Gólyafejecskék „nőnek” a biztonságosabbá tett fészkeikben 2022.06.10. 10:36

Akárcsak az elmúlt évtizedekben, évszázadban, úgy idén is május legvégén, június elején jelentek meg az első fehérgólya-fiókák (Ciconia ciconia) fejei a főként villanyoszlopokon található fészkeikben.

Majd az elsők után gomba mód szaporodva jelentek meg az újabb fehér, pelyhes fejecskék is a fészkekben. Ám, hogy ez a jelenség évről évre, a lehető legbiztonságosabb módon megvalósulhasson, azért sajnos nem elég „csak” villanyoszlopokat állítani (hiába van a fészkek közel 99%-a rajtuk), hanem ezen kívül is jócskán tenni kell még.

Fehér gólya és pár napos fiókája (Fotó: Seres Nándor)

Ennek a folyamatnak az első lépése a gólyafészkek költési időben történő felmérése. Ekkor nem csak az derül ki, hogy hány pár foglalt fészket, és ezekben a fészkekben hány fióka nevelkedik, hanem az is, hová építettek újabb fészkeket, fészekkezdeményeket a madarak. Ehhez nagy segítséget nyújt a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület internetes gólyafészek adatbázisa. Az itteni adatokból is kitűnik, hogy a dél-borsodi térségben az országos átlagnál jóval nagyobb számú, mintegy 120-150 pár fehér gólya fészkel. Ez köszönhető a táplálkozó-területekként használt nagy kiterjedésű gyepeknek, melyek főképp' a Borsodi-Mezőség és a Kesznyéteni Tájvédelmi Körzet védett területein találhatók meg.

Bálán várakozó fehér gólya (Fotó: Soós Gábor)

Ezt az időszakot kíséri a lakosság is a legnagyobb figyelemmel, hiszen így vagy úgy, de szinte minden gólyafészek közelében lakó érdeklődik a madarak iránt. Van, aki örül a gólyák jelenlétének, minden évben várja vissza a „gólyáit”, míg másoknak vegyesebbek az érzéseik, hiszen a madarak ürülékükkel azért tudnak kellemetlenséget is okozni. Ez a szezonja a nemzeti park igazgatóságokon is a gólyás bejelentéseknek, amik a legváltozatosabbak lehetnek. A leggyakoribbak a „kisgólyák nagy bajban vannak” típusú hívások, amelyek egy része tényleges problémát közöl, míg egy másik része csak a túlzott féltésnek köszönhető, esetleg netes trollkodás miatt következik be. Ilyen volt például a Pünkösd hétvégén az „agyonverték az egri tojó gólyát” is, amit néhány lelkes fotós viszonylag hamar cáfolt, hiszen hogy tudna mindkét szülőmadár a fészekben állni, hogyha az egyiket agyonverték? Sokszor előfordul az is, hogy az egyik felnőtt madarat nem látják egy darabig, és ilyenkor az emberek automatikusan a legrosszabbra gondolnak, pedig sokszor ezek a madarak csak élelemszerzés céljából vannak távol a fészektől. Más esetben, például ha a közelben baleset éri a gólyákat, akkor viszont valós a probléma. Sajnos gyakran előfordul az is, hogy táplálékhiány vagy más, általunk ismeretlen okból a szülőmadár kidobja a legkisebb fióká(ka)t a fészekből, és ilyenkor vagy túléli a csöppség a zuhanást vagy nem. Ha túléli, akkor az emberek jóindulatának köszönhetően ezek a kismadarak madármentőkhöz kerülnek, akik általában fel is tudják nevelni őket. Majd nyár végén következik a szabadon bocsátásuk, és ilyenkor jönnek a problémák, hiszen az ember által nevelt madarak hozzá vannak szokva a jelenlétünkhöz, és sokszor nem tudnak teljes értékű vadgólyaként létezni. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság (BNPI) munkatársai megpróbálják (természetesen gyűrűzés után) gólyacsapatok közelében, szabadvezetékektől minél távolabbi helyeken elengedni ezeket a madarakat, és drukkolnak, hogy életképesek legyenek a természetben is. A nemzeti park szakemberei által elengedett gólyákra minden esetben jelölőgyűrű kerül, így későbbi sorsukról ezek segítségével értesülhetünk. Ilyenre van pozitív példa is, mint az alábbi Facebook-bejegyzésünkben is olvasható, de akadnak sajnos az alábbi képen látható negatív esetek is. Fontos, hogy ezeket az áramütéses baleseteket lehetőség szerint bejelentsük a nemzeti park igazgatóságokhoz, ahol a helyi áramszolgáltató segítségével próbálják a jövőbeni hasonló eseményeket megakadályozni.

Első életéves gólya maradványa, melyet a BNPI madármentő állomásán neveltek, és az elengedési helyétől 20 kilométerre lévő villanyoszlop alatt találtak meg (Fotó: Balázsi Péter)

A kis kitekintő után visszakanyarodva az eredeti témánkhoz (biztonságossá tett gólyafészkelés), a felmérés utáni következő lépés a fészektartó nélküli, vagy éppen megdőlt, veszélyessé vált, villanyoszlopokon található fészkek problémáinak bejelentése az áramszolgáltatóhoz. A dél-borsodi területeken ez az MVM Émász Áramhálózati Kft., akikkel az együttműködésünk több mint 20 éves múltra tekint vissza. Ők nem csak a gólyák fészkeléseinek biztonságosabbá tételében segédkeznek, hanem pályázati és saját forrásból már több száz kilométer vezetékszakaszt tettek a lehető „legmadárbarátabbá” (leszigetelték a légvezetékeket vagy földkábellel helyettesítették őket, illetve madárterelő eszközöket helyeztek rájuk és az oszlopokra). Mindezek ellenére még közel sem fejeződött be ez a munka, hisz' még mindig van mit tenni a madarak védelme érdekében. Mindenképpen megjegyzendő, hogy vannak olyan területek is, ahol az Émász szakemberei ősszel vagy tél elején maguk mérik fel a településeken található gólyafészkeket, és ők adják át a nemzeti park természetvédelmi őreinek a valamilyen okból problémás fészkek listáját.

Ezzel egyidejűleg a BNPI megpróbálja beszerezni az előzetesen szükségesnek ítélt mennyiségű fém gólyafészektartót. A fészektartók meglétének szerepe kettős: egyrészt a fészkek és a fiókák számára is biztonságosabb, hogy a fészek nem a vezetéken van, másrészt pedig ez a lakosság áramellátás-biztonságát is növeli, hiszen így a madarak, fészkek kevésbé tudnak a vezetékekhez érni, ezáltal zárlatot, tüzet, valamint a saját pusztulásukat előidézni. Mivel a fészektartók elkészíttetése időbe telik (és nem kevés pénzbe), ezért a tervezett kihelyezés előtt több hónappal meg kell rendelni őket. Ha ez megtörtént, akkor következik az, hogy a felrakni szánt fészektartóra valami olyan „szuperingert” kiváltó dolog kerüljön, amely rávezeti a gólyákat arra, hogy az nekik van szánva, oda kellene fészkelniük. Ezek pedig az eredeti fészkek helyére kerülő fészektartókra rögzített fészekalapok, amiket általában a természetvédelmi őrök készítenek el, és vagy szőlővenyigéből fonják, vagy ha az nincs, akkor másból, legtöbbször az inváziós gyalogakác (Amorpha fruticosa) vesszőiből készítik.

Gyalogakácból készült, némiképp' sündisznóra hasonlító fészekalapok (Fotó: Balázsi Péter)

Az áramszolgáltató szakemberei általában az év első hónapjaiban, március közepéig végzik a tartó nélküli fészkek eltávolítását, illetve a helyükre történő, fészekalappal ellátott fészektartók felhelyezését. Fontos tudni, hogy sosem szoktak random módon, hasraütés-szerűen felhelyezni fészektartókat, azokat mindig a már meglévő fészkek helyére, esetleg kormányhivatali határozat okán vagy lakossági felkérésre rakják fel. Ezek után már csak a lelökött régi fészek eltakarítása van hátra, amire általában az illetékes önkormányzatot kérik fel, valamint az izgulás, hogy a gólya elfogadja az „új fészkét”, és ne gondolja azt, hogy két oszloppal odébb neki sokkal jobb lenne fiókát nevelni. Sajnos ilyenre is akadnak példák…

Így lesz a vezetékeken fekvő, veszélyes fészekből fészektartón lévő, biztonságos otthon a gólyáknak (Fotók: Balázsi Péter)

Az elmúlt egy évben több, mint 20 fészektartó került fel Dél-Borsod számos településén (Tiszalúc, Tiszaújváros, Tiszakeszi, Tiszadorogma, Szentistván, Ároktő, Igrici, Mezőcsát, Mezőkeresztes stb.) található villanyoszlopokra, és ezek nagyobbik részét el is foglalták a madarak. De mindig akadnak újabb és újabb fészkek, amelyek biztonságosabbá tétele mindegyikünk közös érdeke.

Kapcsolódó

2023/1. 7. HUMANITA Kick-off meeting

2023/1. 7. HUMANITA Kick-off meeting

2023.07.10. 16:06
Mitte April durfte der Bükk Nationalpark als Gastgeber für die Auftaktveranstaltung für ein von der EU gefördertes Projekt fungieren. Genauer gesagt, handelt es sich hierbei um ein Interreg CENTRAL EUROPE Projekt namens HUMANITA (= Human-Nature Interactions and Impacts of Tourist Activities on Protected Areas). Das Projekt wird vom European Regional Development Fund gefördert.Das Ziel von HUMANITA ist es touristische Aktivitäten in Schutzgebieten zu überwachen und zu bewerten, sowie Lösungen und Instrumente zusammen mit Touristen und der lokalen Gemeinschaft zu finden, um die negativen Auswirkungen der Menschen auf die Natur, so gering wie möglich zu halten und das Bewusstsein für eine umwelt- und naturfreundliche Lebensweise zu schärfen. Meiner Meinung nach ein sehr wichtiges Thema, daher denke ich, dass die EU-Gelder hier ganz gut aufgehoben sind.Für die Interessierten unter euch:www.bnpi.hu/hu/hir/humanita-nyitomegbeszeles-bukkszentkeresztenwww.interreg-central.eu/projects/humanita www.bnpi.hu/hu/palyazat-2/humanita-hu Für das zweitägige Meeting wurden alle teilnehmenden Partnerorganisationen aus Österreich, der Slowakei, Italien, Kroatien und Ungarn in die Ortschaft Bükkszentkereszt, welches sicht neben dem Gebiet des Bükk Nationalparks befindet, eingeladen. Die Partner bestehen dabei zum Teil aus Universitäten und Forschungseinrichtungen, welche das benötigte Know-how mitbringen und zum anderen Teil aus sogenannten „Pilot Areas", in welchen die erarbeiteten Methoden getestet werden können, sprich Nationalparks und Schutzgebiete.Meine ehrenvolle Aufgabe während dieser zwei Tage bestand darin Protokoll zu führen. Gar keine so leichte Aufgabe, wenn man bedenkt, dass die Tage von früh bis spät mit Programm versehen waren und die Präsentierenden natürlich auch nicht extra langsam sprachen, damit man auch alles notieren konnte (das wäre ja viel zu einfach ;) ). Und das ganze natürlich auch noch auf englisch. Zum Glück gab es genügend Kaffeepausen und ich bekam außerdem Hilfe von unserer slowakischen Partnerorganisation. Für das erste Mal in meinem Leben Protokoll führen, habe ich meine Aufgabe dann doch ganz gut gemeistert (denke ich :D). Um den Kopf nach den Meetings wieder etwas freizubekommen, wurden außerdem noch zwei sehr interessante Ausflüge geplant. Am ersten Tag haben wir abends das Bükk Astronomical Observatory, also die Sternwarte im Nationalpark, besucht, inkl. geführter Tour und einen Blick auf den Sternenhimmel über dem Nationalpark (leider nur vom Planetarium aus, da für das Teleskop leider zu bewölkt war). Der zweite Tag wurde dann noch mit einer Führung in der Anna-Kalktuffsteinhöhle, sowie der St. Stephans-Tropfsteinhöhle in Lillafüred abgeschlossen.Es waren ereignisreiche zwei Meeting-Tage, bei denen ich wieder viel Interessantes mitgenommen und viel Neues lernen durfte!
Tovább olvasom