Az elmúlt hétvégén tartottuk meg hagyományos, téli, szakvezetett túraprogramunkat, amelyet idén is nagy érdeklődés övezett.
A hatvan fős csapattal Bélapátfalváról szeles, hideg időben vágtunk neki a húsz kilométernyi, a korábbi útvonalakhoz képest könnyűnek ígérkező útnak. A felújítás alatt lévő Bélháromkúti Apátságot épp' csak érintve, először a Bél-kő megmászására vállalkoztunk az előző napi havazástól némileg kifehéredett tájban. A 730 méter magasságú felső bányaudvaron megcsodáltuk a mészkő bizarr formáit, de a bánya történetét, a mára védettséget kapott élőhelyeket és a bezárás után regenerálódni próbáló élővilág helyzetét is ismertettük Péntek István természetvédelmi őr segítségével, bár az élővilágot szemléltetni, jelen körülmények között, csak fotókkal és néhány jelen lévő holló segítségével tudtuk. A helyenként igen meredek, szédítő mélység fölött szerpentinező jeges törmeléket és a bányaudvaron egyébként is gyakori szelet magunk alatt hagyva, a 814 méteres Bél-kő-nyaknál jól esett a forró tea. A kilátás most meglehetősen ködös és színtelen volt – pedig innen jó esetben a Tátra is szépen látszik –, de a Bél-kő hajdani magasztos sziklavilágának megcsonkított maradványa felülnézetből így is meghökkentő.
Egy ilyen szakvezetés sok megállóval zajlik, hiszen szinte minden útkanyarulatban található valamilyen érdekes látvány télen is. Mire a következő kilátóponthoz érkeztünk a Kerek-kőre, már bőven délutánba hajlott az idő. Innen újra fantasztikus panoráma nyílik, csak most az előzőhöz képest az ellenkező irányba, a "Kövek" láncolatára, ami a Fennsíkot szegélyezi, és a Déli-Bükkre. Innen egy fokozottan védett területen lévő érdekes sziklaalakzatot, az Angyalszárnyat kerestük fel, azzal a nem titkolt céllal, hogy a körülötte lévő idős erdőben beszélgessünk ökológiáról, biodiverzitásról, éghajlatváltozásról és az ember tájátalakító tevékenységéről.
A Gyetra-völgy felső szakaszához leereszkedve, a Gyetra-tó mellett szót ejtettünk a kisvizes élőhelyek rendkívüli jelentőségéről, majd a Gyetra-kunyhó érintésével egy keskeny erdei ösvényen átkeltünk a Pes-kő-völgybe, ahol újabb frissítőpont várt bennünket. Felsőtárkány felé a saras völgyben már sötétben mentünk végig, majd' másfél órás csúszással, hét óra körül érkeztünk meg a felsőtárkányi Nyugati Kapu Látogatóközpontba.
A 2013-as Transzbükki átkelésen részt vett a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság akkori védnöke, Erőss Zsolt hegymászó. A védnöki program szellemében hírnevével és megnyerő egyéniségével segített felhívni a figyelmet természeti értékeink védelmének fontosságára. Hamarosan indult társával, Kiss Péterrel következő expedíciójukra, ahonnét egyikük sem tért vissza. 2014 óta a túra egyben az Erőss Zsolt emléktúra nevet is viseli és a végpontjában egy kopjafát állítottunk emlékére, amelyet most is megkoszorúztunk. A programot idén is finom vacsorával zártuk Rázsi Andrásnak köszönhetően.
A résztvevőknek köszönjük az érdeklődést és – bár most kevésbé feszegettünk határokat, mint az a korábbi átkelések után már sokak számára megszokott – gratulálunk az erőpróba teljesítéséhez.
A túrán velünk tartott a Tv Eger három fős stábja, beszámolójuk itt látható:
