Szépség és szörnyeteg: Az inváziós Szosznovkszkij-medvetalp elleni védekezés 2023.10.18. 10:15

A Szosznovszkij-medvetalp (Heracleum sosnowskyi) a Kelet- és Közép-Kaukázusban, a Transzkaukázusban, Északkelet-Törökországban, Örményországban, Grúziában és Azerbajdzsánban őshonos.

Európa legtöbb országába kísérleti céllal került, többek közt takarmánynövényként való hasznosíthatóságát kutatták. Több más, Heracleum fajjal együtt a 20. század közepén Kelet-Közép-Európában vizsgálták e célból a gazdaságokban, azonban befolyásolta a húsok és a tej ízét, így ezeket a próbálkozásokat megszüntették. Nagytermetű, dekoratív megjelenése miatt kertekben, botanikus kertekben is megtalálható volt. Az emberre is veszélyes növény, ugyanis a benne lévő furokumarin vegyület a bőrrel érintkezve égési sérüléseket okoz! A bőrreakciót a növény szőrei és a szárban lévő nedv is kiváltja. Az érintett bőrfelületen a fénnyel érintkezve hólyagok és égéshez hasonló sérülések keletkeznek. A sérülések akár hetekkel az érintkezés után is megjelenhetnek még.

Hazánkban kevés helyen fordul elő, „kivadulásának” egyik helyszíne Kompolt (Heves vármegye), ami a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területéhez tartozik. Kifejlett egyedei feltűnően nagyméretűek, 1-3 méteres magasságot is elérhetik. Az Európában őshonos medvetalp fajoknál termetesebb növény, nagy levelei lekerekítetten fogasak, és virágernyőjének átmérője 20-80 cm-es is lehet. Könnyen kiszorítja az őshonos növényzetet mérete és domináns tulajdonságai okán.

A „kompolti medvetalp” elleni védekezés története Igazgatóságunk életében 2019-ben kezdődött, mikor kollégánk a községen keresztülhaladva felfigyelt a növény egyedeire. A határozóbélyegeket ismertetve rögtön kiderült, hogy az inváziós tulajdonságokkal rendelkező Szosznovszkij-medvetalpról van szó.

Rövid utánajárás után kitudódott, hogy a növény valószínűleg a helyi kutatóintézet (Fleischmann Rudolf Kutatóintézet) egyik „szökevénye”, ugyanis régen silós takarmányként történő használhatósága miatt kísérleteztek vele. Ennek következtében a kutatóintézet egykori szántóföldi parcellái szegélyében terjedt el egy szakaszon, a Tarna-patak partján, az illetékes vízügyi igazgatóság körzetében, valamint a Tarna nyugati oldalán, egy felhagyott telken. A lakosság több évtizede együtt élt a növénnyel, sokan ismerték is a fajt és annak egészségügyi kockázatait.

Felfedezésének évében nagy médiaérdeklődés övezte a Szosznovkszkij-medvetalpat, az interneten „laborból kiszabadult”, „emberre veszélyes óriásnövényként” is emlegették. A probléma felismerését követően az önkormányzat, az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság és a Heves Vármegyei Kormányhivatal együttműködésével megkezdtük az állomány monitorozását és kezelését. A kezelés kapcsán az érintett földtulajdonosok ugyancsak tájékoztatást kaptak. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján összeállt egy „ütemterv” a növény kezelését illetően, amit azóta évről-évre megismétlünk, és az egyedek számát felmérjük.

Ez idén sem történt másként:

Júniusban a terület természetvédelmi őre észlelte a medvetalp virágzását. Ezután az illetékesek (önkormányzat, természetvédelmi hatóság, vízügy) bevonásával a területeket traktoros szárzúzással és benzines bozótvágóval kezeltük, valamint a növény már meglévő virágernyőjét levágtuk, magszórását megakadályoztuk. Idén kétszer is szükség volt kaszálásra, ugyanis a bőséges csapadék következtében ezek a növények is gyorsan „magukhoz tértek”, és újrahajtottak.

Ebben az évben azt tapasztaltuk, hogy csökkent a Szosznovkszkij-medvetalp egyedeinek száma a területen. Ez részben az évek óta tartó kezelésnek, valamint valószínűsíthetően a tavalyi szárazabb időjárásnak köszönhető. A munkák során mindvégig védőöltözékben és körültekintően jártunk el, ugyanis a bőrrel érintkezve a növény égési sérüléseket okoz.


A helyszínen más idegenhonos vagy inváziós tulajdonságokkal bíró növény is jelen van. Ilyen az óriás fejvirág (Scabiosa gigantea), amivel szintén silós takarmányként kísérleteztek hajdanán a területen. Ezen kívül – ha nyitott szemmel járunk –, fellelhetünk még csészekórót (Silphium perfoliatum), selyemkórót (Asclepias syriaca), csicsókát (Helianthus tuberosus) és számos, fásszárú inváziós fajt is, mint pl. mirigyes bálványfa (Ailanthus altissima) és amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica).

A Szosznovkszkij-medvetalp az Európai Unió által kiadott, veszélyt jelentő, idegenhonos inváziós fajok jegyzékében is szerepel. Ezen jegyzékben szereplő fajokra minden tagállamnak szigorú intézkedéseket kell hoznia és alkalmaznia. Kompolton a faj „felfedezése” óta tapasztaljuk az önkormányzat, valamint az érintett felek együttműködését és segítségét (vízügyi igazgatóság, természetvédelmi hatóság), amit ezúton is köszönünk.

A Szosznovkszkij-medvetalp magvai a talajban akár 15 évig is csíraképesek maradhatnak. Tevékenységünk még korántsem ért véget, azonban kitartó munkával és a termésérés megakadályozásával idővel hatékonyan felszámolhatjuk ezt az állományt.

Ezúton is felhívjuk a figyelmet az inváziós fajok elleni védekezés első és legfontosabb szabályára: ne vásároljunk, és ne ültessünk inváziós növényeket sem a kertünkbe, sem a természetes környezetbe!


Írta: Hák Flóra Farkas Roland, Sasvári János

Fotók: Nagy Gergő Gábor

Kapcsolódó

2023/1 6. Eagle’s eggs inventory

2023/1 6. Eagle’s eggs inventory

2023.07.10. 16:00
Um ehrlich zu sein, haben mich Vögel im Allgemeinen noch nie so wirklich interessiert. Aber ich glaube, das liegt daran, da man sie sehr selten aus nächster Nähe zu Gesicht bekommt. Als ich mir die Vogelrettungsstation auf dem Gelände des Direktorats ansehen durfte, wurde mir klar, dass Vögel doch ganz interessant sind, wenn man sich näher mit ihnen beschäftigt!Als ich dann die Gelegenheit bekam, eine Gruppe von Rangern zu begleiten, welche die Adlernester und deren Eierbestand überprüfte, war ich natürlich sofort dabei. Wer möchte es sich schon entgehen lassen einen in freier Wildbahn lebenden Adler aus nächster Nähe zu sehen? Ich jedenfalls nicht.Genauer gesagt handelt es sich bei dieser Art um den Östlichen Kaiseradler (Aquila heliaca) (Für die Interessierten unter euch: https://de.wikipedia.org/wiki/%C3%96stlicher_Kaiseradler). Außerdem gibt es noch eine kleine Population an Seeadlern (Haliaeetus albicilla) in diesem Gebiet.An diesem Tag lag unser Fokus allerdings nur auf den Nestern des Kaiseradlers. Die Aufgabe bestand darin, den Bestand an Eiern in allen Nestern zu überprüfen, zu dokumentieren und anschließend abzuwarten, dass das Weibchen wieder zu ihrem Nest zurückkehrt. Es wurden zwei Gruppen gebildet. Gruppe Nr. 1 hatte die Aufgabe die Eier im Nest zu zählen. Dafür mussten wir (zum Glück) nicht etwa auf den Baum klettern, sondern bedienten uns modernster Technik in Form einer Drohne. Die zweite Gruppe beobachtete aus einer Entfernung von ca. 800 m das Nest per Fernglas und dokumentierte minutengenau, wann das Weibchen das Nest verließ und wann es, nachdem die Drohne wieder weg war, zu ihren Eiern zurückgekehrt war. Das konnte mal nur 15 Minuten dauern, mal mehrere Stunden. Zum Glück war ich in der ersten Gruppe. ;)Im Durchschnitt legen Kaiseradler 1-3 Eier. Bei unseren Nestern waren es meistens drei, also ein ziemlich guter Durchschnitt. Die kommende Kaiseradlergeneration ist somit gesichert. Bis wir die zehn Nester alle abgeklappert hatten, dauerte es eine Weile. Wir fuhren über endlose Felder und durch Niemandsland, wo sich unsere Wege immer wieder mit denen von Fasanen, Feldhasen und Rehen (ich habe noch nie an einem Tag so viele Rehe gesehen) kreuzten. Alles in allem ein sehr interessanter, tierreicher Tag, beendet natürlich mit einem obligatorischem Kaffee.
Tovább olvasom