Miocén kori szörnyek lépték át a határt Ipolytarnócnál

Habár a koronavírus-rendelkezések miatt az Ipolytarnóci Ősmaradványok sem látogathatók, az életét kockáztató oknyomozó riporterünk, a bátor Ásatag mégis bejutott a zárt kapuk mögé.

Figyelem: szenzációs, képes beszámolóját csak erős idegzetűek olvassák tovább!

Az Ásatag titkos küldetése volt, hogy felderítse, mi történik az országhatár menti világhírű védett természeti terület téli zugában, mert szörnyűséges híreszteléseket rebesgettek a halálra rémült helybéliek.

Teljesen ledöbbent attól, amit látott! Szerencsére sikerült élve megúszni kalandját, de nem sokon múlott, hogy más dimenzióban találja magát! Nézzük hát, hogy mi is történt vele.

Csend honolt a békésnek látszó, elhagyatottnak tűnő tájon, szűz hó lepte be a Miocén Erdőt, mikor ösvényére lépett. Óvatosan körbenézett és megdermedt! De nem csak ő. Egy közeli fáról megfagyott tekintet szegeződött rá. Havas bundája volt a mereven álló állatnak, talán rejtőzködő hópárduc lenne?

De nem, ennek kardfogai vannak, nem lehet más, mint a hiperragadozó nimravid, egy vérengző fenevad. Hogyan kerülhetett ide?!? Jó, a terület a határokon átnyúló, szlovák-magyar Novohrad-Nógrád UNESCO Globális Geopark beléptető kapuja, egy ősi táj határok nélküli palóc örökségének letéteményese, de azért mindennek van határa! Mi történik itt? Újabb migrációs hullám venné kezdetét, avagy a klímaváltozás zavarta meg az állatokat? De nem volt idő ezeken morfondíroznia, az Ásatag veszélyes bevetésen volt.

Most már nagyon óvatosan, lopakodva, szinte araszolva haladt tovább mesterkémünk. Nagyon is jól tette, a fák mögül hirtelen egy óriási szörnyeteg bukkant elő. Ásatagunk egyetlen szerencséje az volt, hogy a medvekutya nem vette észre, hóvakságban szenvedhetett, a mellékelt speciális fotó is bizonyítja ezt.

Nem sokon múlott, hogy nem vált zsákmánnyá Ásatagunk, még a frissen megújított Európa Diploma sem menthette volna meg. De ezzel mások is tisztában lehettek, még az orrszarvúk is szokatlanul viselkedtek, elrejtőztek a nagy ragadozó elől.

A borját féltő, tülök nélküli orrszarvútehén fondorlatos módon különleges megoldást talált a túlélésre, még az éles szemű, habár olvasáshoz szemüveget viselő Ásatagnak is meresztenie kellett szemét, hogy észrevegye, hova bújtak. Lám milyen fontos az adaptáció? Ha már nincs rejtőszínünk legyünk leleményesek.

Ez aztán a meleg helyzet, még a hidegre forduló télben is. Ennek fele se tréfa, még a babérmeggy is tudta, hogy itt nem babra megy a játék! Legalább is nem fehér babra. Hó alatt bújt meg ő is.

Nem akarván tovább csigázni a kedélyeket a további vérfagyasztó részletekkel a lényegre térünk: a nem akármilyen megpróbáltatásokat elszenvedő hős Ásatagunk szerencsére megúszta küldetését. Azért, mert sikerült áthidalnia a hirtelen jelentkező problémákat, de nem csupán képletesen. Talán kicsit szájbarágón ezt a képet is csatolta beszámolójához, bocsássuk meg neki.

Soraink végéhez eljutó olvasóinknak is sok sikert és további kitartást kívánunk a megpróbáltatások elviselésében, de azért ne hidaljanak le. Ásatagunk egy külön fogadalmat is tett, ha a korlátozások véget érnek, akkor visszatér a tetthelyre, mert a Miocén Park élményekkel teli. Legközelebb ne hagyják magára, Önök is tartsanak vele!