Augusztus 20-án egy ritka vendég került be a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság egri madármentő állomására. A Bükk előterében, Latorpusztán fogtak be egy idei fiatal kígyászölyvet, augusztus 19-én. A gyengén repülő madárra közvetlenül a Bükki Nemzeti Park határán találtak rá és ezt az ügyeleti telefonszámon jelezték felénk. Ismeretlen eredetű vágott seb található a bal szárnyán, sebkezelése és felerősítése rögtön megkezdődött (Kelemen Tamás madárvédelmi munkatársunk információi).
A kígyászölyv (Circaetus gallicus) kisebb sasokkal megegyező méretű nappali ragadozómadarunk. Viszonylag nagy feje és szemei miatt nevezték bagolyfejű pohóknak vagy pühőknek. Hazánkban fokozottan védett, természetvédelmi értéke 1 000 000 Ft. Ritka fészkelőnk (középhegységeinkben és a Kiskunságban), országos állománya nem haladja meg az 50 párat. Táplálékspecialistának tekinthető, ha teheti, főleg hüllőket, elsősorban siklókat zsákmányol, testfelépítése több vonatkozásban ehhez a táplálkozási preferenciához idomult (pl. a hüllők harapásaitól tökéletesen megóvja lábainak pikkelyezettsége). Minden évben egyetlen fiókát nevelnek a párok és mind a kotlási időszak, mind a fiókanevelés rendkívül hosszú. Ennek következtében későn, augusztus elején vagy közepén repülnek ki a fiatalok, melyek így csak szeptember második felében, esetleg október legelején kezdik meg hosszú vándorútjukat Afrikába, a Száhel-övezetben lévő telelőterületeikre (egyes példányok a Mediterráneum déli részén vagy az Arab-félszigeten is telelhetnek).
A most megkerült fiatal is csak a közelmúltban repülhetett ki és elképzelhető, hogy még tökéletlen repülése eredményezhette sérülését, esetleg egy rosszul végrehajtott landolás következtében (de ez csak feltételezés). Mindenesetre megerősítette korábbi gyanúnkat, hogy a Dél-Bükk ezen részén egy újabb territórium található. A frissen kirepült fiatalok ugyanis még nem tesznek meg nagy távolságokat, közvetlenül a fészek környékén, a szülők területén mozognak. A ragadozómadarakkal foglalkozó szakemberek terepi módszerei közül a téli fészektérképezés és a tavaszi kiülések szolgálnak arra, hogy egy pár territóriumának vagy fészkének helyét meghatározzák. Télen, az erdők lombtalan állapotában könnyebb a gallyfészkeket megtalálni, ezért erre az időszakra időzítjük a térképezést. A kígyászölyv fészkelőhely választása és maga a fészek is fajra jellemző, viszonylag egyértelműen azonosítható, bár megtalálni nem könnyű. Az utóbbi módszer esetében a nászrepülés és a fészekfoglalás/fészeképítés idején intenzívebben mozgó madarakat próbáljuk jó kilátást biztosító ún. kiülőhelyekről megfigyelni, mozgásuk irányát meghatározni. Kígyászölyv esetében erre viszonylag kevés idő áll rendelkezésre, mert a telelőterületről való visszaérkezés után 2-3 héttel meg is indul a költés és ekkor már kevésbé feltűnően mozognak.
Esetünkben is ez a két lépés fog következni, hogy megtudjuk, hol is az a fészek, melyből kirepült mentett madarunk. Reménykedünk gyors gyógyulásában, felépülésében és akkor mihamarabb szabadon engedve még felkészülhet őszi vonulására.
Fotók: Kleszó András
