Érdekességek a Bükk-vidék barlangjairól 2020.04.15. 12:37

Hol található az ország legmagasabban nyíló barlangja? A kérdésre válaszol kollégánk, aki még jó pár érdekes tényt összegyűjtött a Bükk-vidéki barlangokról.

1. Magyarország 4146 nyilvántartott barlangjának több mint negyede található a Bükk-vidéken

A Bükk karsztja országos szinten jelentősnek tekinthető. A hegység változatos földtani felépítése miatt nem egy nagy egybefüggő karsztterületből áll, a több kisebb-nagyobb karsztos terület közé nemkarsztos kőzetek ékelődnek be. A legnagyobb egybefüggő mészkő- és dolomitterület a Nagy-fennsíkon található, ezt követi a Répáshuta környékén található mészkősáv. Ezenkívül rendkívül gazdag barlangokban a Kis-fennsík területe. A Bükk-vidék karsztos kőzetei a devon és a triász között jöttek létre (kb. 400-200 millió évvel ezelőtt), jórészt tengeri üledékként (csigák és kagylók mészvázából). A Bükk mészköveit a széndioxidban gazdag víz jól tudja oldani, így ezekben karsztos barlangok alakulnak ki, melyet elősegít a kőzetek gyűröttsége, repedezettsége. A bükk-vidéki barlangok rendkívül változatos formában jelennek meg: egyaránt találunk itt aktív, inaktív (fosszilis) és időszakosan aktív forrásbarlangokat, víznyelőket, függőleges aknabarlangokat (zsomboly), melyekben különleges oldásformák és cseppkőképződmények sokasága jött létre.

A barlangokat a formakincsük, különleges eredetük, régészeti leleteik vagy állatviláguk miatt fokozottan védetté nyilváníthatják. Ilyen barlangból 52 található a Bükkben, ez több mint egyharmada a hazánkban található 145 fokozottan védett barlangnak.

Habár sok barlang van a Bükkben, ezeknek kétharmada 10 méternél rövidebb. 58 olyan barlang van a hegység területén, mely 100 méternél hosszabb. Nagyméretű, több mint 1 kilométer hosszú barlangrendszerekből mindössze 9 fordul elő a Bükkben. Hazánk 10 leghosszabb barlangja közül mindössze egy, az 5. helyezett van hegységünk területén. Ez az István-lápai-barlang, mely a Bükk leghosszabb barlangja a maga 8.700 méterével. Az 1 kilométert meghaladó hosszúságú üregek közé tartozik a hegység egyetlen idegenforgalom számára kiépített cseppkőbarlangja, a Szent István-barlang.

Szent István-barlang, Lillafüred

2. A bükki barlangok országos rekordokat is birtokolnak

A Bükk-vidék a barlangok terén más országos rekordokat is birtokol. Az ország legmagasabban, 932 méteres tengerszint feletti magasságban nyíló barlangja a Körös-barlang, mely egy inaktív forrásbarlang romja. Az íves bejárat utáni első terme felszakadt és a felszínre nyílik, utána a barlang egy nagyobb teremben és elszűkülő folyosóban folytatódik. A barlangot turistajelzésen is meg lehet közelíteni, bárki számára látogatható a természetvédelmi előírások betartása mellett.

Az ország jelenleg ismert legmélyebb barlangja is hegységünk területén található. Ez a Bányász-barlang, melynek mélysége 274,9 m. A ’60-as években még csak 87 méteres mélységig ismerték a járatokat, a mostani mélypont felfedezése nem olyan régen, 2014-ben történt meg. Felfedezték, hogy a barlang a Szinva-forrással áll kapcsolatban, és a kutatók feltételezik, hogy a most ismert végponton túl is van folytatása, akár egészen a forrásig. A felfedezés előtt is bükki barlang tartotta a rekordot a legmélyebb barlangok listáján: az István-lápai-barlang mélysége 254 m.

3. A Bükk-vidéken és környékén nem csak karsztos üregek találhatóak

Habár a barlangok többsége jól karsztosodó karbonátos kőzetekben alakult ki, másfajta üregeket is találhatunk a hegység területén és attól nem messze. A Dél-Bükkben találhatunk néhány kisméretű, agyagpalában kialakult barlangot. A Bükkalja riolittufáiba számtalan mesterséges üreget vájtak őseink. Ilyen például a Léleklyuk a Sályi-vízfőtől nem messze, mely egyes nézetek szerint kultikus hely lehetett, amit alátámaszt az üreg fölött emelt földvár és a felszínre nyúló kürtő oldalába vésett rovásírásos felirat.

Nemkarsztos barlangnak tekinthetők a mésztufabarlangok is, hiszen ezek nem a víz oldó hatására alakultak ki, hanem épp fordítva: a vízben lévő oldott mésztartalom vízesések peremén, növényekre történő lerakódásával beboltozódott üregek jöttek létre. Ilyenből több is található a Bükkben, a legjelentősebb egyértelműen a világ néhány látogatható mésztufabarlangjának egyike, a lillafüredi Anna-barlang. A barlangot már a 19. században látogatták, országos szinten a Palotaszálló építésének idejében, 1926-ban vált ismertté. Különlegességét, értékét a képződmények, növényi kövületek gazdagsága adja.

Anna-barlang, Lillafüred

Az Upponyi-hegységben, a Bükk-vidék Geopark egyik legdiverzebb, legváltozatosabb területén található hazánk egyik legnagyobb méretű álbarlangrendszere, a Damasa-szakadék. A Bánhorváti közelében található különleges képződményhez népi mondák is fűződnek, melyek kifejezetten pontosan leírják a képződmény keletkezését. Ez nem véletlen, hiszen a szakadék földtörténeti szempontból nagyon fiatal, néhányszáz éves. A völgy patakja a kemény vulkáni kőzetek alól kimosta a puha homokot, a meglazult kőzetek pedig földrengések hatására több, hatalmas darabban leváltak a hegy oldalából. A vadregényes, mohos kőtömbök közötti labirintusban több, egymásra dőlt nagy kőzetblokk található, melyek között veszélyes álbarlangok alakultak ki. A szakadék megközelíthető turistaúton.

Damassa-szakadék

A Bükk területén kívül, de a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén belül természetes eredetű nemkarsztos üregek is találhatók. A Mátra vulkáni kőzeteiben (legfőképp andeziben, riolittufában) 80-nál is több természetes barlang alakult ki A Mátra leghosszabb barlangja (és egyben hazánk leghosszabb nemkarsztos barlangja) a Csörgő-lyuk, mely riodácittufában alakult ki kőzetcsuszamlással 428 méter hosszúságban. A Medves-vidék bazaltjában is jöttek létre különböző üregek a vulkáni tevékenységgel egyidőben – gázrobbanás során, vagy a szénbányászat következményeként, konzekvenciabarlangként (Szilvás-kő).

4. A Bükk barlangi élővilága nagyon értékes

Hazánkban 27 denevérfaj él, ebből egy kivételével mind előfordul a Bükkben. A hazai 8 fokozottan védett denevérfaj mindegyike megtalálható itt. Hazánkban minden denevérfaj rovarevő, így emberre ártalmatlanok, sőt, hasznosak számunkra. A denevérfajok egy csoportja barlangkedvelőnek számít, sőt vannak olyan fajok is, melyek kizárólag barlangokban fordulnak elő. Barlangjainkban gyakran lehet találkozni a patkósorrú denevérek két képviselőjével, a kis- és nagypatkósdenevérrel. A ritkaságnak számító kereknyergű patkósorrú denevérnek a legnagyobb hazai állománya a Bükkben található. A különleges, valóban patkóra emlékeztető formájú orrukat a tájékozódásra használják: magas frekvenciájú ultrahanghullámokat bocsátanak ki segítségével, mely visszaverődik a tereptárgyak felületéről, ezt a rendkívül érzékeny fülük képes érzékelni, így akár a barlangok teljes vaksötétjében is tudnak tájékozódni. Egyes denevérfajok nagyon érzékenyek mindenféle emberi jelenlétre, ilyen a hosszúszárnyú denevér is, melynek a tömeges emberi beavatkozások előtt több ezres kolóniái éltek a hegység területén. Ma már fokozottan védett, ritka fajnak számít, természetvédelmi értéke 250.000 Ft. Érzékenységüket jól mutatja, hogy mesterségesen lezárt (denevérnyílással rendelkező) barlangokban nem maradnak meg. A denevérek egy része akár több száz kilométert vándorolhat a téli és a nyári szálláshelye között, vannak olyan fajok, melyek egész évben barlangokban tanyáznak, de olyanok is, melyek csak téli álmot alszanak a járatok védettségében. Ilyenkor kiemelten fontos, hogy ne zavarjuk meg őket!

Denevér az Anna-barlangban

Habár kétségtelenül a denevérek a barlangi élővilág legismertebb képviselői, rajtuk kívül is előfordulnak értékes élőlények a barlangokban. A téli időszakban egyes emlősök és kétéltűek is az állandó, 8-10 Celsius fokos hőmérsékletű üregekben húzódnak meg, mint például a békák néhány képviselője, középhegységeink leglátványosabb és legfotogénebb farkos kétéltűje, a foltos szalamandra, vagy a barlangokban pihenő turisták élelemkészletét előszeretettel kifosztó nagy- és mogyorós pelék. Az ízeltlábúak közül is sok a barlangokban vészeli át a telet, például lepkék, szúnyogok, de közöttük vannak olyanok, melyek egész évben a barlangok előterében tanyáznak, például a barlangi keresztespók.

A teljes barlangi sötétség a járatok mélyén, gondolnánk, életre teljesen alkalmatlan. De ez egyáltalán nem igaz: a járatok mélyén, a koromsötétben az egyedi környezethez alkalmazkodott élővilág alakult ki. A valódi barlanglakók jórészt a barlangba valamilyen módon bekerült (víz, bepergés) szerves anyaggal, vagy a denevérürülékkel táplálkoznak. A hegység barlangjaiban előfordulnak vakászkák, vakrákok. Ezek a barlangi életkörülményekhez teljes mértékben alkalmazkodtak, látószervük csökevényes, tapintó- és szaglószervük fejlettebb, testük színe teljesen fehér. A Bükkben egy különleges bennszülött barlangi rovarfajt is ismerünk: a védett Gebhardt-vakfutrinka (Duvalius gebhardti) élőhelye mindössze hat barlangban ismert.

Növények természetes körülmények között csak a barlangok előterében élnek, ahová még a napfény elér. Leginkább mohák, algák, páfrányok kedvelik a nedves, párás barlangbejárati klímát. Véletlenül bekerülhetnek növénymagok is a barlang belsejébe is, ezek legfeljebb csírázásig jutnak el. A kiépített, kivilágított turisztikai barlangokban a mesterséges lámpafény előidézi a lámpaflóra kialakulását, melyet cseppkövekre gyakorolt káros hatása miatt a lehető legjobban vissza kell szorítani.

Kollégánk többi írása az alábbi linken olvasható és követhető a Facebookon is.

Kapcsolódó

5 Ipolytarnóc

5 Ipolytarnóc

2023.04.19. 14:21
Ronja:Das Naturschutz Gebiet Ipolytarnóc wird vom Bükk Nationalpark Direktorat verwaltet, hier durften wir vom 21. bis zum 27. November helfen und lernen. Das Naturschutzgebiet ist eine Fundstätte für eine Vielzahl von Fossilien, wie Haifischzähne, Blattabdrücke, versteinerte Bäume und Tier-Fußabdrücke. In unserer Zeit in Ipolytarnóc durften wir viel über die Geschichte des Naturschutzgebietes erfahren, eine Vulkankatersstrophe vor etwa 20 Millionen Jahren bewahrte die Fauna und Flora im Gebiet. Auf verschiedenen Naturlehrpfaden ist es möglich viel über die Relikte der geologischen Vergangenheit des Naturschutzgebietes zu lernen.Die Zeit in welcher wir in Ipolytarnóc waren liegt in der Nebensaison, weshalb weniger Ökotourismus stattfindet, trotzdem konnten wir bei verschieden Aufgaben helfen. So haben wir nicht nur viel gelernt, sondern beim Laub fegen, Zaun reparieren und Häcke schneiden geholfen. Beim Laubfegen in Ipolytarnóc haben wir einige der Arbeiter:Innen kennen lernen dürfen, von welchen wir etwas über die Pflanzen und die Vergangenheit des Naturschutzgebietes lernen konnten. Aber auch das Häcke schneiden und Zaun reparieren war eine spannende Erfahrung, bei der wir einiges lernen konnten. Weiterhin haben wir viele Lehrpfade besichtigt und viele Fossilien anschauen dürfen, Imre welcher in Ipolytarnóc arbeitet hat uns die verschiedenen Teile des Besucherzentrums gezeigt und so konnten wir beispielsweise den versteinerten Baum betrachten, welcher auf dem Foto zu sehen ist. Durch die Kiefer mit einem Durchmesser von acht Metern und einer Länge von fast hundert Metern, wurde das Naturschutz gebiet bekannt. In dem Besucherzentrum gibt es viele interaktive Möglichkeiten für die großen und kleinen Besucher die Geschichte des Naturschutzgebietes kennenzulernen. Es gibt beispielsweise ein 4D Kino über die Tiere, welche früher in der Region gelebt haben und eine spannende Ausstellung mit verschiedenen Fossilien.
Tovább olvasom