Páncélosok a mocsárban 2022.08.30. 14:04

A tél közeledtével téli álomra húzódnak a mocsári teknősök is. Azt is tudjuk, hogy hosszú hónapokra az iszapba, a kihűlő tavak, holtágak aljzatára merülnek és jöhet a zimankó, a jég, ők tavaszig az orrukat sem dugják ki a páncéljuk alól.

Fotó: Fitala Csaba

De belegondoltunk valaha is abba, hogy miként tudnak az egyébként szabad levegőt lélegző teknősök túlélni hónapokon keresztül a fagypont körüli, vagy épp jégpáncéllal borított vizek alján? Hogy nem fulladnak meg? Hisz’ még csak nem is kétéltűek – mondhatnánk viccesen. A kérdésre a választ javarészt az ektoterm kifejezés rejti. Az ektoterm – vagy pontatlan, ám közkeletű kifejezéssel élve hidegvérű – állatok ugyanis a testhőmérsékletüket nem tudják belsőleg fedezni, hanem a külvilágból nyelik el hőt a testük felmelegítésére, azaz testszöveteik hőmérséklete változó, szinte teljes mértékben követi a külvilág hőmérsékletét. Magyarán, ha holtág vize +3 Celsius fokos, akkor bizony az aljzaton pihenő teknősünk sem lesz ennél melegebb. A víztér alján nyugvó teknős minél kihűltebb lesz, annál jobban lelassul az anyagcseréje, ezáltal alacsonyabb lesz az energia- és az oxigénigénye is. De ez még édeskevés lenne ahhoz, hogy ne fulladjon meg. Ám nagy trükkösen a mocsári teknősök ezt is megoldják, ugyanis bár alapvetően tüdővel lélegző állatok, a téli hibernáció folyamán a vízben oldott oxigént hasznosítják. Méghozzá oly’ módon, hogy a kloákájukon – itt egy anális hólyag található, amely rendkívül sűrűn van átszőve hajszálerekkel – mint egy másodlagos tüdőfelületen, fel tudják venni a vízben oldott oxigént, legalább olyan mértékben, hogy az elég legyen számukra ebben a hideg környezetben. A tudomány ezt a képességet kloakális légzésnek nevezi.

Mocsári teknős az Oldalvölgyi-halastóban Fotó: archív/Fitala Csaba

Ám, ha már azzal kezdtük ezt az írást, hogy teknőseink tavaszig ki sem dugják az orrukat a páncéljuk alól, ismerkedjünk meg kicsit részletesebben ezzel a mell- és hátvérttel. Ugyanis megkülönböztetünk haspajzsot, amit plastron-nak és hátpáncélt, ami carapax-nak neveznek. S ha irodalmi emlékeinkből ismerős a plastron elnevezés, ne csodálkozzunk, hisz Móricz Zsigmond Rokonok című regényében Kopjáss Pista keményített ingelejét is eképp’ nevezte az író: „Pista szeme összekapcsolódik a Magdalénáéval, a kezében levő pohár pezsgő remegni kezd, és rálöttyen a plasztronjára.” De Szentkálnay Magdaléna tekintetétől visszakanyarodva teknőseinkhez, a domború hátpáncél az irharétegben fejlődő bőrcsontokból és az ebbe beolvadt csigolyákból, bordákból, valamint a felszínen lévő szarulemezekből épül fel, míg a haspajzs, vagy mellvért főleg bőrcsontokból és szarurétegből áll. Érdekessége a haspajzsnak, hogy a hímek esetében ez látványosan homorúbb, így illeszkedve kicsit jobban párzáskor a nőstény hátpáncéljának domború ívéhez, bár így is gyakorta legurul róla. A carapax és a plastron rostos szalagokkal kapcsolódik össze és meglepő módon a haspáncél az úgynevezett csukló előtti és a csukló utáni csontlemezek mentén még egy kicsit mozgatható is. Hogy mennyire tökéletes mérnöki tervezés eredménye a páncélzat, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a csontlemezek és a külső szarupajzsok határvonalai nem esnek egybe, ezzel is fokozva annak szilárdságát. A szarupajzsok évről évre növekszenek, így azon növekedési vonalak, tulajdonképpen évgyűrűk alakulnak ki. Éles szemű és türelmes természetbúvárok ennek alapján meg is tudják becsülni egy-egy termetes teknőspéldány korát. Mindenféle történetekkel és városi legendákkal ellentétben azonban a teknőseink páncélja nem bír el jelentős súlyt vagy terhelést, ennek szomorú bizonyítékát mutathatják a halastavak menti aszfaltutak mentén árválkodó, széttört páncélú, elgázolt példányok is.

Egy gázolt teknős Fotó: Bakó Botond

A Vadonleső Programban immár tíz éve gyűlő mocsári teknős adatok mintegy ötöde olyan példányról jelent, ami gázolás áldozataként került szem elé. A kritikus időszak a tavaszi tojásrakás ideje, mikor a teknősanyák a megfelelő helyekre vonulnak gödröt ásni, gyakran keresztezve egy közutat, ráadásul ezt kétszer is megteszik. S ugyanez az útszakasz a frissen kikelő kisteknősökre is tömeges veszélyt jelenthet, mikor nyár végén, ősz elején a tavakhoz vonulnak. Mindenesetre vigyázzunk rájuk, s ha útra kerülő példánnyal találkozunk – természetesen a saját testi épségünk veszélyeztetése nélkül, de – segítsük át az útnak arra az oldalára, ahova eredetileg is igyekezett. A megfigyelési adatát pedig dobjuk át a www.vadonleső.hu oldalra, ezzel is segítve megőrzésüket. Ha még a kézben lévő mocsári teknősünk nemét is szeretnénk tisztázni, elég, ha mélyen a szemükbe nézünk. Ugyanis a hímek szivárványhártyája vörösesbarna, míg a nőstényeké sárgásfehér színben pompázik.

A Vadonleső adatai - mocsári teknős észlelések

Kapcsolódó

6 Höhlenbesichtigungen mit den Freiwilligen aus dem Kiskunság Nationalpark

6 Höhlenbesichtigungen mit den Freiwilligen aus dem Kiskunság Nationalpark

2023.04.19. 14:25
Marei Im Zeitraum vom 27. November bis zum 4. Dezember 2022 haben uns die beiden Freiwilligen aus dem Kiskunság Nationalpark besucht. Neben der Arbeit hatten wir aber auch die Gelegenheit, Höhlen zu besichtigen. Insgesamt beträgt die Zahl der bekannten Höhlen im Bükk-Gebirge fast 1200 und ist damit von besonderem Wert. Am 29. November 2022 hat uns unser Ansprechpartner im Geopark Balázs mit nach Lillafüred genommen, wo wir an einer Führung in der Anna-Höhle, einer Kalktuffsteinhöhle, teilgenommen haben. Vor dem Betreten sahen wir neben dem Eingang den Szinva-Wasserfall. Wie wir im Inneren feststellen konnten, sorgt dieser Wasserfall dafür, dass die sich an der Decke befindenden Baumwurzeln und Reste weiterer Pflanzen von Süßwasserkalkstein aus dem herunterfließenden Wasser bedeckt werden. Die Länge der Höhle beträgt 400 m. Anschließend ging es weiter zur St. Stephan-Höhle, die sich ebenfalls in Lillafüred befindet, aber mit 1514 m deutlich länger als die Anna-Höhle ist. Diese streng geschützte Höhle ist zudem eine Tropfsteinhöhle. Ein bestimmter Teil der Höhle ist für Besucher:innen selbst mit geführten Touren nicht betretbar. Aufgrund der besonders reinen Luft wird dieser Teil für Krankenhaus- und Therapie-Gruppen genutzt. Nachdem wir am 30. November 2022 zuerst Daten von Bäumen gesammelt hatten, die besonders wichtig für die Biodiversität sind, ist der Ranger Roland mit uns nach Cserépfalu gefahren. Von dort ging es für uns in die Szeleta-Höhle. Diese ist für Besucher:innen nach einem etwas anspruchsvolleren Anstieg zum Eingang frei zugänglich. Ihr besonderer Wert liegt in prähistorischen Funden, auf die Archäolog:innen bei Ausgrabungen gestoßen sind.
Tovább olvasom