Avagy rövid megemlékezés a vadon élő méhfajokról.
A délvidéki poszméh (Bombus argillaceus) hazánkban védett, természetvédelmi értéke 50 000 Ft. A mediterrán elterjedésű, meleg és szárazságkedvelő faj az elmúlt időszakban úgy tűnik, terjeszkedőben van a régióban. A faj első megfigyelései Dél-Hevesben 2016-ban voltak, amikor két helyről is előkerült ez a viszonylag nagy termetű, könnyen felismerhető poszméh faj. Azóta számos helyen találtuk meg, az idei tavasszal gyűjtött adatok alapján pedig már azt lehet mondani, hogy a térségben széles körben elterjedt fajról van szó.
Délvidéki poszméh (Bombus argillaceus) királynő (Ferenc Attila)
Tekintsük most el attól a ténytől, hogy a klímaváltozás hatására hazánk (és természetesen más régiók) állat- és növényvilága drasztikus átalakuláson megy keresztül, és nézzük meg ennek az információnak a pozitív tartalmát, tehát beszéljünk egy kicsit a vadon élő méhfajok jelentőségéről.
Ahhoz azonban, hogy ennek a fontosságát megértsük, kicsit vissza kell tekintenünk az időben. Körülbelül 100 millió évet. Ekkor, tehát a kréta kor középső szakaszában, amikor a dinoszauruszok uralták a Földet, a háttérben egy máig kiható, nagyon fontos kapcsolat alakult ki az élővilágban. Két egymástól távoli csoport, a hártyásszárnyú rovarok és a zárvatermő növények egy-egy csoportja, szövetségre léptek, és egymást „kölcsönösen segítve” fejlődtek tovább. Azért kell idézőjelbe tenni a „kölcsönösen segítve” kifejezést, mert valójában mindkét társaságot önös érdekek vezérelték (amit mi, emberek róhatunk fel nekik a legkevésbé). A rovarok könnyen megszerezhető, magas kalóriatartalmú táplálékhoz akartak hozzáférni, míg a növények hímivarsejtjeiket kívánták hatékonyan eljuttatni fajtársaikhoz.
Ennek a kapcsolatnak olyan nagy sikere lett, hogy jelenleg a világban közel 30 000 méhfaj található, melyből 700 hazánkban is előfordul. Az általuk beporzott virágos növények fajszáma pedig óvatos becslések szerint is 250 000 körül van világszerte, tehát a bolygónkon élő fajok egy jelentős szeletét köszönhetjük ennek az együttműködésnek. Nagyon fontos ezért, hogy amikor beporzásról beszélünk, az ember számára is közvetlen hasznot hajtó házi méh (Apis mellifera) mellett emlékezzünk meg a maradék 29 999 fajról is, amelyek változatosságuknak köszönhetően nyilvánvalóan jóval több növényfaj ivarsejtjeinek szállításáért felelnek. (Nem beszélve a többi, beporzást végző élőlénycsoportról, mint pl. a lepkék, egyes madárfajok, stb.)
Nektárgyűjtés és beporzás, délvidéki poszméh (Bombus argillaceus). (Ferenc Attila)
Ezt a tevékenységet természetesen nem tudjuk dollárban, euróban, vagy forintban kifejezni, mint a házi méh esetében. Azonban a 100 millió év alatt kialakult szoros együttműködés következménye, hogy a két élőlénycsoport fennmaradása egymás nélkül elképzelhetetlen. Az pedig könnyen belátható, hogy ezek nélkül az élőlények nélkül az emberi faj számára is kegyetlen végnapok következnének. Fontos tehát, hogy a $, €, Ft és társai, valamint a mézes sütemény és a propoliszos csodaszerek helyett egy rendkívül összetett rendszer elemeit lássuk, amelyek nélkül saját társadalmunk is összeomlik.
Mindenképpen jó hír tehát, hogy egy-egy ilyen jelentőséggel bíró faj nagyobb teret nyer a hazai faunában, némileg ellensúlyozva azoknak a negatív folyamatoknak a hatásait, amelyeket civilizációnk zúdít bolygónkra.
