A vérfű-hangyaboglárka (Maculinea teleius) védelme a Mátrai Tájegységben 2021.09.01. 10:14

A hangyaboglárkák kétségkívül a legkülönlegesebb fajok közé tartoznak a lepkék rendjén belül. Életmódjuk több szempontból is speciális, s ennek köszönhetően ritka, sérülékeny fajokról van szó.

Rendszerint monofág fajok, azaz hernyójuk csak egy bizonyos (esetleg néhány) növényfajon képes fejlődni, és csak ezt a növényfajt fogyasztja. Ez máris szűkítheti a lepke elterjedési területét, hiszen csak ott fordulhat elő, ahol a tápnövénye is jelen van. A tápnövényen fejlődő hernyók egy idő után a talajra ereszkednek, ahol különböző hangyafajok a hangyaboly belsejébe szállítják őket. Itt folytatódik tovább különleges fejlődésük, a hernyó cukros nedvet választ ki testéből, mellyel a hangyákat táplálja. Cserébe élvezi a hangyaboly által biztosított védelmet, valamint hangyalárvákat és hangyatojásokat fogyaszt. A tápnövény megléte mellett a megfelelő hangya gazdafajok jelenléte is szükséges a hangyaboglárka populációk megmaradásához.

A hazai hangyaboglárkákra nézve a legfontosabb veszélyeztető tényező a nem megfelelő gazdálkodás. A hagyományos módszerek eltűnésével, az egyre intenzívebb művelési módszerek megjelenésével e különleges lepkék állományai is erősen megcsappantak.



A vérfű-hangyaboglárka előfordulása a Mátrai Tájegység mindössze néhány pontján ismert. Ennek a fajnak a védelme nagyban függ a kaszálások időpontjának megválasztásától, tápnövénye ugyanis kizárólag az őszi vérfű, melynek virágjába rakják petéiket a nőstények. Ha az őszi vérfű virágzása idején történik a kaszálás, úgy a peték/hernyók nagy mennyiségben pusztulnak el. A hajtásos növények lekaszálása is hátrányos, hiszen ezek nem fognak virágozni, és így a lepkék nem tudnak hova petézni. A faj védelme szempontjából a korai kaszálások megfelelőek lehetnek, ilyenkor ugyanis a nyár második felében fejlődésnek induló vérfüveket még nem kaszálják le. A kései kaszálások esetében azonban oda kell figyelni, hogy visszamaradjanak vérfűben gazdag foltok, ahol a lepkék tápnövényükhöz bőségesen hozzáférnek.



Természetvédelmi őrszolgálatunk a gazdálkodókkal együttműködve idén is kijelölt kaszálatlanul hagyandó területeket a kései kaszálások esetében a vérfű-hangyaboglárka élőhelyein. Örömmel tapasztaltuk, hogy a megmaradt vegetációban szép számban repültek és petéztek az imágó lepkék, így a beavatkozás sikeres volt. A vérfű-hangyaboglárka védelme szempontjából kiemelten fontos feladatunk, hogy minden évben egyeztessük a kaszálások időpontját, és a visszahagyandó területeket, ezek hiányában ugyanis komoly állománycsökkenés is bekövetkezhet e sérülékeny lepkefaj állományaiban.


Kapcsolódó

Egerbakta - Baktató tanösvény

Egerbakta - Baktató tanösvény

2022.09.02. 09:05
Az egerbaktai tőzegmohás lápmedencék élővilágát, kutatástörténetét, a keletkezésükkel kapcsolatos hipotéziseket, valamint a környező natura 2000 terület természetvédelmi értékeit mutatja be a tanösvény.
A tavak egykor természetes közegükben élővizek voltak, ma már az un. eutróf tavak közé tartoznak. (Eutróf tavak: az oligotróf tavak természetes fejlődése ebbe az irányba tart. A tápanyag-ellátottság bőséges, a szervesanyag-termelés nagy. A fenékre kerülő elhalt szervezetek bomlása, valamint a bemosódó humusz jelentős oxigénmennyiséget fogyaszt, így az oxigénellátottság romlik. Feneküket vastagon borítja a tőzegsár. A bemosódó humusztól vizük rendszerint sötétbarna, oxigénkészletük nyáron teljesen elhasználódhat.) Röviden ez a jelenség akkor keletkezik, ha a természetes vízutánpótlás kevesebb, mint az elfolyás, illetve ha mindkettő minimálisra változik.
A három tavat körbe lehet járni. Az első kettő tó felszínét erősen benőtte a növényzet, viszont a harmadik (Felső-tó) megtekinthető. A lápot borító mohaszőnyeget jobbára a tőzegmoha képezi. Ez a faj elsősorban Észak-Európában a tajga övben és a magashegységekben gyakori, a Kárpát-medencére nem igazán jellemző. A Bükk klímája sem igazán kedvez nekik, mert csapadékszegény, de itt fennmaradásukat a hűvös mikroklíma is segítette. Sajnos már a láp a pusztulás tüneteit mutatja.A hazai Tőzegmohás láptavak megőrzése nagyon fontos számunkra. Egyrészt növény -és állatföldrajzi szempontból megőrizték azokat az elemeket, melyek a hűvösebb klímaidőszakok jellegzetes fajai voltak a Kárpát-medencében. Olyan különleges fajokkal rendelkeznek, melyek mára már Európa hűvösebb vidékeire jellemzőek, és a magashegységekbe húzódtak vissza. Másrészt a lápok lehetőséget biztosítanak múltunk megismerésére, így fontosak az egykori őskörnyezeti változások feltárásában is.
Az "egerbaktai tőzegmohás láptavak"-at 1978-ban nyilvánították védetté. A községtől gyalogosan 20 perc alatt megközelíthető terület szabadon látogatható. A gyalogtúrát kedvelők az almári vasútmegállóból sárga jelzésű turistaúton közelíthetik meg. Egerbakta felől a Tóvölgyön át kb. 25 km-re, a baktai Nagy tótól alig 70 méternyire, a Tóhegy oldalán fekszik a kis tőzegmohás láp, a tengerszint felett 280 m magasan. Mohaszintjében tőzegmohák által uralt fátlan láp. Mészben, tápanyagban szegény, savanyú talajú ill. vizű, kis kiterjedésű vizes élőhely, amelyben tőzegképződés zajlik. Az „egerbaktai tőzegmohás láp”, az ún. „Baktai-tavak” valójában három kör alakú tómederből (és öt kisebb, száraz mélyedésből) áll, amelyeket egy 600 méter átmérőjű, gyűrű-szerű gerincvonulat határol. A tavakat rejtő, vulkanikus kőzetekből, illetve kisebb részben átkovásodott homokból és aleuritból felépülő környezet határozott vulkánmorfológiai jegyekkel rendelkezik: nem elképzelhetetlen, hogy a Tó-hegy és közvetlen környezete egy vulkáni struktúra – vulkáni kúp, kráter; esetleg egy kitörési központhoz kapcsolódó utóvulkáni formaegyüttes – erősen lepusztult maradványa, nem lejtőmozgások hozták létre.
Tovább olvasom