Geopark Hét a Bükk-vidék Geoparkban 2022.05.26. 14:35

Az Európai Geoparkok Hálózata minden év május végén – június elején az Európai Geoparkok Hetével ünnepli kontinensünk gazdag földtani örökségét, felhívva a figyelmet értékvédelmük fontosságára ismeretterjesztő és geoturisztikai programokkal.

A Bükk-vidék aspiráns Geopark 2022. május 27. és június 7. között az Európai Geoparkok Hetével egyidőben programsorozatot hirdet, melynek fő célja a geopark területén található geotópok bemutatása.

A kövek vonulata, panorámakép

Idén a Bükk-vidék Geopark programkínálatában terepi és online programok széles választéka várja az érdeklődőket. Május 30. és június 7. között ismeretterjesztő kiállítás tekinthető meg a Bükk-vidék Geopark értékeiről Felsőtárkányban a Nyugati Kapu Látogatóközpontban, illetve Lillafüreden, a Szent István-barlangban. A kiállítások a látogatóközpont és a barlang nyitvatartási ideje alatt látogathatóak. Bővebb információkat a Nyugati Kapu Látogatóközpontról itt, a Szent István-barlangról itt találhatnak.

Május 28. és június 3. között a Bükk-vidék Geopark facebook oldalán naponta a geopark legfontosabb geotópjait bemutató ismeretterjesztő rövidfilmeket ajánlunk a nagyközönség figyelmébe!

Május 27-én reggel 9:30-tól induló Bükk-fennsíki E-bike túra résztvevői a Geopark számos fontos geotópját ismerhetik meg a szakvezetett tekerés közben. A túra Szilvásváradról, a Szalajka-völgyi Kerékpárkölcsönzőtől indul, majd érinti a Gerenna-várat, az Olasz-kaput, a Három-kőt és a Zsidó-rétet. A körtúra záró állomása tiszta idő esetén a kölcsönzőbe visszaérkezés előtt a Millenniumi Kilátó, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a környező vidékre.

Május 31. kedden 14:00 órától barlangtúrán vehetnek részt az érdeklődők az Esztáz-kői barlangban. A kicsi, de annál látványosabb cseppkőbarlang tökéletes ízelítő a Bükk-vidék barlangjaira jellemző barlangi kiválások megismerésére. Az Geopark Hét akción belül ez alkalommal mindenki kedvezményes áron vehet részt a túrán. Jelentkezni itt lehet.

Június 3. pénteken reggel 9:30-tól indul E-bike túra Szilvásváradról, a Szalajka-völgyi Kerékpárkölcsönzőből a Bél-kőre. A Bél-kői kör elhalad a Fátyol-vízesés, a Katonasírok, a bélapátfalvai Gyári-tó mellett egészen a Bél-kő egykori mészkőbányájának felső szintjéig. Innen a fennsíkon tekerve következő állomás az Őr-kő csodás panorámát nyújtó kilátópontja, majd a túra az Olasz-kapu felé lejtőn ereszkedik vissza Szilvásváradra. A kiírás IDE kattintva érhető el.

Idén június 4-5. szombat-vasárnap kerül megrendezésre a XIX. Cseresznyefesztivál Szomolyán. A fesztivál fókuszában természetesen a mézédes, szomolyai cseresznye áll! Ezen a hétvégén koncertek, pincelátogatások, változatos, szabadtéri programok és főzőverseny várja a látogatókat, de vezetett túrák is indulnak a Szomolyai Kaptárkövekhez. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai szombaton és vasárnap 13:00 – 18:00 óra között óránként induló szakvezetéseket biztosítanak. Az érdeklődőket faluból szafaribusz szállítja fel a sorompóig. A vezetéseken a részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött.


A Bükk-vidék Geopark szeretettel vár minden kedves érdeklődőt a Geopark Hét akció keretén belül meghirdetett programjaira.

Kapcsolódó

Cserépfalu - Mész-tető földvár tanösvény

Cserépfalu - Mész-tető földvár tanösvény

2022.09.01. 09:59
A Bükk történelmi múltjának fontos emlékei a várak, vármaradványok. Nemcsak a jelentős falmaradványokkal rendelkező vagy majdnem ép kővárak, hanem a sáncokkal, árkokkal határolt "földvárak" is. Korábban kevesen tulajdonítottak védelmi jelleget a sáncoknak, töltésgyűrűkkel övezett építményeknek, azokat sok esetben "pogány" áldozóhelyeknek vélték és a hunoknak, avaroknak tulajdonították létrehozásukat. A közelmúltban lezajlott kutatások azonban tisztázták a "földvárak" korát, rendeltetését - ma már az őskori és középkori sáncvárak nagy részét is el tudjuk különíteni egymástól. A Bükk-vidéken, a Kárpát-medence más tájaihoz hasonlóan, az őskorban több népcsoport épített erődített telepeket, várakat. Az őskori erődítések első klasszikus korszaka a korai és középső bronzkor volt. A kora bronzkori hatvani kultúra (Kr. e. 2000 - 1750) és a középső bronzkori füzesabonyi kultúra (ie. 1750 - 1350) lakossága leginkább a hegység peremén, a dombvidéken telepedett le. A rájuk jellemző típus a nagyobb kiterjedésű "nyílt telep" melletti kis vár (0,02-0,08 ha). A többnyire csak árokkal körülvett védett terület a vezető rétegé lehetett: valószínűen egyaránt szolgálta a saját népüktől való elkülönülést, illetve a szomszédos népek, távolabbi kultúrák ellenséges népei elleni védelmet. A bronzkor első feléből származó földvárak a Bükk déli peremén a maklári Baglyas, a novaji Földvár, a tardi Tatár-domb. Az őskori erődített telepek második nagy korszaka a késő bronzkorban kezdődött. A Kyjatice-kultúra (Kr.e. 12. századtól 8-7. századig, a "preszkíták" betöréséig) sánccal, árokkal, meredek hegyoldalakkal határolt telepei nagy kiterjedésűek és igazán impozáns megjelenésűek és főleg a hegység belsejében, nagy relatív magasságú hegytetőkön lelhetők fel. A Bükk kyjatice-i típusú földvárcsoportjának minden egyes tagját érdemes felkeresni, a háromezer éves erődített települések bejárása önmagában is különleges élményt nyújt, sáncaikról pedig szép kilátás tárul szemünk elé. A hegység késő bronzkori erődített telepei a következők: Szilvásvárad és Bélapátfalva határán a Kelemen széke (Töröksánc), Dédestapolcsány határában a Verepce-tető, a Miskolctapolca mellett a Vár-hegy, Bükkszentlászló felett a Nagysánc, Sálytól északra a Latorvár-tető, Cserépfalu határában a Mész-tető, Felsőtárkány fölött a Vár-hegy. Mivel a bükki sáncok építését a Kr. e. 8. század idejére (a Hallstatt B2 periódus végére, a Hallstatt B3periódusra) datálják a régészek, ezért legújabban a preszkíta (mezőcsáti csoport) bevándorlási hullámokhoz kötik az erődítések elkészítését. Csakhogy ennek a vélekedésnek is ellentmond, hogy földvárainkban a keleti eredetű tárgyak is nagy számban jelen vannak, ami itt is a békés kereskedelmet valószínűsíti. Sőt a kiétei lakosság hegyekben történő továbbélése még akkor is jól dokumentálható, amikor a síkvidéket a mezőcsáti kultúra népe birtokolta. A kiéteiek és a preszkíták békés viszonyát mutatják a Szabó János Győző által a Tarna völgyében (Sirok - Akasztómály: nem messze a szajlai kiétei temetőtől) feltárt mezőcsáti típusú sírok, valamint a szilvásváradi Töröksánctól északnyugatra (az Eger felől Szilvásváradra bevezető műút és vasút kereszteződése mellett) Párducz Mihály által szkíta korinak meghatározott (Ha C periódusra datált), de inkább preszkíta temetőrészlet is. A késő bronzkori erődített telepek, várak jellegzetességeinek legjobb összefoglalását Nováki Gyula adta: "Valamennyi nagy relatív magasságú és nagy kiterjedésű hegy tetején fekszik. A sánccal, árokkal vagy hegyperemmel körülhatárolt telepek mérete az előzőkének a sokszorosa. Hosszuk 400 és 2000 méter, területük pedig a "kisebbeknél" 1,33 - 16,9 ha között változik, Szilvásvárad - Töröksánc azonban már 71,6 ha, Dédestapolcsány Verepce-tető pedig 123 ha területet foglal magába. A korai és középső bronzkorral szemben a késő bronzkorban igen nagy kiterjedésű telepeket találunk, mégis mindig osztatlanok. Nem találunk azokon belül elkülönülő részt, amit esetleg a vezetőréteg lakóhelyének tekinthetnénk. A telepek belsejében eddig végzett ásatások az óriási területekhez képest elenyészőek, ezért kellően alátámasztott következtetésekre nincs lehetőség. A többi kutatóval összhangban, mindössze annyit tételezhetünk fel, hogy a magas fekvésű, erődített telepek lakói között lehetett a vezetőréteg is, amely a környék kisebb települései felett is uralkodott. E nagy várak azonban nemcsak az ott élők, hanem az egész környék lakóinak a védelmét is szolgálták szükség esetén, igazi nagy népvárak voltak. Földváraink egymástól alig pár kilométerre, a Bükk hegység peremét szinte körülveszik. Az eddigi megállapítások szerint egy kultúrán belül, azonos időben lakták valamennyit. Ilyen közelségben nyilván szövetségesei voltak egymásnak. Úgy tűnik tehát, hogy a szomszédaikkal békés viszonyt ápoló, egymással szövetségben lévő kiétei csoportok nagy relatív magasságban és nehezen megközelíthető helyeken fekvő sáncvárainak rendeltetésével kapcsolatban nemcsak a hadászati védekezést, de az egyéb stratégiai szempontokat (kereskedelmi utak ellenőrzése, birtokközpont) is kizárhatjuk! Cserépfalutól észak-északkeletre kb. 2 km-re emelkedő Mész-tető a Bükkaljához tartozik, de közel van a Déli-Bükkhöz, a Hór-patak völgymedencéjéhez. Az itt található földvárat a késő bronzkorban (ie. 1100-800) építettek, ahogy már írtuk, a hegyvidék peremén épült várláncolat (bükkaranyosi földvár, kisgyőri Hársas és Majorvár, sályi Latorvár stb.) tagjának tekinthető. A földvár a dombtető északnyugat felé kinyúló platóját foglalja el. Északkeleti, legmagasabban lévő szélét keskeny, meredek oldalú, sziklás gerinc határolja. A délnyugat felé lejtő szélén az erődítés vonala bizonytalan. A délkelet felé folytatódó lankás hegyoldal felől jól kivehető egyenes sánc védte a telepet. A sáncon és körülötte Korek József 1960-ban végzett rövid ásatást, amely során a sánc külső (keleti) aljában keskeny V alakú árok bontakozott ki. Az előkerült kerámia leletek alapján a késő bronzkorba és a kora vaskorba datálták a telep korát. A sánccal védett terület háromszög alakú, nyugati és keleti oldala természetes meredély, déli oldalát markáns sánc határolja. A délkelet felé folytatódó lankás hegyoldal felől mára már erősen lepusztult egyenes sánc védte a telepet. A 230 m hosszú, 10-15 m széles, jelenleg 1-1,5 m magas sánc által lezárt tér közepe erősen bemélyed, amfiteátrumszerű. Az erődítést a régészeti kutatás a Kyjatice kultúrába sorolja az előkerült cseréptöredékek alapján. A késő bronzkori – kora vaskori megtelepedés nyomai a sáncon kívül, a lankás hegyoldalban is megtalálhatók.
Tovább olvasom