Miocén kori szörnyek lépték át a határt Ipolytarnócnál 2021.02.11. 20:40

Habár a koronavírus-rendelkezések miatt az Ipolytarnóci Ősmaradványok sem látogathatók, az életét kockáztató oknyomozó riporterünk, a bátor Ásatag mégis bejutott a zárt kapuk mögé.

Figyelem: szenzációs, képes beszámolóját csak erős idegzetűek olvassák tovább!

Az Ásatag titkos küldetése volt, hogy felderítse, mi történik az országhatár menti világhírű védett természeti terület téli zugában, mert szörnyűséges híreszteléseket rebesgettek a halálra rémült helybéliek.

Teljesen ledöbbent attól, amit látott! Szerencsére sikerült élve megúszni kalandját, de nem sokon múlott, hogy más dimenzióban találja magát! Nézzük hát, hogy mi is történt vele.

Csend honolt a békésnek látszó, elhagyatottnak tűnő tájon, szűz hó lepte be a Miocén Erdőt, mikor ösvényére lépett. Óvatosan körbenézett és megdermedt! De nem csak ő. Egy közeli fáról megfagyott tekintet szegeződött rá. Havas bundája volt a mereven álló állatnak, talán rejtőzködő hópárduc lenne?

De nem, ennek kardfogai vannak, nem lehet más, mint a hiperragadozó nimravid, egy vérengző fenevad. Hogyan kerülhetett ide?!? Jó, a terület a határokon átnyúló, szlovák-magyar Novohrad-Nógrád UNESCO Globális Geopark beléptető kapuja, egy ősi táj határok nélküli palóc örökségének letéteményese, de azért mindennek van határa! Mi történik itt? Újabb migrációs hullám venné kezdetét, avagy a klímaváltozás zavarta meg az állatokat? De nem volt idő ezeken morfondíroznia, az Ásatag veszélyes bevetésen volt.

Most már nagyon óvatosan, lopakodva, szinte araszolva haladt tovább mesterkémünk. Nagyon is jól tette, a fák mögül hirtelen egy óriási szörnyeteg bukkant elő. Ásatagunk egyetlen szerencséje az volt, hogy a medvekutya nem vette észre, hóvakságban szenvedhetett, a mellékelt speciális fotó is bizonyítja ezt.

Nem sokon múlott, hogy nem vált zsákmánnyá Ásatagunk, még a frissen megújított Európa Diploma sem menthette volna meg. De ezzel mások is tisztában lehettek, még az orrszarvúk is szokatlanul viselkedtek, elrejtőztek a nagy ragadozó elől.

A borját féltő, tülök nélküli orrszarvútehén fondorlatos módon különleges megoldást talált a túlélésre, még az éles szemű, habár olvasáshoz szemüveget viselő Ásatagnak is meresztenie kellett szemét, hogy észrevegye, hova bújtak. Lám milyen fontos az adaptáció? Ha már nincs rejtőszínünk legyünk leleményesek.

Ez aztán a meleg helyzet, még a hidegre forduló télben is. Ennek fele se tréfa, még a babérmeggy is tudta, hogy itt nem babra megy a játék! Legalább is nem fehér babra. Hó alatt bújt meg ő is.

Nem akarván tovább csigázni a kedélyeket a további vérfagyasztó részletekkel a lényegre térünk: a nem akármilyen megpróbáltatásokat elszenvedő hős Ásatagunk szerencsére megúszta küldetését. Azért, mert sikerült áthidalnia a hirtelen jelentkező problémákat, de nem csupán képletesen. Talán kicsit szájbarágón ezt a képet is csatolta beszámolójához, bocsássuk meg neki.

Soraink végéhez eljutó olvasóinknak is sok sikert és további kitartást kívánunk a megpróbáltatások elviselésében, de azért ne hidaljanak le. Ásatagunk egy külön fogadalmat is tett, ha a korlátozások véget érnek, akkor visszatér a tetthelyre, mert a Miocén Park élményekkel teli. Legközelebb ne hagyják magára, Önök is tartsanak vele!

Kapcsolódó

2022/1. - 5. Ipolytarnóc: our stay in the wilderness

2022/1. - 5. Ipolytarnóc: our stay in the wilderness

2022.08.23. 15:40

Ipolytarnoc; Unser Aufenthalt im Nirgendwo

[26.5.2022- 5.6.2022.; 28.6.2022.-7.7.2022]

Während unseres Freiwilligendienstes wohnten wir insgesamt einen Monat in Ipolytarnóc, einmal Anfang Juni und einmal Anfang Juli. Das Visitorcenter gehört nicht direkt zum Bükk Nationalpark wird aber vom Direktorat mitverwaltet. Wir wohnten in einem der Gästehäuser am Waldrand und hatten immer mal wieder pelzigen Besuch durch den dort lebenden Kater. Unsere Arbeit war etwas anders als im Direktorat, wir saßen nicht im Büro sondern waren meist draußen unterwegs. Bevor wir nach Ipolytarnóc fuhren gab uns Balázs Excel Tabellen über verschiedene Wanderpfade rund um Ipolytarnóc. Unsere Aufgabe war die Pfade abzulaufen, die Infotafeln mit einem GPS-Gerät zu markieren und alles mit Fotos festzuhalten. Anschließend trugen wir alle Auffälligkeiten in den Tabellen zusammen. Eine weitere unserer Aufgaben war etwas sehr besonderes, Ipolytarnóc ist für seine Fülle und Qualität an Fossilien bekannt und noch ist längst nicht alles freigelegt. Wir durften die Ausgrabungen weiterführen und uns selbst als Archäologen versuchen. Die Arbeit machte viel Spaß aber natürlich war auch die Umgebung traumhaft schön. Unsere Unterkunft befand sich mitten im Wald, was wir durch kleine Ausflüge und Spaziergänge nutzen Während unseres zweiten Aufenthaltes fand die Reevaluation statt, mehr dazu können sie im Blogeintrag „Hoher Besuch in Ungarn“ lesen.

Tovább olvasom