Vértelen gazdálkodás - Hogyan kerülhetjük el a madárfészkek pusztulását a mezőgazdasági munkák időzítésével? 2019.07.15. 13:51

Természetvédelmi őrszolgálatunk az utóbbi időben sajnos többször észlelte, hogy a földhasználók különböző mezőgazdasági és területkezelési munkákat nem megfelelő időpontban végeznek és ezzel számos védett madárfaj fészkelését veszélyeztetik.

Sokan nem is sejtik, hogy földterületeiken mennyi védett természeti érték található. De gondoljunk csak bele, ha májusban bárhol elsétálunk egy bokros, erdő, nádas, vagy fasor mellett, biztosra vehetjük, hogy hallani fogjuk legalább 4-5 különböző madárfaj énekét. Márpedig ha ezek májusban aktívan énekelnek, igen nagy valószínűséggel fészkük van ott valamelyik fán, bokron, nádszálon.A földhasználóknak tehát tudniuk kell róla, hogy valószínűleg jelentős mennyiségű védett madárfaj fészkel a területükön, tartozzon az bármely művelési ág alá, vagy legyen az az ország bármely pontján. De miért is kell ezzel tisztában lenni? Azért, mert a fészkelési időszak alatt végzett munkák a területen tönkretehetik az ott fészkelő madárállomány teljes egészét. Úgy gondoljuk, ez nem lehet célja egyetlen gazdasági tevékenységnek sem, és a területhasználónak van lehetősége ezt megelőzni. A természetvédelmi törvény szerint „Tilos a védett állatfajok egyedének zavarása, károsítása, kínzása, elpusztítása, szaporodásának és más élettevékenységének veszélyeztetése, lakó-, élő-, táplálkozó-, költő-, pihenő- vagy búvóhelyeinek lerombolása, károsítása.” Így egy ilyen rosszkor végzett beavatkozás után jogi következményekkel is számolhat a gazdálkodó.

Tövisszúró gébics

Igazgatóságunk működési területe igen nagy, s ehhez képest kisszámú őrszolgálatunk számára komoly kihívást jelent a területek ellenőrzése. A védett és Natura2000 területeken több lehetőségünk van a gazdálkodókkal együttműködni a védett természeti értékek megőrzése érdekében, ezzel szemben a védelem alatt nem álló területek esetében már nagyon nehéz képviselnünk a természetvédelmi érdekeket. Ezért fontos, hogy a területtulajdonosok általánosan megismerjék a különböző munkamenetek és gazdálkodási módok védett természeti értékekre gyakorolt hatását, s ennek fényében ütemezzék az év során elvégzendő feladatokat.

Lássuk a két legproblémásabb területtípust, és a hozzájuk kapcsolódó tevékenységeket, amelyek kiemelt veszélyt jelentenek a természeti értékekre, főként az ott fészkelő madárfajokra.

1. Bokrosok szárzúzása

Jelenleg nagyon sok olyan gyepterület van, amelyeken nem folyik valódi gazdálkodás, gondolunk itt kaszálásra vagy legeltetésre. Ezeken jellemzően több-kevesebb bokros jelenik meg, főként vadrózsa, kökény és galagonya dominanciájával. Az ilyen területek kiváló élőhelyet jelentenek azoknak a madárfajoknak, amelyek fészekrakáshoz bokrokat igényelnek, de táplálkozásukhoz szükségük van a nyíltabb területekre is. Ilyen fajok például a cigánycsuk, a fitiszfüzike, a tövisszúró gébics, a karvalyposzáta, a mezei poszáta, a citromsármány. Ezeken a földeken bizonyos időközönként szárzúzást végeznek abból a célból, hogy a bokrok eltűnjenek, és a művelési ágnak megfelelő képet mutasson a terület.

Szárzúzást végző gazda

Talán a legjelentősebb madárpusztítást ez a szárzúzás jelentheti, amennyiben az áprilistól júliusig terjedő időszakban történik. Ekkor ugyanis számtalan bokorra, bokor alá épített tojásos vagy fiókás fészekalj semmisül meg. Ezen túl a tavaszi, nedvesebb talajviszonyok mellett végzett traktoros munkák a talajt és a gyepet is károsítják, s ezzel a gyomfajok megjelenésének kedveznek. A bokrosok szárzúzását tehát mindenképpen az őszi vagy téli időszakban kell elvégezni, amennyiben csökkenteni akarjuk a természeti értékekre gyakorolt káros hatását!

Egy bokor aljában épült csilcsap füzike fészek

2. Nádasok szárzúzása, kaszálása

A vizes élőhelyek kiterjedése sajnos rendkívüli módon összezsugorodott az emberi tevékenységek miatt. Ezért kiemelt fontosságú a nádasok védelme! A nádasokhoz specialista madárfajok kötődnek, csak ez az élőhelytípus szolgáltat számukra megfelelő fészkelő-, pihenő-, és táplálkozóhelyet. A nádi madárfajok nagy része vonuló, ezért az is fontos, hogy a nádasok egyfajta hálózatot alkossanak, így a vonulás során bizonyos időközönként legyen lehetőségük pihenni, táplálkozni.

Sok nádast az ésszerűtlen tájhasználat veszélyeztet. Sok legelő/kaszáló művelési ágban lévő nádast, csakúgy, mint a bokrosok esetében, valójában nem hasznosítanak, a támogatásokhoz való hozzáférés miatt azonban megéri évente leszárzúzni. A szárzúzást azonban sok esetben a tavaszi/nyári időszakban végzik, amikor nádiposzáták, tücsökmadarak, nádi sármányok jelentős állományai fészkelnek itt. A védett természeti értékek kímélete érdekében itt is a fészkelési időszakon kívül célszerű elvégezni a szárzúzást és kaszálást.

Fitiszfüzike

Nem csak a nagy nádasok, de az egészen kicsi nádfoltok is alkalmasak néhány nádi madár számára. Például a nádirigónak, vagy az énekes nádiposzátának akár néhány négyzetméter nád is elég a fészkeléshez. Így a vízfolyások mentén a medertisztítás és gátkaszálás munkálatait is a késő nyári, vagy őszi időszakban célszerű elvégezni.

Molnár Márton
természetvédelmi őr

Kapcsolódó

Egerbakta - Baktató tanösvény

Egerbakta - Baktató tanösvény

2022.09.02. 09:05
Az egerbaktai tőzegmohás lápmedencék élővilágát, kutatástörténetét, a keletkezésükkel kapcsolatos hipotéziseket, valamint a környező natura 2000 terület természetvédelmi értékeit mutatja be a tanösvény.
A tavak egykor természetes közegükben élővizek voltak, ma már az un. eutróf tavak közé tartoznak. (Eutróf tavak: az oligotróf tavak természetes fejlődése ebbe az irányba tart. A tápanyag-ellátottság bőséges, a szervesanyag-termelés nagy. A fenékre kerülő elhalt szervezetek bomlása, valamint a bemosódó humusz jelentős oxigénmennyiséget fogyaszt, így az oxigénellátottság romlik. Feneküket vastagon borítja a tőzegsár. A bemosódó humusztól vizük rendszerint sötétbarna, oxigénkészletük nyáron teljesen elhasználódhat.) Röviden ez a jelenség akkor keletkezik, ha a természetes vízutánpótlás kevesebb, mint az elfolyás, illetve ha mindkettő minimálisra változik.
A három tavat körbe lehet járni. Az első kettő tó felszínét erősen benőtte a növényzet, viszont a harmadik (Felső-tó) megtekinthető. A lápot borító mohaszőnyeget jobbára a tőzegmoha képezi. Ez a faj elsősorban Észak-Európában a tajga övben és a magashegységekben gyakori, a Kárpát-medencére nem igazán jellemző. A Bükk klímája sem igazán kedvez nekik, mert csapadékszegény, de itt fennmaradásukat a hűvös mikroklíma is segítette. Sajnos már a láp a pusztulás tüneteit mutatja.A hazai Tőzegmohás láptavak megőrzése nagyon fontos számunkra. Egyrészt növény -és állatföldrajzi szempontból megőrizték azokat az elemeket, melyek a hűvösebb klímaidőszakok jellegzetes fajai voltak a Kárpát-medencében. Olyan különleges fajokkal rendelkeznek, melyek mára már Európa hűvösebb vidékeire jellemzőek, és a magashegységekbe húzódtak vissza. Másrészt a lápok lehetőséget biztosítanak múltunk megismerésére, így fontosak az egykori őskörnyezeti változások feltárásában is.
Az "egerbaktai tőzegmohás láptavak"-at 1978-ban nyilvánították védetté. A községtől gyalogosan 20 perc alatt megközelíthető terület szabadon látogatható. A gyalogtúrát kedvelők az almári vasútmegállóból sárga jelzésű turistaúton közelíthetik meg. Egerbakta felől a Tóvölgyön át kb. 25 km-re, a baktai Nagy tótól alig 70 méternyire, a Tóhegy oldalán fekszik a kis tőzegmohás láp, a tengerszint felett 280 m magasan. Mohaszintjében tőzegmohák által uralt fátlan láp. Mészben, tápanyagban szegény, savanyú talajú ill. vizű, kis kiterjedésű vizes élőhely, amelyben tőzegképződés zajlik. Az „egerbaktai tőzegmohás láp”, az ún. „Baktai-tavak” valójában három kör alakú tómederből (és öt kisebb, száraz mélyedésből) áll, amelyeket egy 600 méter átmérőjű, gyűrű-szerű gerincvonulat határol. A tavakat rejtő, vulkanikus kőzetekből, illetve kisebb részben átkovásodott homokból és aleuritból felépülő környezet határozott vulkánmorfológiai jegyekkel rendelkezik: nem elképzelhetetlen, hogy a Tó-hegy és közvetlen környezete egy vulkáni struktúra – vulkáni kúp, kráter; esetleg egy kitörési központhoz kapcsolódó utóvulkáni formaegyüttes – erősen lepusztult maradványa, nem lejtőmozgások hozták létre.
Tovább olvasom
Olasz-kapui tanösvény

Olasz-kapui tanösvény

2018.11.19. 15:52
A karsztfennsíkon vezető tíz kilométeres körtúra bejárása közben felfedezhetjük a barlangok világát, a különleges élővilággal büszkélkedő hegyi réteket és a bükkerdőket is. Legmagasabb pontja a fennsík peremét jelző „Kövek” vonulatának tagja, a Tar-kő, ahonnét nagyszerű kilátás nyílik a Déli-Bükkre, de tiszta időben az Alföld és a Mátra is látható. A tanösvény kiindulópontja a Szilvásvárad felől személykocsival is megközelíthető Olasz-kapui parkoló, bejárása pedig fél-vagy egész napos túraélményt jelent.
Bükk-fennsík – Olasz-kapui TanösvényAz Olasz-kapui Tanösvény (Olasz kapu – Fekete-sár-rét – Tar-kő – Őserdő – Káposztáskert-lápa – Olasz-kapu) geológiai, felszínalaktani, botanikai, zoológiai és kultúrtörténeti ismereteket egyaránt nyújt. Megismerkedhetünk az antropogén eredetű hegyi rétek (Fekete-sár-rét, Zsidó-rét) gazdag karsztforma-kincsével (karrmezők, karsztvápák, töbörcsoportok), a fennsíkperemi bércek karros felszíneivel, gazdag élővilágot rejtő sziklagyepjeivel (Tar-kő), az Őserdő 24 hektár területű montán bükkösével (amelyet 1942-ben nyilvánították védetté), a Nagy-fennsík nyugati felének leghosszabb töbörsoros völgyével (Káposztáskert-lápa) és az ország legmagasabban elhelyezkedő barlangjával: a hegység legidősebb forrásbarlang-nemzedékéhez tartozó Kőrös-barlanggal.Az Olasz-kapui Tanösvényt (Olasz kapu - Fekete-sár-rét - Tar-kő - Őserdő - Káposztáskert-lápa - Olasz-kapu) bejárva geológiai, felszínalaktani, botanikai, zoológiai és kultúrtörténeti ismereteket egyaránt kapunk.Megismerkedhetünk az antropogén eredetű hegyi rétek (Fekete-sár-rét, Zsidó-rét) gazdag karsztforma-kincsével, a fennsíkperemi bércek karros felszíneivel, gazdag élővilágot rejtő sziklagyepekkel, a fokozottan védett Őserdő öreg bükkösével, az ország legmagasabban elhelyezkedő barlangjával.
Tovább olvasom