instrumente zusammen mit Touristen und der lokalen Gemeinschaft zu finden, um die negativen Auswirkungen der Menschen auf die Natur, so gering wie möglich zu halten und das Bewusstsein für eine umwelt- und naturfreundliche Lebensweise zu schärfen. Meiner Meinung nach ein sehr wichtiges Thema, daher denke ich, dass die EU-Gelder hier ganz gut aufgehoben sind.Für die Interessierten unter euch:www.bnpi.hu/hu/hir/humanita-nyitomegbeszeles-bukkszentkeresztenwww.interreg-central.eu/projects/humanita www.bnpi.hu/hu/palyazat-2/humanita-hu Für das zweitägige Meeting wurden alle teilnehmenden Partnerorganisationen aus Österreich, der Slowakei, Italien, Kroatien und Ungarn in die Ortschaft Bükkszentkereszt, welches sicht neben dem Gebiet des Bükk Nationalparks befindet, eingeladen. Die Partner bestehen dabei zum Teil aus Universitäten und Forschungseinrichtungen, welche das benötigte Know-how mitbringen und zum anderen Teil aus sogenannten „Pilot Areas", in welchen die erarbeiteten Methoden getestet werden können, sprich Nationalparks und Schutzgebiete.Meine ehrenvolle Aufgabe während dieser zwei Tage bestand darin Protokoll zu führen. Gar keine so leichte Aufgabe, wenn man bedenkt, dass die Tage von früh bis spät mit Programm versehen waren und die Präsentierenden natürlich auch nicht extra langsam sprachen, damit man auch alles notieren konnte (das wäre ja viel zu einfach ;) ). Und das ganze natürlich auch noch auf englisch. Zum Glück gab es genügend Kaffeepausen und ich bekam außerdem Hilfe von unserer slowakischen Partnerorganisation. Für das erste Mal in meinem Leben Protokoll führen, habe ich meine Aufgabe dann doch ganz gut gemeistert (denke ich :D). Um den Kopf nach den Meetings wieder etwas freizubekommen, wurden außerdem noch zwei sehr interessante Ausflüge geplant. Am ersten Tag haben wir abends das Bükk Astronomical Observatory, also die Sternwarte im Nationalpark, besucht, inkl. geführter Tour und einen Blick auf den Sternenhimmel über dem Nationalpark (leider nur vom Planetarium aus, da für das Teleskop leider zu bewölkt war). Der zweite Tag wurde dann noch mit einer Führung in der Anna-Kalktuffsteinhöhle, sowie der St. Stephans-Tropfsteinhöhle in Lillafüred abgeschlossen.Es waren ereignisreiche zwei Meeting-Tage, bei denen ich wieder viel Interessantes mitgenommen und viel Neues lernen durfte!
Tovább olvasom
2023/1 6. Eagle’s eggs inventory

2023/1 6. Eagle’s eggs inventory

2023.07.10. 16:00
Um ehrlich zu sein, haben mich Vögel im Allgemeinen noch nie so wirklich interessiert. Aber ich glaube, das liegt daran, da man sie sehr selten aus nächster Nähe zu Gesicht bekommt. Als ich mir die Vogelrettungsstation auf dem Gelände des Direktorats ansehen durfte, wurde mir klar, dass Vögel doch ganz interessant sind, wenn man sich näher mit ihnen beschäftigt!Als ich dann die Gelegenheit bekam, eine Gruppe von Rangern zu begleiten, welche die Adlernester und deren Eierbestand überprüfte, war ich natürlich sofort dabei. Wer möchte es sich schon entgehen lassen einen in freier Wildbahn lebenden Adler aus nächster Nähe zu sehen? Ich jedenfalls nicht.Genauer gesagt handelt es sich bei dieser Art um den Östlichen Kaiseradler (Aquila heliaca) (Für die Interessierten unter euch: https://de.wikipedia.org/wiki/%C3%96stlicher_Kaiseradler). Außerdem gibt es noch eine kleine Population an Seeadlern (Haliaeetus albicilla) in diesem Gebiet.An diesem Tag lag unser Fokus allerdings nur auf den Nestern des Kaiseradlers. Die Aufgabe bestand darin, den Bestand an Eiern in allen Nestern zu überprüfen, zu dokumentieren und anschließend abzuwarten, dass das Weibchen wieder zu ihrem Nest zurückkehrt. Es wurden zwei Gruppen gebildet. Gruppe Nr. 1 hatte die Aufgabe die Eier im Nest zu zählen. Dafür mussten wir (zum Glück) nicht etwa auf den Baum klettern, sondern bedienten uns modernster Technik in Form einer Drohne. Die zweite Gruppe beobachtete aus einer Entfernung von ca. 800 m das Nest per Fernglas und dokumentierte minutengenau, wann das Weibchen das Nest verließ und wann es, nachdem die Drohne wieder weg war, zu ihren Eiern zurückgekehrt war. Das konnte mal nur 15 Minuten dauern, mal mehrere Stunden. Zum Glück war ich in der ersten Gruppe. ;)Im Durchschnitt legen Kaiseradler 1-3 Eier. Bei unseren Nestern waren es meistens drei, also ein ziemlich guter Durchschnitt. Die kommende Kaiseradlergeneration ist somit gesichert. Bis wir die zehn Nester alle abgeklappert hatten, dauerte es eine Weile. Wir fuhren über endlose Felder und durch Niemandsland, wo sich unsere Wege immer wieder mit denen von Fasanen, Feldhasen und Rehen (ich habe noch nie an einem Tag so viele Rehe gesehen) kreuzten. Alles in allem ein sehr interessanter, tierreicher Tag, beendet natürlich mit einem obligatorischem Kaffee.
Tovább olvasom