Hörcsög-történelem, avagy hörcsögök a történelemben

A korabeli krónikák és a néphagyomány emlékezete szerint a Nagykunságban, a Hortobágyon, illetve a Nagy-Sárréten még századunk első évtizedeiben is minden ősszel kiásták a hörcsögök és a güzüegerek földalatti fészkét, majd a benne felhalmozott sok kilónyi kukoricát, gabonát bezsákolták.

Ha a szerencse rámosolygott gyűjtögetőkre, akkor ily’ módon tekintélyes mennyiségre tehettek szert, amit aztán a háztájiban baromfi vagy akár disznó etetésére használtak. Sokszor az is előfordult, hogy az így megszerzett, takarmánynak használható gabonát kevesebb mennyiségű, emberi fogyasztásra inkább alkalmas tiszta búzára cserélték. Az ilyen gyűjtögetést akkoriban misinázásnak nevezték. (Talán innen eredeztethető a Mecsekben, Pécs fölé magasodó Misina-tető elnevezés is.) De nem csupán a hörcsögök télire felhalmozott gabonaraktárait hasznosították a korabeli gazdálkodók, hanem a hörcsögbőrből készített dohányzacskóknak is nagy keletje volt a csőszök köreiben. A hurokkal megfogott hörcsögöket egy laza, határozott mozdulattal kifordították bundájukból, és a cserzést követően már alkalmassá is tették bőrüket az értékes és nélkülözhetetlen dohány tárolására. A hörcsögök megfogása, a befogott állatok nyúzása és a szőrme értékesítése olyannyira elterjedtté, sőt szakmává vált, hogy külön nevet is kaptak az ezzel foglalkozók. Ők lettek a „hörcsögtőrözők”, akik többnyire kis családi vállalkozásokban dolgoztak. És ennek a szakmának a jól jövedelmezőségét a viszonylag nagyszámú hörcsögállomány biztosította.

Fotó: Cserkész Tamás

Ma már nem sok fogalmunk lehet arról, hogy a hörcsögállomány mekkora területeken élhetett. Azonban találó képet fest az akkori állapotokról a Hírnök 1838-ban megjelent cikkének dagályos mondata is: „...vagy a’ hörcsögök’ tömérdek sokasága elpocsékolván, másodszor kellett vetni, de az említett hörcsögök újólag (bár mind az uradalom mind pedig a’ lakosok egyenlő akarattal pusztításukról rendelkeztek) sok kárt tett, és sokaságuk kipusztíthatatlan lévén, későbben egyéb mezei veteményinket támadták meg, mellyek feltaláltatván, midőn a’ tengeri szemzeni kezdett, újra annak esvén, ha valakié érettebb volt, azt annyira elpocsékolták, hogy némelly földnek feléje sem kellett menni tengeriszedés végett”. Szemléletesen tükrözi rágcsálónk akkori társadalmi megítélését bizonyos Jablonowski Józsefnek az 1897-1898-ban a ”Köztelek” című lapban közölt írása is: „Nem szándékom ezúttal e veszedelmes állat életmódját ismertetni, vagy azt leirni, hiszen melyik gazda nem ismeri azt a kis mérges, haragjában duló-fuló, nagyokat ugró és még az emberrel is bátran szembeszálló állatot? És képét sem azért csatolom ide, hogy ezt a rossz csontot itt örökítsem meg azok előtt, kiknek csak keserűséget okozott: e kép juttassa eszébe már most is a t. olvasónak azt az állatot, a mely, noha nem szánt, nem vet vele — aratáskor, vagy talán még elébb is a terméséből mégis kiveszi a maga részét, amelyhez a tolvajürügyen kivül, semmi „jogczím"-e sincs." "A magyar alföldi hörcsögbőr diktálja az idén a szőrmedivatot Lipcsétől Amerikáig" – szóltak a híradások 1927-ben a Magyarság című folyóiratban. Eszerint a magyar hörcsögbunda Európa nagy része után már Észak-Amerikát is meghódította.

1921 és 1927 közötti lezajlott a 20. század első, az ország nagy részére kiterjedt hörcsöginváziója, megkeserítve ezzel sok gazdálkodó család életét. Az állományok felszaporodásának ritkulása – Magyarországon is – az 1970-es évek óta erőteljesen megmutatkozik. Ma már elképzelhetetlen az a hörcsög mennyiség, ami az 1950-es és 1960-as évek gradációi (túlszaporodásai) alatt jelen lehetett az ország keleti felében. Az utolsó igen jelentős, Alföld központi területére korlátozott felszaporodásuk 1997 és 1998-ban történt. Az azóta eltelt 25 évben Magyarországon ilyen, országos szintű hörcsög gradációt már nem figyeltek meg.

Fotó: Cserkész Tamás

A régi népi megfigyelések szerint mintegy nyolc-tíz évente lehetett arra számítani, hogy a hörcsögök egyedszáma eléri azt a kritikus értéket, amit túlszaporodásnak, vagyis gradációnak nevezünk. Ilyenkor gyorsabban nő az állomány nagysága, mint amennyit a ragadozók még el tudnának fogyasztani. A hörcsög régi dicsősége elsősorban gyors szaporodásának köszönhető. A sokasodási időszak többnyire áprilistól júliusig tart, de ha jól alakulnak a feltételek, akkor ez az időszak kitolódhat, így egy nősténynek évente akár háromszor is lehetnek utódai. Egyszerre 4-16 kölyköt hoznak a világra és az első alomból származó kölykök, ha meleg, száraz ősz és sok táplálék áll rendelkezésre már az első évben is szaporodhatnak. Így alakulhatott ki az állomány robbanásszerű növekedése. A nagy népesség-gyarapodásnak aztán rendre az lett a vége, hogy a hörcsögök minden ehetőt összegyűjtöttek és befaltak a területükön, végül az éhezés miatti legyengült kondíciójuk, valamint a betegségek következtében szinte írmagjuk sem marad. Addigra viszont szinte a teljes szántóföldi kultúrát képesek voltak letarolni.

A hörcsög az ország keleti felében az 1950-es és 1960-as évek gradációi alatt jelen lehetett. Azonban a mérgezéses és csapdás védekezés annyira „jól sikerült”, hogy ez a szapora kisemlős sem bírta veszteségeit meghaladni, így az állomány oly mértékben megritkult, hogy 2008-tól a mezei hörcsög védett állat lett, pénzben kifejezett természetvédelmi értéke 25.000 Ft. Az egyedszám drasztikus csökkenését nem lehet azonban csak a csapdázás és a hörcsögirtás számlájára írni. Hozzájárult ehhez a gépesített mezőgazdasági technológia is, mint pl. a mélylazítás, és az a tény, hogy a gépesítés következtében minden évszakban lehet talajmunkát végezni. Ahol nem kell a mélylazításos technológiát is alkalmazni, ott még vannak mezei hörcsög-kolóniák.

Fotó: Cserkész Tamás

Napjainkban az országos csökkenő trend ellenére a hörcsög továbbra is időnként viszonylag gyakori Békés megyében, illetve szintén még több helyen megtalálhatóak állományai Jász-Nagykun-Szolnok és Csongrád megyében is. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság (BNPI) területén a dél-borsodi és a dél-hevesi részek számítanak még jelentősebb hörcsög-élőhelyeknek, azonban az utóbbi évtizedekben, állományaikban itt is nagyarányú csökkenés figyelhető meg. A mezei hörcsög európai és ezen belül hazai története ijesztő végkifejlettel fenyeget. A több évtizedre visszanyúló társadalmi emlékezet és a napjainkban még itt-ott látható kismértékű és lokális felszaporodása ellenére az európai mezei hörcsög-állomány a kipusztulás szélére sodródott. Jól szemlélteti ezt, hogy Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös listáján súlyosan veszélyeztetett (Critically Endangered) státuszt kapott ez a faj. Mára ez a rágcsáló például a franciaországi elterjedési területének háromnegyedéről, illetve németországi területének harmadáról végleg eltűnt. Hasonló visszaesés figyelhető meg Ukrajnában és Oroszországban is, ahol a mezei hörcsög egykori elterjedési területének több mint 75%-ról pusztult ki. Ijesztő aktualitást ad az ukrajnai populációra nézve, hogy a háború napjainkban pont azokon a(z) – észak-keleti (Kijev, Csernyigov, Szumi), és nyugati (Ivano-Frankovsk, Lvov, Csernovci) – területeken zajlik, vagy veszélyezteti azokat, ahol valószínűsíthetően a gabonafélék termelése az elkövetkező években jelentős mértékben meg fog csappanni. „Ha az elterjedési terület összeszűkülésében és egyedszámok csökkenésében nem történik változás, akkor a faj 30 éven belül kipusztul." – írta 2020 júliusi közleményében a Természetvédelmi Világszövetség.

De mi lehet ennek a nagyarányú állománycsökkenésnek az oka? Az utóbbi évek vizsgálatai szerint a hörcsögpopulációk visszaszorulásának hátterében elsősorban a nagyüzemi mezőgazdaság nagyfokú hatékonysága, az integrált védekezés és nem utolsósorban az éves alomszám drasztikus csökkenése, szinte megfelelőződése állhat.

Ugyanakkor azt tapasztalhatjuk, hogy nálunk 2010 után a hörcsög elkezdett beköltözni alföldi falvak kiskertjeibe, ahol a zöldségeket dézsmálja, de megeszi a háziállatoknak kihelyezett ételt is. Alföld-szerte ismertek „hörcsögös falvak”, de a jelenség átütőnek és helyenként már-már kritikusnak Heves és Borsod-Abaúj-Zemplén megye déli részén tekinthető. Ha Mezőnagymihályon vagy Mezőkeresztesen járunk, bizony a belterületeken is megpillanthatunk elgázolt hörcsögtetemeket az utakon. A dél-borsodi állomány elterjedési területe is csökken, hiszen itt végzi tevékenységét egy csapdázó vállalkozás, amely hatékonyan irtotta ki a hörcsögöt többek között Mezőcsát térségében, ahol korábban jelentős állomány élt. A megye középső részén található Mezőzomboron is létezik egy urbanizált állomány, de méretét tekintve elmarad a szentistvánitól. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a NÉBIH munkatársainak felmérései alapján 2000-2001, 2003 és 2010-ben volt magas a hörcsögállomány, ami a nagyon csapadékos 2010-es évet követően lecsökkent. Feltehetően az ekkor jelentkező kiterjedt éstartós belvizek hatására itt beszorult a hörcsög a falvakba és ott telepedett meg.

De a falvakon kívül se sok jó várja foltos bundájú rágcsálónkat. Az intenzíven művelt nagy táblás monokultúrák kialakítása, a mezsgyék beszántása, a fokozott vegyszerhasználat, a mély talajlazítók és a minimális veszteséggel dolgozó kombájnok miatt cudar élet vár a hörcsögökre. Nem csoda, hogy bemenekülnek a falvakba, ahol viszont a lakosság méltatlankodásával, haragjával szembesülnek. Szerencsére az ilyen kritikus településeken már elkezdett kialakulni az a jó gyakorlat, hogy a BNPI természetvédelmi munkatársai, valamint civil szervezetek szakemberei befogják a kiskertekben élő példányokat és áttelepítik őket saját vagyonkezelésű, természetközeli gyepekre, ahol megtalálják a létfeltételeiket.

A hazai szabályozásba a védett fajokat tartalmazó rendeletnek az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős állatfajok listáján szerepel a mezei hörcsög. A rendelet szerint a hörcsög (Cricetus cricetus) gyérítését – a növénytermesztésben keletkezett károk mérséklése érdekében – védett természeti területen kívül, az ingatlan tulajdonosa, illetve jogszerű használója által megbízott személy engedély nélkül végezheti március 1-től május 31-ig Bács-Kiskun, Békés, Borsod-Abaúj-Zemplén, Csongrád, Hajdú-Bihar, Heves, Jász-Nagykun-Szolnok és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye területén, amennyiben a lakott hörcsögkotorékok száma hektáronként meghaladja a kettőt.

Ne feledkezzünk meg ugyanakkor arról sem, hogy a hörcsögök önmagukon felül is kiemelt természetvédelmi jelentőséggel bírnak. Előttünk áll a megkerülhetetlen kérdés: eddig nagy erőkkel küzdöttünk ellenük, és most, hogy elértük azt, hogy a kipusztulás szélére sodortuk állományaikat, akkor kezdjünk el dolgozni a megőrzésük érdekében? A válasz határozottan igen, ugyanis a hörcsög fontos alkotója a nekünk is otthont, hazát jelentő természeti környezetnek. Jusson eszünkbe, hogy a fokozottan védett parlagi sas és a szintén kiemelt védelemben részesülő molnárgörénynek is ők jelentik egyik legfontosabb zsákmányukat. Szemléletes, hogy a parlagi sas hazai elterjedési területének nagy része átfed a hörcsög elterjedési területével. A mezei hörcsög tehát a parlagi sas, az uhu, a kerecsensólyom kedvelt zsákmánya. A fokozottan védett molnárgörény a földalatti üregekbe is utána megy, és ott fogja meg. Ha eltűnik a hazai életközösségből a mezei hörcsög, úgy a nagytestű ragadozó madaraknak sem marad sok esélyük arra, hogy unokáinkat is megörvendeztessék röptükkel, jelenlétükkel. A megoldáshoz mindenekelőtt természetes ragadozóinak kíméletére lenne szükség. Be kell fejezni a nem-szelektív, ölve fogó csapdák használatát és pláne a külterületeken a szintén nem szelektív hatású rágcsálóirtószerekkel történő mérgezést is. Ahol a lakossági megkeresés a természetvédelmi őrszolgálathoz eljut, ott igyekszünk élve fogó csapdákkal menteni a fajt és csökkenteni a belterületi mezei hörcsög-állományt.

Visszatérve a hörcsögtőrözőkre. Meglepő dolog, de némi megoldást jelenthet az ő foglalkoztatásuk is, ugyanis vegyszermentesen képesek gyors eredményt elérni, azaz egy területet hörcsög-mentesíteni. A törőzők csak a korai megjelenésű hímeket fogják be, mivel azok, ha felbukkannak a nőstények is a területen, egyből egymásnak esnek, és bizony kilyuggatják egymás bundáit, ezáltal a szőrmeipar számára értéktelenné teszik őket. A hímek kifogása ugyanakkor nem csökkenti nagymértékben a szaporaságukat, hiszen egy hím több nősténnyel is tud párzani, viszont a mindet elpusztító túlszaporodásnak így elejét lehet venni. A hörcsög megítélése és védelme tehát igen összetett kérdés, ahol többek között figyelembe kell venni a természetvédelem, a növénytermesztés és a lakosság érdekeit is. Természetvédelmi szempontból sokkal hatékonyabb és költségkímélőbb életképes populációk megőrzése, mint az, hogy egy összeomlást követően próbáljuk meg nagy költséggel és energiával visszahozni a fajt a kipusztulás küszöbéről.

Az mezei hörcsögök (Cricetus cricetus) elterjedése Európában (Oroszország kivételével)

a) 1982 előtt (sötétszürke)

b) 1998-ban (piros)

c) 2015-től (piros)

(forrás: A. Surov és társai (2016): Dramatic global decrease in the range and reproduction rate of the European hamster. Endang Species (31) pp. 119–145)

A LIFE IP GRASSLAND-HU projekt célja a füves élőhelyek és az ezekhez kötődő fajok természetvédelmi helyzetének javítása és hosszú távú megőrzése. A LIFE IP GRASSLAND-HU (LIFE17 IPE/HU/000018) projekt az Európai Unió LIFE Programjának támogatásával valósul meg. További infó: http://www.grasslandlifeip.hu