Fülemülesitke fészkelés a Bükkalján 2022.06.30. 09:05

Régóta vártuk már e csinos és kellemes hangú nádiposzátafaj, a fülemülesitke (Acrocephalus melanopogon) felbukkanását a Bükk régióban, ezen belül is elsősorban a Bükkalja mocsári növényzettel legalább részben borított, nagyobb állóvizeinél.

Az előzetes esélylatolgatások alapján a Sályi-tónál tartottuk legvalószínűbbnek e verébtől kisebb, nem különösebben díszes tollazatú, mocsárlakó énekesmadár első észlelését vidékünkön. Ismerve a röviden csak sitkének nevezett madárka élőhellyel szemben támasztott igényét, csak ki kellett várnunk, hogy tiszteletét tegye ennél, az utóbbi évtizedekben az intenzív haltermelés szolgálatában álló tavunknál.

E Sály község alatt található 23 hektáros víztest esetében – legalábbis az utóbbi néhány évben – minden ökológiai feltételel adott volt a sitke megtelepedéséhez. Ezek közül a legfontosabbak: a tó északi végében nagy kiterjedésű, több éve semmilyen „kezelésben” nem részesített, a téli-tavaszi gyújtogatási idényt is szerencsésen átvészelő nádas található. Itt, ez az előző évekről visszamaradt, úgynevezett avas nádas, pontosabban gyékényes nádas – kisebb víztisztásokkal megszakítva – több hektárt borít. A két domináns,társulásalkotó mocsári növény itt a nád (Phragmites australis) és a bodnározó gyékény (Typha latifolia), melyek leginkább elkülönülő nagyobb foltokban fordulnak elő, de helyenként – lényegesen kisebb borításban – jelen van a keskenylevelű gyékény (Typha angustifolia) is.

A vízszint az év nagy részében gyakorlatilag állandó, köszönhetően az eddig még soha el nem apadó vízfolyásnak, a Sályi-pataknak. A tó medre az év nagy részében teljesen feltöltött, csak a késő őszi lehalászást kísérő lecsapolás után, pontosabban az azt követő néhány hetes feltöltési időszakban vízmentes, ill. sekélyvizű. Egyszóval a feltételek, ha nem is ideálisak (hiszen különböző antropogén hatások időnként érvényesülnek), de még éppen megfelelőek a sitke és más itt fészkelő fajok számára. Utóbbiak közül említést érdemel a több párban költő nyári lúd (Anser anser), szürke gém (Ardea cinerea), kis vöcsök (Tachybaptus ruficollis), guvat (Rallus aquaticus), barna rétihéja (Circus aeroginosus), barkóscinege (Panurus biarmicus), de rendszeresen költ a fokozottan védett fajok közül a nagy kócsag (Ardea alba), a vörös gém (Ardea purpurea), a bölömbika (Botaurus stellaris) és a törpegém (Ixobrychus minutus) is. Természetesen nem hiányoznak a fészkelők közül a sitke közeli rokonai, a különböző nádiposzáta (Acrocephalus) fajok sem.

A korábbi évek eredménytelen keresési kísérletei után, 2022-ben végre siker koronázta a sitke bükkaljai kimutatására tett erőfeszítéseinket! Ugyanis ez év április 6-án, a Sályi-tónál, első ízben sikerült e sorok írójának észlelnie egy éneklő hímet, majd ugyanazon helyen, április 15-én a hang tulajdonosát is sikerült megfigyelnie. A faj sorrendben harmadik megfigyelése május 1-jén történt (Balázsi Péter, Bodzás János Sándor, Kárpáti Ildikó). A fülemülesitke a telelőhelyéről korán – általában már márciusban – visszaérkezik és költését is korán kezdi, így az említett, ugyanazon helyen történt észlelések, minden bizonnyal fészkelést is jelentenek. Egyébként a faj kiszűrése a hímek éneke alapján nem okoz nehézséget, mivel van egy jellegzetes rész az általuk előadott ”zenei anyagban”, ami a fülemüle (Luscinia megarchynchos) repertoárjában is megtalálható „hí-hí-hí-hí” kezdőstrófára emlékeztet. Ennek a „fülemülés” dalszakasznak köszönhető, hogy a sitke éneke könnyen felismerhető, ill. más nádiposzáta-fajokétól elkülöníthető. Eme pici hasonlóság a fülemüle és a sitke hímek énekében eredményezte, hogy a sitke hivatalos magyar neve a ’fülemüle’ előtaggal bővült.

Gyűrűzés céljából befogott fülemülesitke Fotó: Fitala Csaba

Ezzel szemben a sitke vizuális megfigyelése természetes élőhelyén nem könnyű, ugyanis madarunk eléggé rejtett életmódot folytat. Előszeretettel bujkál alacsonyan, sokszor csak néhány centiméterre a vízfelszín felett. Ezt tavasszal még csak az avas, szél- vagy hótörte növényzet takarásában, később pedig a felnőtt, „új” nádas sűrűjében teszi.

A fülemülesitke hazánkban is élő törzsalakjának (Acrocephalus melanopogon melanopogon) az elterjedési területe Északnyugat-Afrikától a Mediterráneumon keresztül Ukrajnáig, ill. Nyugat-Törökországig húzódik. Ezek között a viszonylag szűk földrajzi határok között areája nem összefüggő, hanem apró foltokra szakadozott. Hazai elterjedése is – a bevezetőben említett élőhelyigényének megfelelően – foltszerű, nagyobb állóvizeink gyékényes nádasaira, természetes mocsarainkra, egyes nádasodó halastavainkra, holtágainkra korlátozódik. E nádiposzátánk élőhely választásával afféle indikátorfajnak is tekinthető, mely megtelepedésével jelzi a nádasok kedvező ökológiai állapotát, természetességét.

A legfrissebb adatok szerint (Magyarország madáratlasza, 2021) a sitke világállománya és – ezen belül – hazai állománya jelenleg nem veszélyeztetett. Ám mivel e faj az év minden szakában vizes élőhelyekhez kötődik, ezért hosszabb távon e területek fokozódó gazdasági hasznosítása – párosulva a klímaváltozás negatív hatásaival – aggodalomra adhat okot.

A fülemülesitke védett faj, pénzben kifejezett természetvédelmi értéke 50 000 Ft/egyed (fejlődési alak). Hazai állománya a legutóbbi felmérés (2017-2018) adatai alapján 2500-3500 párra tehető (forrás: Magyarország madáratlasza, 2021). Az idei észlelések alapján és a Sályi-tó jelenlegi környezeti viszonyainak ismeretében nem kétséges, hogy a sitkét ez évben a helyi fészkelő fauna tagjának tekinthetjük. Egyes vélekedések szerint ez azért következhetett be, mert a tél, majd a tavasz országosan is rendkívül száraz volt, ennek következtében a kiszáradó alföldi fészkelőhelyek arra „kényszerítették” a faj egyedeit, hogy egyéb, korábban általuk nem lakott nádasokban is megjelenjenek. Ezek után kíváncsian várjuk, hogy az elkövetkezendő években miként alakul a fülemülesitke további sorsa eddigi egyetlen ismert bükkaljai költőhelyén.

Szöveg: Fitala Csaba ny. természetvédelmi területfelügyelő

Kapcsolódó

2023/1 6. Eagle’s eggs inventory

2023/1 6. Eagle’s eggs inventory

2023.07.10. 16:00
Um ehrlich zu sein, haben mich Vögel im Allgemeinen noch nie so wirklich interessiert. Aber ich glaube, das liegt daran, da man sie sehr selten aus nächster Nähe zu Gesicht bekommt. Als ich mir die Vogelrettungsstation auf dem Gelände des Direktorats ansehen durfte, wurde mir klar, dass Vögel doch ganz interessant sind, wenn man sich näher mit ihnen beschäftigt!Als ich dann die Gelegenheit bekam, eine Gruppe von Rangern zu begleiten, welche die Adlernester und deren Eierbestand überprüfte, war ich natürlich sofort dabei. Wer möchte es sich schon entgehen lassen einen in freier Wildbahn lebenden Adler aus nächster Nähe zu sehen? Ich jedenfalls nicht.Genauer gesagt handelt es sich bei dieser Art um den Östlichen Kaiseradler (Aquila heliaca) (Für die Interessierten unter euch: https://de.wikipedia.org/wiki/%C3%96stlicher_Kaiseradler). Außerdem gibt es noch eine kleine Population an Seeadlern (Haliaeetus albicilla) in diesem Gebiet.An diesem Tag lag unser Fokus allerdings nur auf den Nestern des Kaiseradlers. Die Aufgabe bestand darin, den Bestand an Eiern in allen Nestern zu überprüfen, zu dokumentieren und anschließend abzuwarten, dass das Weibchen wieder zu ihrem Nest zurückkehrt. Es wurden zwei Gruppen gebildet. Gruppe Nr. 1 hatte die Aufgabe die Eier im Nest zu zählen. Dafür mussten wir (zum Glück) nicht etwa auf den Baum klettern, sondern bedienten uns modernster Technik in Form einer Drohne. Die zweite Gruppe beobachtete aus einer Entfernung von ca. 800 m das Nest per Fernglas und dokumentierte minutengenau, wann das Weibchen das Nest verließ und wann es, nachdem die Drohne wieder weg war, zu ihren Eiern zurückgekehrt war. Das konnte mal nur 15 Minuten dauern, mal mehrere Stunden. Zum Glück war ich in der ersten Gruppe. ;)Im Durchschnitt legen Kaiseradler 1-3 Eier. Bei unseren Nestern waren es meistens drei, also ein ziemlich guter Durchschnitt. Die kommende Kaiseradlergeneration ist somit gesichert. Bis wir die zehn Nester alle abgeklappert hatten, dauerte es eine Weile. Wir fuhren über endlose Felder und durch Niemandsland, wo sich unsere Wege immer wieder mit denen von Fasanen, Feldhasen und Rehen (ich habe noch nie an einem Tag so viele Rehe gesehen) kreuzten. Alles in allem ein sehr interessanter, tierreicher Tag, beendet natürlich mit einem obligatorischem Kaffee.
Tovább olvasom
3 Eine Tour zum Virgin-Forest in Szilvásvárad / A guided tour into the Virgin Forest in Szilvásvárad

3 Eine Tour zum Virgin-Forest in Szilvásvárad / A guided tour into the Virgin Forest in Szilvásvárad

2023.04.19. 14:15
MareiAn einem Samstagmorgen, dem 22. Oktober 2022, ging es früh los, um an einer ganz besonderen Wanderung teilnehmen zu können. Mit etwa dreißig Personen machten wir uns von Répáshuta zu Fuß auf den Weg zum sogenannten „Virgin-Forest“. Das bedeutet konkret, dass dieser Wald beziehungsweise ein bestimmtes Waldgebiet seit einer Zeitspanne von mehreren hundert Jahren nicht von Menschen berührt wurde. Dieses „nicht-Berühren“ ist natürlich nicht wortwörtlich zu nehmen, sondern meint, dass seit besagter Zeitspanne kein Mensch in das Wachstum und die Entwicklung dieses Waldgebietes eingegriffen hat. Die besondere Bedeutung eines Virgin-Forests liegt nicht nur in der Unberührtheit, sondern auch in der damit einhergehenden hohen Biodiversität. Nicht nur die Pflanzen selbst sind teilweise stark geschützt und selten, sie bieten auch Lebensraum für viele seltene tierische Spezies. Daher darf der Virgin-Forest im Bükk-Nationalpark nur auf speziellen Touren betreten werden, die von Ranger:innen geleitet werden, und ist zudem mit Schildern ausgewiesen sowie eingezäunt.Begleitet haben uns auf dieser Wanderung auch zwei weitere UNESCO-Naturfreiwillige aus dem Kiskunság Nationalpark, die dabei nicht nur den Virgin-Forest, sondern auch die Waldgebiete von Répáshuta, Nagyvisnyó und Felsőtárkány kennenlernen konnten. Besonders eindrucksvoll waren Karstformationen wie die Dolinen und der unterschiedlich geschichtete, für den Bükk charakteristische Kalkstein, auf die uns der Ranger Attila Bartha hinwies. Anschließend ging es für uns noch auf die sogenannte „Jüdische Wiese“. Diese erhielt ihren Namen durch ihren früheren jüdischen Besitzer und die ursprüngliche Nutzung als Marktplatz, auf dem vor allem viele jüdische Personen ihre Produkte angeboten haben. Heute ist diese Wiese ein strenges Naturschutzgebiet, das Besucher:innen auf eigene Faust betreten dürfen. Nach mehreren Stunden spannender Wanderung überraschte uns der Regen glücklicherweise erst auf den letzten Metern.
Tovább olvasom