A Mátrai Tájvédelmi Körzetet 1985-ben hozták létre a Mátra hegység központi részén. A védetté nyilvánítás célja a területen található földtani értékek, a táj jellegét meghatározó felszínformák, a felszíni vizek, a természetes növénytársulások, a védett növény- és állatfajok megőrzése, a felüdülést is szolgáló erdei- és gyógyklíma megóvása és fenntartása volt. A Mátrai Tájvédelmi Körzet fennállásának 40. évfordulóját ünnepelve, hetente megjelenő cikksorozatunk keretében az év végéig hétről hétre bemutatunk egy-egy, a területre jellemző emblematikus fajt.
A pannongyík
A pannongyík (Ablepharus kitaibelii fitzingeri) a vakondgyíkfélék – közismertebb néven szkinkek – (Scincidae) családjába tartozó siklószeműgyíkok nemének Magyarországon is előforduló egyetlen európai képviselője. Elterjedési területe a Földközi-tenger keleti medencéjére jellemző, áreája Törökországtól egészen Szlovákiáig felhúzódik.
A pannongyík előfordulási adatai a Mátrában
A faj igen kistermetű, maximális testhossza 12-15 cm. Testének színe a bronzosbarna különböző árnyalatait mutatja, oldalán sötétebb sáv fut végig. Átlátszó szemhéjai összenőttek, így pislogásra nem képes. A nemek között nincs szemmel látható különbség. Gyíkunk négy lábacskája igen aprócska, a kifejlett állat mozgását önmagában nem tudja kiszolgálni, ezért törzse kígyózó mozgásával halad előre – akár jelentős sebességgel. Fiatal példányainak farka feltűnő, vöröses színezetű, ahogy más szkink fajoknál is megfigyelhető, csak azoknál a kék szín a jellemzőbb. Ennek a jelenségnek akár a ragadozók elleni védekezésben is lehet szerepe, az élénk farok magára vonhatja a figyelmet ezzel megteremtve a menekülés esélyét. Számos esetben találkozhatunk a faj csonka, vagy épp' regenerálódó farkú példányaival, szinte minden korosztályban.
Kifejlett pannongyík
Inaktív időszakait – mely egyaránt jelentheti a téli, hideg időszakot és a napsütötte, forró napokat – a talajban, repedések között, üregekben tölti. Aktív időszakában a környezeti viszonyokhoz alkalmazkodva hol napsugárzásnak kitett foltokon melegszik, máskor az erős, direkt napsütés elől félárnyékba húzódik. A Mátrában legfontosabb élőhelyei az erdőssztyepp erdők, így a bokorerdők, illetve melegkedvelő tölgyesek és nyíltabb cseres-tölgyesek tisztásai, szegélyei. Tipikusan élőhely-mozaikokhoz kötődő állat, legtöbbször lejtősztyepprétek, sziklagyepek is részét képezik élőhelyeinek.
Regenerálódott farkú rejtőzködő példány
Az állat különleges életmódú, az avar között legalább annyit mozog, mint a felszínen. Emiatt, nyílt gyepszinttel jellemezhető élőhelyein belül azokat a foltokat részesíti előnyben, ahol jelentős mennyiségű fűavar és fákról lehulló lombavar is jelen van.
A pannongyík jellegzetes élőhelyei a keskenylevelű árvalányhaj dominálta sztyepprétek
Az élőhely-mozaikokat kifejezetten szereti a pannongyík
A pannongyík Magyarországon fokozottan védett faj, pénzben kifejezett természetvédelmi értéke 250 000 Ft. Jelentősége miatt Igazgatóságunk kiemelt figyelemmel fordult a faj felé. Folyamatos adatgyűjtésekkel igyekeztünk újabb előfordulásait azonosítani, hogy elterjedési területéről, az általa benépesített élőhelyekről és a felmerülő természetvédelmi problémákról minél átfogóbb képet kaphassunk. Jelenleg állandó monitoring helyszíneken vizsgáljuk az állományviszonyokat, valamint kutatási és élőhely-kezelési programon keresztül vizsgáljuk az élőhelyben bekövetkező változások pannongyíkra gyakorolt hatásait.
A vadkizárás és annak pannongyíkra gyakorolt hatásait vizsgáljuk az elkerített kvadrátokban és a mellettük lévő kontroll négyzetekben
Kijelenthető, hogy számos, a fajt és élőhelyeit veszélyeztető tényező mellett (ilyenek lehetnek az inváziós növények – akác, bálványfa – térhódítása az élőhelyein, a szukcesszió előrehaladása, a technikai sportok, az erdészeti tevékenységek vagy a kivadult házimacskák predációs nyomása) legfontosabb természetvédelmi probléma a növényevő nagyvadfajok élőhelyi degradációt okozó rendkívül magas egyedszáma.
Nagyvad által degradált pannongyík élőhelyek
Legfőképp a muflon, valamint a dám rágása és taposása következtében az aljnövényzet olyan mértékű pusztulása következik be, mely során lecsökken az állományalkotó fűfajok és a lombavar aránya, miközben ezzel párhuzamosan a csupasz talajfelszínek aránya jelentősen megnő. Ebben a megváltozott környezetben a pannongyík már nem találja meg életfeltételeit. Célunk, hogy az élőhelyein végbement degradációs folyamatok megálljanak és megindulhasson a regeneráció.
Pannongyík méretarányosan
Fotók és térkép: Harmos Krisztián és Magos Gábor
