Óvjuk a papucskosbort! 2020.05.17. 14:46

Lelkes, de felelőtlen természetfotósok veszélyeztethetik a fokozottan védett papucskosbor (Cypripedium calceolus) élőhelyeit a Bükki Nemzeti Parkban.

Az elmúlt napok tapasztalatai alapján szükségesnek tartjuk a természetfotózás okozta veszélyeztetésre felhívni a figyelmet, amelyet a sokszor jóhiszemű, lelkes növényrajongók okoznak a védett természeti területeken, vagy a védett természeti értékekben és azok élőhelyein.

Egyre többen érdeklődnek hazánk természeti kincsei iránt, ami jó, hiszen érzelmileg is kötődnek azon növény- és állatfajok iránt, amelyek megőrzése közös ügyünk. De ne feledkezzünk meg ügyelni arra, hogy a rajongás ne váljon a rajongás tárgyának a kárára. A látványos vagy ritka fajokat, akár az emberi kultúra és művészet remekeit sokan szeretnék megtekinteni, mi több szeretnék megörökíteni is saját maguk örömére, vagy gyermekeiknek, unokáiknak, barátaiknak. De mint ahogy a múzeumokban, a természetben is illik betartani bizonyos szabályokat. Ezek között vannak jogi, a társadalom és a szakmai csoportok által elvárt etikai, valamint a szociális fejlődésünk során saját magunkkal szemben felállított lelkiismereti szabályok is.

Különleges ritkaság a címben szereplő fokozottan védett orchidea-fajunk, a papucskosbor vagy más néven a boldogasszony papucsa (Cypripedium calceolus) is, amely hazánk féltett, sérülékeny értéke. A látványos növényt az emberi tevékenység, gyarlóság mellett ma már a klímaváltozás is fenyegeti. A szárazabbá és melegebbé váló klíma egyre jobban tizedeli az amúgy sem nagy létszámú állományait, amivel szemben igen nehéz védekezni. Amit tehetünk, az az élőhelyek állapotának a megőrzése, javítása, az emberi zavarás minimalizálása. A jóhiszemű természetfotózás is számos problémát okozhat.

A bíborkosbor vagy boldogasszony papucsa. Fotó: Sulyok József

A növény fotózására, megtekintésére az igény a virágzás rövid időszakában jelentkezik. Ilyenkor a legsérülékenyebb a növény és élőhelye is. Az akár egy évtizedig fejlődő fiatal növények alig észrevehetően bújnak meg a kifejlett példányok mellett a fűben. Egy vétlen lépessel is több fiatal hajtást pusztíthatunk el, még ha a virágzó egyedekre vigyázunk is.

Fotózáskor a legjobb beállítás keresése közben vétlenül is többet időzünk a növény körül, közben állunk, térdelünk, könyöklünk, guggolunk, fekszünk. Nem is gondolunk rá, de emiatt a talaj tömörödik, a benne elhelyezkedő, a megújulást biztosító növényi szervek károsodhatnak. Velük együtt károsodhatnak a növény fiatal, észrevétlenül megbújó utódai és a körülötte lévő egyéb növények is.

Fotó: Harmos Krisztián

Ha úgy gondoljuk, egyedül nem okozhatunk nagy kárt, vegyük számba, hogy rajtunk kívül bizonyára még több tucatnyian így tehetnek. A növényzet és a talaj pedig egyre jobban sérül, pusztul, felbomlik. A bolygatás hatására megtelepedhetnek özönnövények is, hiszen nincsenek védelmező szomszédok és az útközben, vagy az utolsó túránk során a bakancsunk talpára tapadt magjaik épp itt pottyannak le.

Védett természeti kincseink mindnyájunké, fontoljuk meg az elmondottakat és közösen óvjuk meg őket a következő nemzedékek számára. Az állami természetvédelemnek ez feladata, ezért szükséges a védelem érdekében bizonyos óvintézkedéseket tenni. A papucskosbor virágzása idején a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság óvintézkedései között az élőhelyek fokozott ellenőrzése, őrzése is szerepel. Nem cél a büntetés, de a szabályszegőkkel szemben a törvény szigorával is szükség lehet eljárni.

A gyönyörű növény megismerését is fontosnak tartjuk. Igazgatóságunk ezért hirdette meg az „Ochidea napot”, amikor szabályozott keretek között lehetőség nyílik a boldogasszony papucsa fotózására, miközben a növényről szakemberek tájékoztatják az érdeklődőket , a járványügyi szabályok maximális betartása mellett.

A fotósok által széttaposott élőhely.

Nem szeretnénk, ha Magyarország az Egyesült Királyság sorsára jutna, ahol 2004-ben a Lancashire-i golfpályán lévő, az egyik utolsó vadon élő boldogasszony papucsa tövet a 901-ik látogató az éjszaka leple alatt kiásta.

Letaposott bíborkosbor

Szerencsére a növény egy része túlélte a támadást. Azóta a rendőrség olyan 24 órás őrizetet biztosít a növény élőhelyén a virágzás ideje alatt, amelyet csak az Angliába látogató legmagasabb szintű VIP személyek részére tartanak fenn.

Boldogasszony papucsa. Fotó: Bartha Csaba

Kapcsolódó

2025/2 - Vorstellung /Laura/

2025/2 - Vorstellung /Laura/

2025.11.04. 12:54
Szia! Ich heiße Laura und bin 19 Jahre alt. Ich komme aus Hamm, einer Stadt im WestenDeutschlands in Nordrhein-Westfalen. Im Jahr 2025 absolvierte ich mein Abitur undbeschloss erstmal etwas anderes zu machen, bevor ich anfangen würde zu studieren. Ichwollte Reisen. Dann stieß ich auf kulturweit, bewarb mich und bekam zusammen mitMarah die Stelle im Bükk National Park vorgeschlagen. Direkt sagte ich zu. Und ja hier binich! Ich habe mich für diesen Naturfreiwilligendienst der UNESCO entschieden, da ich denMenschen vermitteln möchte, wie wichtig eigentlich Naturschutz ist, ich selber etwasNeues über die Natur lernen möchte und über mich hinaus wachsen möchte, in dem ichmeine Komfortzone verlasse. In meiner Freizeit verbrachte ich schon immer viel Zeit in derNatur, sei es für Wanderungen, Radtouren oder einfach im Garten. Daher bot sich einNaturfreiwillligendienst perfekt an.Hier in Ungarn war es erstmal eine große Umstellung: Plötzlich alleine in der ersteneigenen Wohnung wohnen, eine neue Sprache, ein neues Land. Dennoch meistern wir esgut und versuchen uns an der neuen Sprache. Wir lernen viele neue Menschen kennenund auch uns selbst begegnen wir nochmal von einer ganz anderen Seite in einemfremden Land, außerhalb der eigenen Komfortzone und auch in neuen Situationen mitHerausforderungen an denen wir wachsen. Die Arbeit im Bükk National Park ist vielfältig. Dreimal in der Woche arbeiten wir im Szeleta Park, dem Visitor Center in Miskolc undhaben auch schon unsere erste eigene Guided Tour gegeben. Perfekt um das Thema rundum den Naturschutz zu vermitteln. Wir lernen etwas über den Nationalpark, sein Direktoratund den Geopark. Aber auch über Zusammenhänge zwischen Mensch und Natur.Außerdem wandern wir viel, waren bei einem Bird Catching Camp und helfen, wo es nurgeht. Zusätzlich zu unserer Arbeit im Bükk Nationalpark sind wir zweimal in der Woche ineinem Gymnasium und helfen den Schüler* innen Deutsch zu lernen.Ich werde ein Jahr hier in Ungarn verbringen und hoffe, dass diese Zeit mich weiterbringenwird, obwohl sie das bereits schon getan hat. Ich bin stolz, dass ich mich alleine auf diesesAbenteuer gewagt habe und freue mich auf die vielen neuen Erfahrungen, die wir hier inUngarn noch machen werden. Nach meinem ganzjährigen Aufenthalt möchte ichstudieren. Momentan interessiere ich mich für den Bereich Medien und ich werde meineZeit hier in Ungarn dafür nutzen, um mir im Klaren zu werden, was genau ich eigentlichnach meinem FSJ machen möchte. Bis dahin, bin ich aber erstmal weiterhin gespannt aufdie Zeit hier in Ungarn.In dem nachfolgenden Blog werden wir von unseren eigenen Erfahrungen und Eindrückenberichten und wir hoffen, dass wir euch diese etwas näher bringen können.Viel Spaß beim Lesen!
Tovább olvasom