A fészekszédelgő gólya

A fehér gólyák (Ciconia ciconia) az év különösen izgalmas időszakát élik most, hiszen a napokban kelnek a fiókáik.

Legalábbis emberi aggyal így gondolhatnánk, pedig ezek a madarak idén már túl vannak egy Afrika-Európa túrán, plusz a legjobb fészkelőhelyért is megküzdöttek fajtársaikkal. Ha a hím gólya megszerezte az általa legjobbnak vélt fészket, kitatarozta, akkor már csak egy tojó madarat kell odacsábítania és kezdődhet is a költés.

A gyűrűs gólya egy verpeléti kéményen (Fotó: Farkasné Szabó Ágnes)

A gyűrűzések tanulsága szerint gyakran cserélődnek a gólyapárok tagjai, és közel sem biztos, hogy ugyanazok a példányok költenek idén is ott, mint akik az előző években. Sőt, még az sem garantált, hogy azonos a tavasszal itt megpihenő gólya a később, ebben a fészekben költővel. Hasonló esetet figyelhettünk meg mi is ebben az évben.

Április 15-én reggel fél 8-kor üzenetet kaptam, hogy a verpeléti Gyöngyszem Óvoda előtti fészekben van egy gyűrűs fehér gólya. Ez a fészek az előző évben épült, és mind az ovisok, mind pedig az óvónők nagyon várták már, hogy végre sikeres fészkelés legyen benne. A fotón tisztán olvasható volt a kék színű gyűrű száma, ami alapján egyértelművé vált, hogy ez egy Magyarországon jelölt madár. Mivel siettem, így úgy gondoltam, hogy ha lesz egy kis szabadidőm, akkor majd megnézem a madárgyűrűzési adatbázisban, hogy hova valósi ez a gólya. Fél 12 körül járt az idő, mikor Szentistvánon mentem keresztül, és az egyik gólyafészekben megpillantottam két gólyát, amik közül az egyik gyűrűs volt! Itt már az előző években is egy 2015-ben, Balsa településen kelt és jelölt hím madár volt a pár egyik tagja. Némi nehézség után végre sikerült leolvasnom a gyűrűt (először a fészek pereme, majd pedig a párja takarta a madár lábát). A gyűrűn lévő kód nagyon ismerős volt. Ekkor megnéztem az adatbázisban a gyűrűszámot, és kiderült, hogy ez ugyanaz a gólya, ami már két éve is ebben a fészekben költött. Viszont akkor már elérkezett az ideje annak is, hogy a reggel kapott képen lévő madár gyűrűjének a számát is megnézzem a rendszerben. Legnagyobb meglepetésemre az a madár azonos volt ezzel! Vagyis az alig 4 órával korábban - és innen légvonalban 35 kilométerrel északnyugatra - a verpeléti fészekben álldogáló gólya gondolt egyet és átrepült a már jól ismert szentistváni fészekhez. A nyakán lévő tollakon látható vér pedig arra utalt, hogy ez idő alatt még volt ideje egy kis harcra is. Majd, mint aki jól végezte dolgát, a szemünk láttára párosodott a tojóval. Ebből is látszik, hogy ha szaporodásról van szó, akkor nem szívbajosak a gólyák.

Azóta a szentistváni fészekben már az első fiókák fejét is látni lehet, a következő pár hétben pedig az is ki fog derülni, hogy pontosan hány csöppséget nevel idén a „fészekszédelgő” madár és párja. A verpeléti fészek viszont még mindig lakó nélküli, pedig tavasszal volt olyan is, hogy egyszerre két gólyát is megfigyeltek benne, de azok sajnos nem kezdtek költésbe.

A gyűrűs madár a szentistváni fészkén (Fotó: Balázsi Péter)

Szerencsére - a verpeléti ovisokhoz és óvónőkhöz hasonlóan - az emberek még napjainkban is inkább örülnek a gólyák jelenlétének, és nem problémaforrást látnak bennük, hanem egy kedves szomszédot, a tavasz hírnökét. A Bükki Nemzeti Park Igazgatósághoz beérkező, gólyákhoz kapcsolódó telefonok, üzenetek többségében arról hallunk, olvasunk, hogy az emberek aggódnak egy-egy rossz helyre épített fészek vagy éppen fészekből kipottyant fióka miatt. Hisz - ahogy gyakran el is hangzik - ezek a „mi gólyáink”, még akkor is, ha időnként nem a megszokott helyükön látjuk őket.