Egyre több és több túratárs indul el a Hollóházától Írottkőig országunkat kelet-nyugati irányban átszelő 1168,7 kilométer hosszú kék jelzésű útvonalon, hogy élményeket (és persze egy szép jelvényt) szerezzenek.
Az Országos Kéktúra érinti hazánk számos páratlan természeti és kulturális értékét, így az útvonalon két pecsét begyűjtése között nyitott szemmel járva rengeteg érdekességet láthatunk. Az OKT 23-as szakasza csaknem 63 kilométeren keresztül halad a Bükk-vidék területén, ezalatt rengeteg izgalmas helyen keresztülvezet minket (vagy éppen közvetlenül mellettük megy el). Ebben a cikkben az Upponyi-hegység területén található értékeket vesszük sorra
A 23-as szakasz Putnoktól Szarvaskőig tart, útközben áthalad több védetté nyilvánított területen: a Lázbérci Tájvédelmi Körzet területén és a Bükk-fennsíkon is. Egyes érintett helyek fokozottan védett területként vannak nyilvántartva, ezt táblák is jelzik. Az ilyen területeken a jelzett turistautakról való letérés tilos, és a turistautakon is felelős természetjáróként kell viselkednünk, elkerülve a természeti értékek rongálását.
Putnokot elhagyva az Upponyi-hegység területére érünk, a Lázbérci Tájvédelmi Körzetbe. Ez a terület még nem képezi részét a Bükk-hegységnek, attól különálló hegycsoport, melynek legmagasabb pontja a 450 métert alig meghaladó Köbölic-tető – Háromkő-bérc vonulat. Az Upponyi-hegység nem magasságával, hanem egyedülállóan diverz földtani múltjával emelkedik ki a Bükk többi részével összehasonlítva is. Viszonylag kis területen sok földtörténeti kor nyomaival találkozhatunk, valamint itt találjuk a Bükk legidősebb (450-470 millió éves) kőzeteit. A hegység kőzetei évmilliókon keresztül képződtek a tenger alatt, melynek mélysége folyamatosan változott, ezért a különböző üledékes kőzetek váltják egymást, egyaránt találkozhatunk itt mészkővel, dolomittal, agyagpalával és homokkővel is. Az ősi kőzetek mellett előfordulnak fiatalabb képződmények is: a miocén vulkáni tevékenység nyomán andezit, andezittufa és riolittufa is előfordul a hegységben.
A kék mentén az első érdekes érintett helyszín a Koloska-tető földvára. Az Upponyi-hegység számos, egyelőre részben feltáratlan földvárat rejt, ezek közül egyesek árpád-kori erősségek romjai, másokat a husziták emeltek. A kék jelzés később elhalad az Upponyi földvár és a Dedevár csekély romjai alatt is, melyek az Upponyi-szoros jól védhető pontjaira épültek.
A Szilas-tetőre felérve kitérőt tehetünk a kék négyzet jelzésen a Cibróka egykori gyümölcsöséhez, ahonnan a hangulatos, dimbes-dombos, zölden hullámzó Upponyi tájat csodálhatjuk meg. innen látjuk meg először az Upponyi-szoros sötét, árnyas szurdokának szürkésfehér szikláit is.
A felfedező kedvűek a másik irányba is kitérhetnek, a kék kereszt jelzésen a Damasa-szakadékba lehet lejutni, mely egy fiatal, néhányszáz éves földtani képződményünk. Itt találkozhatunk először a vulkánosság nyomaival a hegység területén. A szakadék peremét ebből az irányból igen hirtelen érjük el, a szélén mindenképp vigyázzunk, hiszen alattunk több mint 20 méteres mélység tátong. Fentről jól láthatjuk, hogy gyakorlatilag itt „kettészakadt a hegy”. A Bánhorváti felé futó Som-patak mély szurdokot vágott a hegyoldalakba, a keményebb andezitsziklák alól pedig a puhább üledékes kőzeteket, homokot kimosta. Egy (vagy több) néhányszáz évvel ezelőtti földrengés végül felgyorsította a földtörténet eseményeit, a monumentális méretű alámosott kőzetblokkok a völgybe csúsztak, létrehozva a ma Damasa-szakadék (vagy ahogy a helyiek mondják Damasa-szakadás) néven ismert zegzugos kőlabirintust, ahol a szürkésbarna andezitsziklákat a mohák, páfrányok és más növények sokasága zöldre színezi. A természetközeli, helyenként őserdőre emlékeztető növényzetű szakadékban bükkerdő és szurdokerdő a jellemző, ahol védett növények is előfordulnak.
A MKBT kutatóinak becslései alapján kb. 75.000 köbméter kőzet szakadt le a Damasa-hegy oldalából.
Egy esős, nedves időben nagyon csúszós ösvényen a kb. 20 méter magas függőleges Nagyfal oldalában a szakadék aljára is leereszkedhetünk, de a veszélyesnek látszó zugokba ne másszunk be! A Damasa-szakadék területén kb. 10 kisebb-nagyobb üreg, atektonikus hasadék és úgynevezett álbarlang keletkezett a kőzetblokkok egymásra csúszásával. A Jégveremnek nevezett üregben a hőmérséklet még nyáron is fagypont körüli, a barlangkutatók májusban jégcsapokat találtak lent. Az egyik, turistaút menti kis álbarlang időjárási viszontagságoktól védettséget nyújtó eresze alatt a túrázók rendszeresen meghúzódnak esős időben. A szakadék leghosszabb barlangja a 85 m hosszú Damasa-barlang.
Visszatérve a kék jelzésre utunkat a Háromkő-bérc felé folytatjuk. Enyhe emelkedővel jutunk fel a 461 méteres hegytetőre, mely az Upponyi-hegység „csúcsa” is egyben. A nevét a tetőn található három hatalmas, sötétbarna andezitagglomerátum-sziklatömbről kapta, melyek mindegyikéről felejthetetlen panoráma tárul elénk, a rövid, néhány méteres kitérő a kék háromszög jelzést követve tehető meg. Egy-egy keményebb kőtömb kőgombaként preparálódott ki a sziklaplatók oldalában és tetején. A majdnem 30 méteres sötét, meleget sugározó szirtek tetején megpihenve széles szögben beláthatjuk az alattunk elterülő tájat. Alattunk Uppony házai és környékének dombos vidéke hullámzik, az Upponyi-hegyek gerince felett pedig a Bükk-fennsík fenséges zöld fala magasodik, az Örvény-kő jellegzetes csúcsától a lebányászott, megcsonkított formájában is méltóságteljes Bél-kőig. A kilátást nyugat felé a Mátra zárja a Kékes hatalmas tömbjével.
Egy meredekebb lejtőn leereszkedve csapadékosabb időszakban az út legkellemetlenebb része következik, az erdészeti földutak gépek általi fokozott igénybevétele miatt gyakran dagonya alakul ki a Háromkő-bérc és Uppony közötti szakaszon. Száraz időszakban azonban ez a szakasz is kiválóan járható. Egy fiatal bükkösnél hátrafordulva alulról is megcsodálhatjuk a Háromkő-bérc szirtjeit.
A Kalica-tető nyergének útcsomópontjánál semmiképp ne hagyjuk ki a kék háromszög jelzésen megközelíthető Kalica-tetőt, mely az egész Upponyi-hegység legszebb kilátópontja. A jellegzetes, szép melegkedvelő tölgyes fái közül kibukkanva az először itt járókat a panoráma garantáltan le fogja nyűgözni. A Kalica-tetőhöz fogható kilátás az országban csak kevés helyen található. Közvetlenül alattunk majdnem 200 méteres mélységben és 500 méter hosszúságban, S alakban kanyarodik az Upponyi-szoros mélyen bevágódott sziklaszurdoka. Itt már tengeri üledékes kőzetek, mészkő és dolomitsziklák sorakoznak. A szirt sziklás gerince két oldalt meredeken leszakadva húzódik a völgy kanyarjáig, a gerincen pedig kereszt áll, mely egykor a reformáció határát jelezte. A gerinc mögött Uppony házai láthatók. Egészen más látványosságot találunk a másik irányba tekintve, ahol a főszerepet a Lázbérci víztározó óriási, kéklő vízfelülete veszi át, a nyáron zöld, ősszel pedig ezernyi másik színben pompázó erdőségeknek remek kontrasztot adva. A háttérben itt is a Magas-Bükk uralkodik a nála alacsonyabban fekvő tájak felett. A kereszthez az ösvényen lesétálva pedig igazi körpanorámában lehet részünk, ami a magashegységek hangulatát idézi meg. Alattunk karsztbokorerdők és értékes, védett fajokat rejtő sziklagyepek rejlenek a kisebb-nagyobb szirtek. sziklakibúvások, karrok között. Nyári és őszi reggeleken nem ritka a hőmérsékleti inverzió jelensége sem, amikor az alattunk lévő völgyben a hideg levegő sűrű páraként ül meg, különleges látványt nyújtva a napsütötte szirtről szemlélődőnek.
A kék jelzésre visszatérve Upponyig ereszkedünk, ahol a kéktúrázók bélyegezhetnek, illetve néhány szálláslehetőség is akad. Ha valaki nem tud betelni a víztározóra nyíló panorámával, a faluból meredeken vezető kék háromszög jelzésen a szoros másik oldalán emelkedő Eszkála/Vízköz-tetőre kapaszkodhat fel. Uppony minden oldalról hegyek közé zárt medencében fekvő hangulatos, csendes utcáit a szoroson átvezető műutat követve hagyjuk el. Innen alulról is megcsodálhatjuk a hazai viszonylatban rendkívül látványos kanyonszerű szurdokot. A szurdok növényzete a különböző irányban kitett oldalak és a meredek lejtés miatt nagyon változatos. Míg a Kalica-tető gerince inkább sziklagyepes, melegkedvelő fajok által borított, a szemben lévő, 120 méter magas, helyenként függőleges Sima-kő oldalában akár még jégkori maradványfajokat is találhatunk. A szurdok kialakulása a ma békésen, csendben csordogáló Csernely-pataknak volt köszönhető, mely a hegység gyors kiemelkedése közben fűrészelte egyre mélyebbre a völgyet, egy áttörést kialakítva. Ehhez hasonló táj a határainkon belül már nem igazán található. A szurdok oldalában kisebb barlangok is kialakultak, melyek közül több ősrégészeti és őslénytani jelentőséggel bír, azonban ezek fokozottan védett barlangok és megközelíteni is rendkívül nehéz őket.
A szorost elhagyva rövidesen a víztározó partjára érünk. A Y alakú víztározót a Bán- és Csernely-patakok torkolatánál alakították ki az 1960-as évek végén a környék épülő-fejlődő iparvárosai vízellátásának biztosítására, a tározó 6,2 millió köbméter vizet képes befogadni. A tájvédelmi körzetet eredetileg az ivóvízkészlet megóvása érdekében hozták létre 1975-ben, de a természeti értékek megőrzése is kiemelten fontos. A tó környékén vízimadarak (pl. szürke gém, nagy kócsag) és ragadozómadarak fészkelnek, a kétéltűek között előfordul a foltos szalamandra is, a patakok vizében európai vidra él, a környéket pedig gyakran járják a nagyragadozók is. Emellett a változatos növényvilág védelme is kiemelten fontos. A víztározóban fürdeni tilos, a horgászat engedélyezett, azonban a partra több ösvényen lesétálhatunk. A felső, Uppony felőli keskeny végén a környezet természetközeli, békés, lejjebb azonban általában parton pihenő és horgászó emberektől nyüzsgő. A térképek által jelölt helyen a tó Dédestapolcsány felé eső végénél az úgynevezett festékbánya (vasércbánya) táróihoz kapaszkodhatunk fel. A hegység területét Dédestapolcsánynál hagyjuk el, a Bükk-hegység területét pedig Mályinkánál érjük el, ahol bélyegzőhelyet is találunk.
Az útszakasz ezen és további részeit sikeresen teljesítőknek garantáltan maradandó élményeket nyújt majd hegységünk, és nem szabad elfeledni, hogy mindez csak ízelítő abból, amit a Bükk-vidék nyújthat nekünk: Tanösvények, túraútvonalak, barlangok, kilátópontok, vízesések, tavak sokasága, az egyedülálló bükki hangulat és sok egyéb érdekesség várja a túrázókat, akik jobban fel szeretnék fedezni nemzeti parkunkat.
Kollégánk többi írása az alábbi linken linken olvasható és követhető a Facebookon.