Az ipolytarnóci ősmaradványokról, 1906-ból 2018.09.30. 11:04

A Vasárnapi Újság 1906. évfolyamának I. számában a Földtani Intézet bemutatása kapcsán újdonságként mutatták be az Ipolytarnóci Ősmaradványok leleteinek megtalálását, fotódokumentumokkal szemléltetve a leletek különlegességét.

Az 1906-ban megjelent cikk a múzeum egyes termeit mutatja be. Ipolytarnócsról így ír:

"A második ábra szintén egy eddig páratlanleletet mutat be.
Nógrád vármegyében Losoncz városától délnyugatra Ipolytamócz község vízmosásos, halmos kopárságaiban szintén a mediterrán időből eredő homokkőben, ősgerinczesek lábnyomait fedezték fel. Az intézet lelkes barátainak közvetítésével és a község szíves hozzájárulásával e mai napig a földön páratlan geológiai lelet szintén az intézeté lett.
Hajdanában igen-igen régen valaminő víz borította e vidéket. A sekély erdős parton finom lucskos homok terült el. Szomjas orrszarvúk (Binoczeroszok), szarvasok, madarak és más ősállatok vegyes csordája járta, gázolta össze. A friss nyomokat azután az épen akkor kitörő szomszédos (talán a mai Karancs hegység) vulkán finom hamuja vastag lepellel borította be. A finom vulkáni hamu a homok legkisebb egyenetlenségeit is pontosan kitöltötte és így az állati lábnyomokat is az elpusztulástól megmentette.
Ősállatok kis Herculanuma áll előttünk! Talán a hamueső elől menekült erre a keveredett állatcsorda?
Idővel azután a finom és nagy nyomás alatt levő homokot bőségesen járta át a hamu kovasava és azt kemény homokkővé alakította át, a melyben a lábnyomok is teljes épsógökben megmaradtak.

Így opálosodhattak meg a ledűlt és eltemetett fatörzsek is. Lehetséges, hogy gejzír-források vizei is elősegítették a kövesítést. A vulkáni hamut azután hosszú időknek vegyes kőzetlerakódása fedte be.

A jelenben pusztára tarolt erdő helyén támadt számtalan vízmosás mélyen felbarázdálta a takaró földet és kőzeteket. A harmadkori őserdő fáinak megkövesült maradványai, levélnyomai kimosattak és véletlenül az egyik ilyen igen mély vízmosásban 1—2 lábnyom is napfényre került.

A 3-ik ábra a törmelék és agyag letakarítása után mutatja be a lábnyomos homokkőpad egy részét. A szintesen fekvő kőpadon a hatalmas Bhinoceros-nyomokat látni legjobban. A kisebb szarvas és madár stb. lábnyomok a fényképen pontokká törpültek. A méretek megbecslésére az 50 centiméter nyelű kalapács szolgálhat.

A 4-ik ábra egy hét négyszögméter nagy lábnyomos homokkőpadot mutat be, a mely az intézeti gyűjtemény előcsarnokában fekszik. Jól látni rajta a hárompatás Bhinoceros-lábnyomokat. Egy ilyen körformájú nyom átmérője 24—25 centiméter. A kétcsülkű kistestű szarvas és egy kisebb gázlómadár három ujjának nyoma szintén kivehető. Gerinczes állat lépéseinek ezek a legrégibb emlékei; régiebbeket nem ismer a tudomány."

A szöveg és a fotók forrása: Vasárnapi Ujság 1906. I. évfolyam.

Kapcsolódó

2023/1 6. Eagle’s eggs inventory

2023/1 6. Eagle’s eggs inventory

2023.07.10. 16:00
Um ehrlich zu sein, haben mich Vögel im Allgemeinen noch nie so wirklich interessiert. Aber ich glaube, das liegt daran, da man sie sehr selten aus nächster Nähe zu Gesicht bekommt. Als ich mir die Vogelrettungsstation auf dem Gelände des Direktorats ansehen durfte, wurde mir klar, dass Vögel doch ganz interessant sind, wenn man sich näher mit ihnen beschäftigt!Als ich dann die Gelegenheit bekam, eine Gruppe von Rangern zu begleiten, welche die Adlernester und deren Eierbestand überprüfte, war ich natürlich sofort dabei. Wer möchte es sich schon entgehen lassen einen in freier Wildbahn lebenden Adler aus nächster Nähe zu sehen? Ich jedenfalls nicht.Genauer gesagt handelt es sich bei dieser Art um den Östlichen Kaiseradler (Aquila heliaca) (Für die Interessierten unter euch: https://de.wikipedia.org/wiki/%C3%96stlicher_Kaiseradler). Außerdem gibt es noch eine kleine Population an Seeadlern (Haliaeetus albicilla) in diesem Gebiet.An diesem Tag lag unser Fokus allerdings nur auf den Nestern des Kaiseradlers. Die Aufgabe bestand darin, den Bestand an Eiern in allen Nestern zu überprüfen, zu dokumentieren und anschließend abzuwarten, dass das Weibchen wieder zu ihrem Nest zurückkehrt. Es wurden zwei Gruppen gebildet. Gruppe Nr. 1 hatte die Aufgabe die Eier im Nest zu zählen. Dafür mussten wir (zum Glück) nicht etwa auf den Baum klettern, sondern bedienten uns modernster Technik in Form einer Drohne. Die zweite Gruppe beobachtete aus einer Entfernung von ca. 800 m das Nest per Fernglas und dokumentierte minutengenau, wann das Weibchen das Nest verließ und wann es, nachdem die Drohne wieder weg war, zu ihren Eiern zurückgekehrt war. Das konnte mal nur 15 Minuten dauern, mal mehrere Stunden. Zum Glück war ich in der ersten Gruppe. ;)Im Durchschnitt legen Kaiseradler 1-3 Eier. Bei unseren Nestern waren es meistens drei, also ein ziemlich guter Durchschnitt. Die kommende Kaiseradlergeneration ist somit gesichert. Bis wir die zehn Nester alle abgeklappert hatten, dauerte es eine Weile. Wir fuhren über endlose Felder und durch Niemandsland, wo sich unsere Wege immer wieder mit denen von Fasanen, Feldhasen und Rehen (ich habe noch nie an einem Tag so viele Rehe gesehen) kreuzten. Alles in allem ein sehr interessanter, tierreicher Tag, beendet natürlich mit einem obligatorischem Kaffee.
Tovább olvasom