Gólyafejecskék „nőnek” a biztonságosabbá tett fészkeikben

Akárcsak az elmúlt évtizedekben, évszázadban, úgy idén is május legvégén, június elején jelentek meg az első fehérgólya-fiókák (Ciconia ciconia) fejei a főként villanyoszlopokon található fészkeikben.

Majd az elsők után gomba mód szaporodva jelentek meg az újabb fehér, pelyhes fejecskék is a fészkekben. Ám, hogy ez a jelenség évről évre, a lehető legbiztonságosabb módon megvalósulhasson, azért sajnos nem elég „csak” villanyoszlopokat állítani (hiába van a fészkek közel 99%-a rajtuk), hanem ezen kívül is jócskán tenni kell még.

Fehér gólya és pár napos fiókája (Fotó: Seres Nándor)

Ennek a folyamatnak az első lépése a gólyafészkek költési időben történő felmérése. Ekkor nem csak az derül ki, hogy hány pár foglalt fészket, és ezekben a fészkekben hány fióka nevelkedik, hanem az is, hová építettek újabb fészkeket, fészekkezdeményeket a madarak. Ehhez nagy segítséget nyújt a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület internetes gólyafészek adatbázisa. Az itteni adatokból is kitűnik, hogy a dél-borsodi térségben az országos átlagnál jóval nagyobb számú, mintegy 120-150 pár fehér gólya fészkel. Ez köszönhető a táplálkozó-területekként használt nagy kiterjedésű gyepeknek, melyek főképp' a Borsodi-Mezőség és a Kesznyéteni Tájvédelmi Körzet védett területein találhatók meg.

Bálán várakozó fehér gólya (Fotó: Soós Gábor)

Ezt az időszakot kíséri a lakosság is a legnagyobb figyelemmel, hiszen így vagy úgy, de szinte minden gólyafészek közelében lakó érdeklődik a madarak iránt. Van, aki örül a gólyák jelenlétének, minden évben várja vissza a „gólyáit”, míg másoknak vegyesebbek az érzéseik, hiszen a madarak ürülékükkel azért tudnak kellemetlenséget is okozni. Ez a szezonja a nemzeti park igazgatóságokon is a gólyás bejelentéseknek, amik a legváltozatosabbak lehetnek. A leggyakoribbak a „kisgólyák nagy bajban vannak” típusú hívások, amelyek egy része tényleges problémát közöl, míg egy másik része csak a túlzott féltésnek köszönhető, esetleg netes trollkodás miatt következik be. Ilyen volt például a Pünkösd hétvégén az „agyonverték az egri tojó gólyát” is, amit néhány lelkes fotós viszonylag hamar cáfolt, hiszen hogy tudna mindkét szülőmadár a fészekben állni, hogyha az egyiket agyonverték? Sokszor előfordul az is, hogy az egyik felnőtt madarat nem látják egy darabig, és ilyenkor az emberek automatikusan a legrosszabbra gondolnak, pedig sokszor ezek a madarak csak élelemszerzés céljából vannak távol a fészektől. Más esetben, például ha a közelben baleset éri a gólyákat, akkor viszont valós a probléma. Sajnos gyakran előfordul az is, hogy táplálékhiány vagy más, általunk ismeretlen okból a szülőmadár kidobja a legkisebb fióká(ka)t a fészekből, és ilyenkor vagy túléli a csöppség a zuhanást vagy nem. Ha túléli, akkor az emberek jóindulatának köszönhetően ezek a kismadarak madármentőkhöz kerülnek, akik általában fel is tudják nevelni őket. Majd nyár végén következik a szabadon bocsátásuk, és ilyenkor jönnek a problémák, hiszen az ember által nevelt madarak hozzá vannak szokva a jelenlétünkhöz, és sokszor nem tudnak teljes értékű vadgólyaként létezni. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság (BNPI) munkatársai megpróbálják (természetesen gyűrűzés után) gólyacsapatok közelében, szabadvezetékektől minél távolabbi helyeken elengedni ezeket a madarakat, és drukkolnak, hogy életképesek legyenek a természetben is. A nemzeti park szakemberei által elengedett gólyákra minden esetben jelölőgyűrű kerül, így későbbi sorsukról ezek segítségével értesülhetünk. Ilyenre van pozitív példa is, mint az alábbi Facebook-bejegyzésünkben is olvasható, de akadnak sajnos az alábbi képen látható negatív esetek is. Fontos, hogy ezeket az áramütéses baleseteket lehetőség szerint bejelentsük a nemzeti park igazgatóságokhoz, ahol a helyi áramszolgáltató segítségével próbálják a jövőbeni hasonló eseményeket megakadályozni.

Első életéves gólya maradványa, melyet a BNPI madármentő állomásán neveltek, és az elengedési helyétől 20 kilométerre lévő villanyoszlop alatt találtak meg (Fotó: Balázsi Péter)

A kis kitekintő után visszakanyarodva az eredeti témánkhoz (biztonságossá tett gólyafészkelés), a felmérés utáni következő lépés a fészektartó nélküli, vagy éppen megdőlt, veszélyessé vált, villanyoszlopokon található fészkek problémáinak bejelentése az áramszolgáltatóhoz. A dél-borsodi területeken ez az MVM Émász Áramhálózati Kft., akikkel az együttműködésünk több mint 20 éves múltra tekint vissza. Ők nem csak a gólyák fészkeléseinek biztonságosabbá tételében segédkeznek, hanem pályázati és saját forrásból már több száz kilométer vezetékszakaszt tettek a lehető „legmadárbarátabbá” (leszigetelték a légvezetékeket vagy földkábellel helyettesítették őket, illetve madárterelő eszközöket helyeztek rájuk és az oszlopokra). Mindezek ellenére még közel sem fejeződött be ez a munka, hisz' még mindig van mit tenni a madarak védelme érdekében. Mindenképpen megjegyzendő, hogy vannak olyan területek is, ahol az Émász szakemberei ősszel vagy tél elején maguk mérik fel a településeken található gólyafészkeket, és ők adják át a nemzeti park természetvédelmi őreinek a valamilyen okból problémás fészkek listáját.

Ezzel egyidejűleg a BNPI megpróbálja beszerezni az előzetesen szükségesnek ítélt mennyiségű fém gólyafészektartót. A fészektartók meglétének szerepe kettős: egyrészt a fészkek és a fiókák számára is biztonságosabb, hogy a fészek nem a vezetéken van, másrészt pedig ez a lakosság áramellátás-biztonságát is növeli, hiszen így a madarak, fészkek kevésbé tudnak a vezetékekhez érni, ezáltal zárlatot, tüzet, valamint a saját pusztulásukat előidézni. Mivel a fészektartók elkészíttetése időbe telik (és nem kevés pénzbe), ezért a tervezett kihelyezés előtt több hónappal meg kell rendelni őket. Ha ez megtörtént, akkor következik az, hogy a felrakni szánt fészektartóra valami olyan „szuperingert” kiváltó dolog kerüljön, amely rávezeti a gólyákat arra, hogy az nekik van szánva, oda kellene fészkelniük. Ezek pedig az eredeti fészkek helyére kerülő fészektartókra rögzített fészekalapok, amiket általában a természetvédelmi őrök készítenek el, és vagy szőlővenyigéből fonják, vagy ha az nincs, akkor másból, legtöbbször az inváziós gyalogakác (Amorpha fruticosa) vesszőiből készítik.

Gyalogakácból készült, némiképp' sündisznóra hasonlító fészekalapok (Fotó: Balázsi Péter)

Az áramszolgáltató szakemberei általában az év első hónapjaiban, március közepéig végzik a tartó nélküli fészkek eltávolítását, illetve a helyükre történő, fészekalappal ellátott fészektartók felhelyezését. Fontos tudni, hogy sosem szoktak random módon, hasraütés-szerűen felhelyezni fészektartókat, azokat mindig a már meglévő fészkek helyére, esetleg kormányhivatali határozat okán vagy lakossági felkérésre rakják fel. Ezek után már csak a lelökött régi fészek eltakarítása van hátra, amire általában az illetékes önkormányzatot kérik fel, valamint az izgulás, hogy a gólya elfogadja az „új fészkét”, és ne gondolja azt, hogy két oszloppal odébb neki sokkal jobb lenne fiókát nevelni. Sajnos ilyenre is akadnak példák…

Így lesz a vezetékeken fekvő, veszélyes fészekből fészektartón lévő, biztonságos otthon a gólyáknak (Fotók: Balázsi Péter)

Az elmúlt egy évben több, mint 20 fészektartó került fel Dél-Borsod számos településén (Tiszalúc, Tiszaújváros, Tiszakeszi, Tiszadorogma, Szentistván, Ároktő, Igrici, Mezőcsát, Mezőkeresztes stb.) található villanyoszlopokra, és ezek nagyobbik részét el is foglalták a madarak. De mindig akadnak újabb és újabb fészkek, amelyek biztonságosabbá tétele mindegyikünk közös érdeke.