A Mátra vulkanikus tömbjében több helyen is találkozhatunk kisebb-nagyobb, természetes úton létrejött sziklafallal.
Ezek különleges adottságaik révén egészen speciális élőhelyek. Számtalan olyan védett, vagy ritka növényfajt ismerünk, melyek kimondottan ezekhez a sziklás élőhelyekhez kötődnek, ilyenek például az északi fodorka, az északi szirtipáfrány, a fekete madárbirs, vagy a szirti gyöngyvessző. Azonban nem csak a növények tudtak jól alkalmazkodni ehhez a különleges élettérhez, természetesen az állatvilág is meghódította ezeket a sivárnak, terméketlennek tűnő élőhelyeket.
A kotló uhu ügyesen rejtőzködik a sziklafalon
Egyes madárfajok számára különösen praktikusak a sziklafalak, ugyanis a meredek, megközelíthetetlen falfelületek rendkívül biztonságos fészkelőhelyet biztosítanak számukra. Két olyan fokozottan védett madárfajunk is van, mely legtöbbször az ilyen sziklafalakon fészkel. Ez a két faj nem más, mint bolygónk leggyorsabb állatfaja, a vándorsólyom, és hazánk legnagyobb termetű bagolyfaja, az uhu. Az 1970-es, 1980-as évek tájékán mindkét faj helyzete kritikus volt Magyarországon, szinte teljesen kipusztultak. Mára szerencsére fészkelőállományaik kapcsán lassú, de folyamatos növekedéséről beszélhetünk, azonban még mindig nagyon fontos feladat a fészkelő párok felderítése, megóvása, a fészkelések nyomon követése.
Vándorsólyom fiókái sziklaüregben
A Mátra területén is minden évben ellenőrizzük az alkalmas sziklafalakat, és próbáljuk kimutatni e két értékes faj jelenlétét. Nem csak a természetes sziklafalakat kell leellenőriznünk, de a felhagyott, sőt a még működő kőbányákat is érdemes végignézni, ugyanis ezekben is olyan sziklafelületek alakulnak ki, melyek alkalmasak fészkelésre.
Felhagyott kőbánya sziklafalai
Az idei évben az ellenőrzések során két ritka énekesmadárral is találkoztunk, melyek szintén a sziklás élőhelyek meghódítói. Az egyik kőbányában egy hím hajnalmadarat sikerült megfigyelnünk. Ez a gyönyörű énekesmadár egészen különleges életmódot folytat, a meredek sziklafalak nyújtotta zord körülményekhez kiválóan alkalmazkodott. A csuszkáéhoz hasonló testfelépítése alkalmassá teszi arra, hogy rendkívül ügyesen mozogjon akár a teljesen függőleges sziklafelületeken is, hosszú, lefelé hajló csőrével pedig képes hozzáférni a sziklarepedésekben tanyázó különféle rovarokhoz. A magashegységek fészkelő madara, hazánkban csak szórványos téli vendég. A Mátra hegységben dokumentált módon mindössze négy alkalommal fordult eddig elő, így igazi kuriózumnak tekinthető.
A hajnalmadár ügyesen kapaszkodik a meredek sziklafalakon
Egy másik, szintén magashegységi faj is szemünk elé került, az egyik kőbányában egy havasi szürkebegyet is sikerült megfigyelnünk. Hazánkban szintén csak szórványos téli vendég, a Kárpátok magashegyi régióiból érkezik hozzánk. Ez a madár már kevésbé ügyesen mozog a függőleges sziklafelszíneken, jobban kedveli inkább a sziklagyepi vegetációval borított területeket, ahol gyommagvak után kutat. A Siroki-várban rendszeres vendég, ám a Mátra egyéb területein kimondottan ritka faj.
Havasi szürkebegy
