2020.01.30-31-én igazgatóságunk természetvédelmi őrszolgálata összehangolt felmérést végzett.
A három megye (Nógrád, Heves, Borsod-Abaúj-Zemplén) területét érintő szinkron-jellegű számlálás során összesen mintegy 425 kilométernyi útvonalat nyomoztunk végig, vizsgáltunk át farkasok és hiúzok életnyomai után kutatva. A felmérésben összesen 18 fő vett részt, a 16 természetvédelmi őr kolléga munkáját Nógrád megyében „civil” kolléganőnk, míg a Tarna-Lázbérc Tájegység területén külsős önkéntes segítette.
A Nagyragadozó-Szinkronban a Nógrád-Ipoly Tájegység, a Mátra Tájegység, a Tarna-Lázbérc Tájegység, a Nyugat-bükki Tájegység és mint koordinátor, a Kelet-bükki Tájegység vett részt.
Farkas nyomán a Nagyragadozó-Szinkronon (Kleszó András)
Végig gyalogosan követett csapa (Kleszó András)
Az elmúlt években bizonyítást nyert, hogy a tágabb térségünkben élő nagyragadozó fajok közül mindhárom előfordul, a farkas és a hiúz pedig állandó jelleggel megtelepedett a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság területén. Előbbi többször sikerrel is szaporodott, míg utóbbi esetében, bár ez szintén biztosra vehető, egyelőre csak valószínűsíteni tudjuk.
A medve ritkán, rendszertelenül, elsősorban kóborlásai során bukkan fel, de Szlovákiával határos területeinken gyakrabban találkozhatunk nyomaival. Túl vagyunk tehát azon, hogy bizonyítsuk jelenlétüket, előfordulásukat. A farkas tekintetében a jövőben a már összegyűjtött nagy mennyiségű adat feldolgozása és kiértékelése mellett, az egyedek rokonsági viszonyainak, a szociális hálózatoknak és a területhasználatuk finomabb léptékű vizsgálatának kell előtérbe kerülniük. Fontos lesz azt is vizsgálni, hogy a BNPI területén megjelenő farkasok milyen élő kapcsolatban vannak a tőlünk északabbra élő, szomszédos állományokkal, a felvidéki forrás-állománnyal (hiszen az Igazgatóságunk területeit újra birtokba vevő farkasok onnét érkeztek, és újabb egyedek érkezhetnek napjainkban is).
A fent említett célok érdekében a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság Természetvédelmi Őrszolgálata rendszeresen nyomon követi a visszatelepült/visszatelepülő nagyragadozók jelenlétét, gyűjti a fokozottan védett fajokkal kapcsolatos információkat. E munkát a Természetmegőrzési Osztály kollégáinak segítségével végezzük. Az információgyűjtés kiemelt időszaka a tél, amikor is (ideális esetben) a hótakarónak köszönhetően könnyebben ráakadhatunk a nagyragadozók nyomaira, azokat követve számos új megfigyelést tehetünk, gyarapíthatjuk ismereteinket. A nyomozások során tett megfigyeléseinket jól kontrollálja, az adatgyűjtést pedig nagyon hatékonyan segíti a terepen működtetett kameracsapda-hálózat.
A szinkron eredményes megvalósításának alapvető feltételei, hogy megfelelő időjárási körülmények között, megfelelő létszámban részt tudjanak benne venni a kollégák. Mivel a nagyragadozók egyetlen egy éjszaka is nagy távolságokat képesek bejárni, friss havazás után a felmérés megkezdéséig túl sok időt „nem adhatunk nekik” mert jelentősen megnő az esélye, hogy ugyanazokat az egyedeket párhuzamosan, egymástól távolabb lévő területeken is megszámoljuk és így valótlan egyedszámokat kapunk eredményül (túlbecsülhetjük az állományt). Viszont az is rossz megoldás, ha „nem adunk nekik” elegendő időt. Reggelig tartó havazás után aznap nincsen értelme felmérést végezni, mert nagy valószínűséggel nem lesznek friss nyomok. Nehéz tehát „elkapni” az alkalmas időpontot és arra nagy területen, megfelelő létszámban, gyorsan reagálni.
2019-ben januárjában már próbáltunk összehangolt, szinkron-jellegű terepi felmérést végrehajtani, de a kijelölt napon majdnem délig havazott, ellehetetlenítve az eredményes nyomozást. Idén első alkalommal 2020 január végén, az Észak-Magyarországot időlegesen egységes hótakaróval befedő 01.28-i havazásnak köszönhetően adódott alkalom, és a rövid rendelkezésre álló idő ellenére sikerült megszervezni és megvalósítani. Így kerülhetett sor 2020.01.30-31-én a Nagyragadozó-Szinkronra, ami az Igazgatóság történetében az első teljesnek mondható szinkronnak számított. Előzetes információk is rendelkezésünkre álltak, hiszen közvetlenül a havazás előtt is találtak nyomokat, préda-maradványokat a kollégák, készültek kameracsapdás felvételek, 01.28-án pedig egy bükki vadászat során, hajtásban megriasztott farkasfalkáról érkezett hír, ami 11 farkas megfigyeléséről számolt be!
A felmérés véleményünk szerint eredményesnek mondható, mert minden egyes tájegységben előkerültek dokumentált nagyragadozó előfordulások! Ez a legtöbb esetben a havazás kezdete óta keletkezett életnyomok (lábnyomok, ürülék, ill. préda-maradványok), valamint az azokat megerősítő, kameracsapdák által farkasokról készített felvételek alapján vált bizonyossá. Farkas az összes érintett tájegységben előfordult, hiúz egyedül a Nyugat-bükki Tájegység területén került elő a szinkron időpontjában.
Hiúz nyoma (Domboróczki Gábor)
A Medves-fennsíkon és a Mátrában magányos farkasok lábnyomai kerültek elő, míg a Tarna-vidéken egy öt tagú farkasfalka tanyázott.
Farkasnyom a Mátrában (Czikora János)
Farkas-csapa a Medves-fennsíkon (Papp Ferenc)
Tarnai csapa (Bartha Csaba)
5-tagú falka nyomai (Illyés Evelin)
A Bükkben, a Fennsíkon és a hegység déli tömbjében egymástól markánsan elkülönülő területeken tapasztaltunk farkasok aktivitását a szinkron ideje alatt. Ezek alapján 9-11 egyedre becsüljük a Bükkben tartózkodó farkasok számát. A minimum és a maximum értékek közötti eltérést az eredményezi, hogy nem minden esetben lehet 100%-ban kizárni az egyes területek közötti átmozgásokat, illetve, hogy a szinkron előtt észlelt 11 tagú falka valószínűleg többször szétvált, így teljes bizonyossággal nem sikerült nyomozással ezt az egyedszámot megerősíteni.
Farkas nyoma a Bükkben (Juhász Róbert)
Felvonulás (Kleszó András)
Mindent összegezve a szinkron végeredménye a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság potenciálisan nagyragadozós területeire vetítve: 15-18 farkas egyed és 1 hiúz került megszámlálásra a felmérés során!
